Kedvenc helyeim és épületeim Keleten, 2. rész

A legtöbben Jordánia nevének hallatán azonnal Petra városára asszociálnak, ami örvendetes és jelzi is a kőbe vésett város rangját és hírnevét.

Azonban Jordánia messze nem csak Petra miatt híres. A 2021-ben létezésének 100. évfordulóját ünneplő ország hihetetlen gazdag kulturális értékek terén, ami önmagában is egy csoda, hiszen a hozzávetőlegesen Magyarország méretű arab ország területének 85 %-át sivatag borítja.

A Szíria, Irak, Szaúd-Arábia, Egyiptom és Izrael ölelésében létező terület a béke szigete már jónéhány évtizede királyaik mérsékelt és okos politikájának köszönhetően. Ez nem volt mindig így, de örömteli, hogy számos korszakból fennmaradtak világraszóló fontosságú műemlékek, melyek feltárása és bemutatása napjainkban is a szemünk előtt zajlik.

Első jordániai látogatásunk a fővárostól, Ammántól északra fekvő Dzserash (Jarash) városába vezet, mely a római időszakban Gerasa néven volt ismeretes. A mai Jordánia északi területén megalakult a tíz város szövetsége, azaz a Dekapolisz, melynek tagjaként Dzserash kiemelt helyet foglalt el a korabeli városhálózatban.

A város turistacsalogató beceneve „a keleti Pompeji”, ami egyáltalán nem túlzás, mivel Itália határain túl itt maradt fenn mennyiségét és kiterjedését tekintve is a legszebben a római épített örökség. A római építészet kedvelőjeként elakadt a szavam az ámulattól, amikor beléptem Dzserash régészeti parkjába. A terület bejárása során ez az érzés csak növekedett, hiszen lenyűgöző az a monumentalitás, ami elénk tárult, és csodálatra méltó, hogy mennyi különféle épület és építmény maradt fenn épségben a 2000 évvel ezelőtti időszakból.

Valósággal tapintható a sok ezer éves kontinuitás: a terület már a neolitikum óta lakott volt, a város megalapítására Kr.e. a 4. században került sor, Nagy Sándor már lakott települést talált itt. Ezt követően érkezett el a település „aranykora”, így nem csoda, hogy a görög-római időszak városépítészetének öröksége maradt ránk a leglátványosabb formában.

Sajnálatos módon a 8. század közepén bekövetkezett földrengés maga alá temette a múlt dicsőségét, a város lakhatatlanná és lakatlanná vált. A keresztes háborúk ideje alatt arabok egy apró csoportja állomásozott a romváros falai között, de azután rövidebb időszakokat leszámítva évszázadokra elnéptelenedett a város.  

A 19. század elején egy német utazó fedezte fel újra a várost, és megkezdődött a leletek feltárása a többméteres homokréteg alól. A hivatalos ásatások 1925-ben kezdődtek meg, mivel ekkor került állami tulajdonba az egész terület. A feltárások mind a mai napig tartanak. Petrát követően Dzserash régészeti parkja a második leglátogatottabb műemléki együttese Jordániának.

Az egykori római város keleti felére ráépült a modern város, ahol elszórtan szintén megtalálhatóak a római emlékek, pl. a fürdők romjai, de a nyugati oldalon a régészeti park területén feltárt épületek teljes mértékben képesek elénk idézni a korabeli város hangulatát.

A Hadrianus császár tiszteletére 129-ben emelt diadalíven át közelítjük meg a Déli Kaput, közben egy bizánci korból származó templomrom mellett haladunk el, amelynek padlómozaikjait szinte hiánytalan sikerült feltárni és bemutatni. A Déli Kapun belépve rögtön feltárul a római fórum, a sajátságosan ovális alakú, jón oszlopokkal körbevett hatalmas tér. Ehhez csatlakozik a majd' egy kilométeres főtengely, a korinthoszi oszlopokkal övezett Cardo maximus, mely elvezet bennünket az Északi Kapuig.

Séta közben érdemes kitérni jobbra és balra is, hogy az utunkba eső templomokat, színházakat, egyéb romokat közelről is megtekinthessük. Az Artemisz- és a Zeusz-templom a legfenségesebbek. A vallási emlékek mellett az Északi Színház a terület egyik csodája, mivel ma is működőképes, több ezer embernek biztosít helyet az évente megrendezésre kerülő Dzserash Fesztivál alkalmából. Hihetetlen élmény a hibátlanul használható nézőtérről lepillantani a színpadra, majd a színpad mögé kerülve szembesülni a 2000 éves „backstage”-dzsel, azzal a kifinomult építészeti kultúrával, ahogy a színpad megközelítését, a kulissza kialakítását is ilyen finoman oldották meg a rómaiak. Az pedig külön vonzerő, hogy egy ilyen építményt a mai korban is használhatóvá tud tenni a műemlékvédelem.

Kifelé menet még megcsodáljuk a falakon kívül elhelyezkedő hippodromot, a korabeli kocsiverseny-pályát.

Dzserash, mint Jordánia legígéretesebb világörökség várományos területe félnapos programmá is duzzadhat, ha az ember minden kőre kíváncsi.

/folyt. köv./

A Szerző fényképfelvételeivel