Ebben a nyolcrészesre tervezett sorozatban különböző nyugat-európai országokba (Ausztria, Németország, Anglia, Skócia, Svájc) kalauzolom a kedves Olvasót, hogy szubjektív válogatásomban bemutathassam a földrészen található kedvenc épületeimet és városaimat.
Csodálatos táji környezetben, hegyektől átölelve, a Hallstatti-tó partján fekszik Hallstatt, melynek 7000 évre visszanyúló történelmének kora vaskori fejezetéről nevezte el a régészet a hallstatti kultúrát.
A világörökség része, már megközelítése is varázslatos, ahogy vonattal megérkezünk az állomásra, ahol a tóparton a vonat menetrendjéhez igazodva vár a komp, mely 10-12 perces menetidővel szállítja át a látogatókat a túlsó parton fekvő, hegyoldalra felfutó településre.
Még ki sem szálltunk, de már a városka feltárulása élményszámba megy. A partraszállást követően az egyre növekvő turistaforgalomban (mi lehet itt júliusban?!) bejárjuk a keskeny kis utcákat, kimegyünk a tópart egy másik szakaszára, majd egy-két szintet felkapaszkodunk a katolikus templomhoz, ahol a belső térben a későgótika szülöttjeként létrehozott hálóboltozatot csodálhatjuk meg a szárnyas oltárokkal egyetemben. A rendezett temető mellől remek a kilátás a javarészt palával fedett háztetőkre és a környező hegyekre, melyek méretei megduplázódnak a kristálytisztán ragyogó tó tükörfelületén.
Leginkább egy elegáns hosszúnyakú üveghez hasonlító evangélikus templom meghatározó eleme a városképnek, akárcsak a homlokzatra felfutó fa a főtéren.
Hallstatt világörökségi múzeumának anyaga kézen fog bennünket és átvezet az elmúlt 7000 éven, az őskortól egészen napjainkig. Az igazi meglepetés azonban a közeli bolt alatti 300 m2-es ingyenesen látogatható kiállítás, ahol 1988 óta zajlanak ásatások, és egészen a római szintig sikerült lehatolni és számos emléket feltárni. Példás tulajdonosi hozzáállás gyümölcse ez a római szint és az itt megvalósított tárlat.
A táj, az épített örökség és a múlt gyönyörű egybeolvadásával Hallstatt minden egyes darabkája jó példa arra, hogy nem szükséges a világ másik felére utaznunk azért, hogy valódi csodákat éljünk meg.
/folyt.köv./
Kohári Gabriella és a Szerző fényképfelvételeivel
Üzenet a szerzőnek
Nyomtatás
Vissza a lap tetejére
2026. február 12., Millennium Háza 