Az új látványtervek és a HB Reavis nemzetközi ingatlanfejlesztő vállalat sajtóközleménye szerint 2019 elejére a Bem tér 3. szám alatti műemléknek számító Radetzky-laktanya főhomlokzata és Bem József és a Feketesas utcák között húzódó 1840-ben emelt Magtár kivételével lebontják és jelentősen átalakítják az egykori kaszárnyát. A Bem Palace névre keresztelt ingatlan megvásárlásával a vállalat egy újabb jelentős, mintegy 32 000 m2 bruttó bérbeadható területet kíván irodaházzá fejleszteni.
Radnóty Zoltán, a HB Reavis magyarországi ügyvezetője szerint a komplexum a műemléki és a modern építészeti világ ötvözeteként illeszkedik majd környezetébe, amelyet a Dunára néző elegáns, történelmi homlokzat és kortárs építészeti elemek jellemeznek majd. A Bem Palace-ban az átjárható terek és a zöld területek mellett számos kereskedelmi, vendéglátó és egyéb szolgáltató egység is helyet kap – kávéházak, éttermek és különféle üzletek szolgálják ki a bérlőket és az ide betévedőket.
Az Urbface.com adatbázis szerint az egykori Radetzky-laktanya helyén egy a Kr.u. 50-ben alapított római katonatábor terült el, amelyet kezdetben a Dalmáciából ide vezényelt, 500 lovasból álló Hispanorium I. segédcsapat, később pedig a Noricumból ide áthelyezett Hispanorium Auriana bandérium lakott. Bécs 1840-ben rendelte el, hogy az egykori budai (vízivárosi) városfaltól északra építsenek fel egy hatalmas méretű magtárat. Mivel az 1842-ben átadott gabonatároló nemcsak raktárként, hanem kincstári sütödeként is használatos volt, így az épülettől keletre húzódó útkereszteződést, a mai Bem teret 1841-től Élelem térnek hívták.
1897-ben Benedicty József főmérnök tervei alapján az állam a volt klasszicista stílusú raktárt egy eklektikus stílusú laktanyává építtette át. A cseh származású gróf Joseph Wenzel Radetzky tábornagyról elkeresztelt kaszárnyába az osztrák-magyar hadsereg Reitinger Ferenc őrnagy irányította 7. Utászzászlóalj és a Reuss Ágoston őrnagy vezette 14. Utászzászlóalj költözött be. A laktanya az I. világháború ideje alatt hadikórházként működött, ahol többek között Fedák Sári színésznő, énekes-primadonna is ápolta a sebesülteket.
A Tanácsköztársaság rövid regnálása alatt 1919. március 27-én Pogány József hadügyi népbiztos Petőfi Sándorra változtatta meg a kaszárnya nevét, ahová a hídépítő zászlóaljat, valamint a motorcsónak- és folyamaknászokat helyezték el. 1919. november 27-től közel 300 kommunista agitátort börtönöztek be a kaszárnyába a vörös terrort leverő fehérek, akiket pár nappal később szinte kivétel nélkül sértetlenül elengedtek. A laktanya 1920. április 18-án azért kapta vissza az eredeti nevét, mert itt szállásolták el gróf Pribéri Jankovich Bésán Endre tartalékos huszárhadnagy, legitimista politikus 308 főnyi különítményét, akik a vörös uralom felszámolása miatt vezényeltek fel a Dunántúlról Budapestre. Valószínűleg gyújtogatás vagy túlfűtés miatt a Radetzky-kaszárnya 1921. november 5-én kigyulladt. Az oltásban 10 tűzoltó vesztette el az életét. Később a kaszárnya a Magyar Királyi Bornemissza Gergely I. Honvéd Utászzászlóalj otthona lett.
Az 1944. március 19-i német megszálláskor a laktanyát a Gestapo kisajátította, hogy itt gyűjtse össze azokat a Magyarországon tevékenykedő lengyeleket, akik futárként a szövetségesek aknamunkáját segítették. A kegyetlen kihallgatások után az elfogottak legtöbbjét később német koncentrációs táborokba szállították.
1944. október 20-tól 1945. január 21-ig a laktanya a nyilaskeresztes párt keretén belül működő, magyarokból álló Halálfejes Légió hungarista harccsoport központja lett, amelyet dr. Pilisi Ney Károly ügyvéd, SS őrnagy (Obersturmbannführer) szervezett meg a Waffen SS-en belül. A Ney-csoport a nyilas pártszolgálathoz hasonló kegyetlenséggel járt el az elfogott partizánokkal, katonaszökevényekkel, hadifoglyokkal, kommunistákkal és zsidókkal, akik közül kb. 60 főt ki is végeztek a laktanya udvarán. A háromszintes épületben többször kihallgatták a budapesti zsidómentésben jeleskedő Raoul Wallenberg diplomatát segítő svéd követségi alkalmazottakat, úgymint Yngve Ekmark konzult, Margareta Bauer titkárnőt, valamint Asta Nilssont, a svéd Vöröskereszt munkatársát is, aki egyébként a követség gyermekmentési akciójának volt a vezetője. (Ney a világháború után, mint CIA-tiszt az ausztriai szovjet megszállási zónában tevékenykedett.)
A második világháború után a Honvédelmi Minisztérium 1945-ben fontosnak tartotta, hogy „a demokratikus magyar honvédség épületei a magyar történelem olyan személyiségeiről legyenek elnevezve, akik a nép demokratikus fejlődése érdekében működtek és küzdöttek, vagy a nép elnyomására irányuló áramlatokkal és rendszerekkel szembeszálltak”, így ezt a kaszárnyát Radetzky helyett Görgey Artúr tábornok, hadügyminiszterről nevezték el.
A laktanyát kezdetben az Államvédelmi Hatóság (ÁVH), majd a csehszlovák minta alapján megszervezett Munkásőrség használta. A Radetzky laktanya 1956-ban ismét kulcsszerephez jutott: gyakorlatilag innen indult a szovjet kommunista diktatúra megdöntésére szerveződött szabadságharc. Az épület az 1989-es rendszerváltozás után a Magyar Demokrata Fórum (MDF) székháza lett.
Terv: T2A iroda (a szerk.)
Üzenet a szerzőnek
Nyomtatás
Vissza a lap tetejére
