Ezt a sorozatot egy grúziai, avagy georgiai résszel kezdtem, amikor is a fővárost, Tbiliszit mutattam be. Emiatt stílszerű, hogy visszatérjünk ebbe a gyönyörű, és egyébként a jelenlegi napi hírektől eltekintve rendkívül barátságos országba, hogy a hajdani fővárosukat, Mchetát szemrevételezzük.
Az igen nehezen kiejthető Mcheta [kb. mecheta, grúz helyesírással: Mtskheta] a világ egyik legrégebbi folyamatosan lakott települései között foglal helyet. Megismerésével egészen a Kr. u. 4. századba, annak is a legelejére repülhetünk vissza, amikor a Fekete-tenger keleti partján fekvő területen már nem csak megfogant, hanem szárba is szökkent a kereszténység.
Így Grúzia (Georgia) a világ egyik legelső keresztény állama, és a hegy tetejére épített Dzsvári-kolostor is rendelkezik képletesen kora keresztény gyökerekkel, mivel a mai templom helyén állította fel a legendák szerint Szent Nino fából készült keresztjét. A mai Dzsvári-, azaz Szent Kereszt-kolostor csak a 6-7. században nyerte el máig megőrzött formáját, de a csekély átalakítások és felújítások ellenére is lepereg a szemünk előtt a teljes építészettörténet, amikor belépünk a templom lenyűgöző belső terébe.
A nyolcszög alakú alaprajz, a falakra boruló kupola belsejének látványa valami egészen ősi építészeti tudást közvetít, teljesen elragadja a szemlélőt ez az ókorba is visszanyúló hagyományokra épülő kora középkori építészeti remekmű. Már a telepítése is remek, az épület mellől a teljes környezet körpanorámásan belátható, különösen megkapó az Aragvi és a Mtkvari folyók összefolyásánál terpeszkedő város látványa.
A dombról megérkezve a városban a 11. században megépített Szvetichoveli-katedrálist tekintjük meg, amely egészen hihetetlen módon egyedi formát mutat, mégis bizonyosak lehetünk abban, hogy az építőmesterek számos, a romanika időszakában keletkezett nyugati templom példáját ismerhették abban az időben. A templom monumentális, díszítése egyedi, a párhuzamok mégis jól felismerhetőek, a kérdés mégis ott lebeg, hogyan volt lehetséges 1000 éve ide telepíteni a nyugaton már jól bevált formákat? De tudjuk, az építészet nem ismer határokat, az interkontinentális építészeti megnyilvánulások a Római Birodalom ideje óta jelen vannak.
Mindkét templomegyüttes 1994 óta a világörökség része, ezzel ez a sajátos, kaukázusi keresztény építészet méltó helyet kapott az építészettörténet nagykönyvében, és még abban az évben a grúziai kereszténység szülővárosaként a Georgiai Ortodox Egyház a települést „Szent Várossá” nyilvánította.
Irodalom:
/a következő apropóig VÉGE/
A Szerző fényképfelvételeivel
Üzenet a szerzőnek
Nyomtatás
Vissza a lap tetejére
