Másodosztály

Rendhagyó módon hadd kezdjem két személyes élménnyel. Pár hete Ausztriában jártam, ahol egy frissen felújított százéves ház tulajdonosaival találkoztam. A magyar házaspár itthonról szeretett volna építőanyagokat kivinni, amit az osztrák építési hatóság nem engedett meg. Első blikkre persze azt gondolná az ember, hogy az adó és az áfa miatt, de nem. Az EU világában ezen már (nekik) sikerült túllépni. Kiderült viszont, hogy ugyanaz a tégla, ugyanabban a csomagolásban, ugyanazon márkanév alatt Ausztriában megvásárolva kiváló termék, míg a pár kilométerre fekvő Nagykanizsán vásárolt törik és reped. De elmesélték azt is, hogy nemcsak az építőanyagokkal, az élelmiszerekkel és a háztartási cikkekkel is ugyanez a helyzet. Az osztrák zsömle finomabb, a lila tehenes csokit szinte össze sem érdemes hasonlítani, a mosópor jobban mos, és sorolhatnánk napestig a zongorázható különbségeket...

A másik élmény: pár hónapja a feleségem kezében maradt az egyik nagy barkácsáruház-láncnál vásárolt biztonsági bejárati ajtónk kilincse. Mondom, semmi baj szívem, remélem, nem kaptál vérmérgezést, én meg bemegyek az áruházba és veszek egy új kilincset. A budaörsi áruházban közölték: ehhez az ajtóhoz nem tartanak kilincset. A saját márkás termékükhöz? Igen, mert ezekre az ajtókra másfél év (nem egy és nem kettő!) garancia volt, addig árultak hozzá alkatrészt, ez a kilincs pedig nem kilincs, hanem az ajtó alkatrésze, amit ők már nem kötelesek forgalmazni. Elkezdődött a kálvária: először a faosztályra küldtek, ahol a kolléga úr fapofával közölte velem, hogy ő sem tud segíteni, mivel ez a kilincs valóban alkatrész, így ő ilyet nem adhat ki, csak a komplett ajtóval együtt, amiből a legolcsóbb 55 ezerbe kerül. Rossz vicc. A központi információnál tartózkodó (mert véletlenül sem dolgozó!) hölgyhöz fordultam ezután, aki közölte, hogy pláne nem tud segíteni, mert hogy ő még életében nem látott ilyen ajtót! Akkor jöjjön velem hátra a faosztályra, ott láthat, amennyit csak akar! Hívta az igazgatót, aki nagyon készséges volt, leült a komputere elé, és kiszaszerolta, hogy négy évvel ezelőtt ezt az ajtót egy R.... nevű kft. szállította az áruházláncnak. Megadta a R.... képviselőjének a nevét, mobilját és a központi számot is, a mobillal kezdtem. "A kolléga már rég nincs a cégnél."- hangzott a válasz. Megadták egy kőbányai üzlet címét, mint a R.... vezérképviseletét. Délután odaautóztam. A boltban két kislány unatkozott. Amikor elmondtam nekik, mi kellene, úgy néztek, mint ha a Marsról jöttem volna, ugyan nem régóta dolgoznak a boltban, de a R....ről még soha nem is hallottak!!!
Ezek után felhívtam a R.... központi számát, ahol egy "úriember", közölte velem, hogy ezt az ajtót biztos, hogy nem a R.... szállította a barkácsáruház-láncnak, mert hogy ők négy éve egyáltalán nem is szállítottak a lánc részére, forduljak tehát a lánc ügyfélszolgálatához, ha valami bajom van! A kígyó a farkába harapott...

Ezek után netes böngészésbe kezdtem, és akkor az áruház honlapján rátaláltam. Árukóddal meg mindennel! Másnap elmentem a Mester utcába. Hatalmas bolt, ezerféle kilincs és zárszerkezet. Csak ilyen nincs... Itt is elslattyogtam tehát a központi információhoz, ahol az árukódot beütve (mennyivel könnyebb, hogy már ezt is tudtam!) közölték, hogy van 3 db. Mondom oké, de hol? A faosztályon egy középkorú férfi eladó várt, aki csak rám nézett: ja, a r....es kilincs? Benyúlt a pult alá és kivette...

Csupán négy kérdés merült fel bennem:
-egy: Miért ülünk még huszonnégy évvel a rendszerváltás után is a másodosztályon?
-kettő: Miért mondják azt egy termékre, hogy nincs, ha van, amikor az az érdekük, hogy eladjanak?
-három: Jó nevű üzletláncok hogyan engedhetnek meg maguknak silány termékeket, amikor nyugaton ugyanezek a termékek, ugyanezen csomagolásban kifogástalanok?
-négy: a R.... Kft. miért tagadta le, hogy ez az ő terméke, amikor vásárolni akartam tőlük, nem perelni őket?

Ha valaki választ tud adni valamelyik kérdésemre, szívesen veszem.