Műemléki mustra 2016 – 2. rész

2015-ben és 2016-ban nyolc település templomain (Drávaiványi, Szaporca, Kémes, Nagycsány, Vejti, Zaláta, Vajszló, Kórós) folytak különböző mértékű külső-belső felújítások és restaurálási munkálatok.

Az Ormánság egy igazán zárt, szigetszerűen létező tájegység Baranya megyén belül, de a különlegességeket kedvelők számára ajánlott az itteni települések felkeresése, már csak a 18. század végének református templomépítészete miatt is. Első pillantásra sok a hasonlóság ezeken a templomokon, melyek leginkább belső terükkel varázsolnak el bennünket. A templombelsők festett kazettás elemei teszik egyedivé, egymástól könnyen megkülönböztethetővé az egyes épületeket és adnak sajátos ízt ezekkel a népi kultúra közegéből kinőtt képzőművészeti remeklésekkel.

Így aztán az elmúlt évtizedekben az épületszerkezetek jókarbantartása arra is irányult, hogy a templombelső rejtett kincsei minél nagyobb védelmet kapjanak, ezzel együtt a restaurátori munka örök harc az enyészettel; újra és újra eljön az idő, amikor a festett elemeket helyre kell állítani, hogy régi fényükben pompázhassanak.

Elismerve azt, hogy minden felújítási munka fontos, cikkemben szeretném kiemelni a restaurátori munka minőségét és a különböző feladatok miatti eltérő hozzáállás szükségességét, hiszen a festett kazettás templomaink fő értékei ezek az ún. „hímes” elemek, melyek egyedi megjelenésükkel különös színfoltjai és a legutóbbi időkben Zentai Tündének köszönhetően könyvekben is jól feldolgozott épületei hazai műemlékvédelmünknek.

Nagy öröm volt 2015 novemberében, amikor a szaporcai templomra felkerült a régi formájú toronysisak, amivel egy II. világháborús sebet sikerült több mint 70 év elteltével begyógyítani. A kisméretű nagycsányi templom már a falu határából vonzza a tekintetet. A kis magaslaton álló épület igazán tájbaillő alkotás, melynek tornya helyi erők összefogásával az elmúlt években már megújult. Most került sor a megkezdett munka tökéletesítésére, miáltal a templom visszanyerte eredeti formáját. A drávaiványi templom héjazatcseréje megtörtént 2016-ban, most már sor kerülhet az egyik legnagyobb értékű mennyezet kazettáinak restaurálására is. Időről-időre ugyan eltűntek, de mostanában és újra előtűnnek festett elemek az egyes templomokon belül, így történt ez Kémesen is, ahol a korábban barnára festett kórusmellvéd elemei alól sikerült „kiszabadítani” a festett motívumokat.

A református „templomprojekt” kétség kívül legnagyobb meglepetése Vajszló községben várt ránk, ahol a református templom mellvédkazettáit a 20. század eleji divatnak megfelelően egyszínű barnára festették át. A korábbi kutatás már feltárta a rejtőző értékeket, a mostani restaurálás pedig felszínre hozta azokat. A déli és az északi mellvéd más-más formákat mutat, sőt a déli mellvéd rokokó-mintáinak motívumrendszere eddig páratlan az ormánsági festett kazettás templomainak körében. Czakó Ferenc restaurátor-művész minden tiszteletet megérdemel áldozatos munkájáért.

Pécsről Kórós község közelíthető meg a leggyorsabban. Ennek köszönhető talán, hogy a kórósi református templom és kazettái országos szinten is a leghíresebbek közé tartoztak már az 1970-es évektől kezdve, amikor Szigetvári János építész nevéhez fűződtek a templomok felújítási munkálatai a Pécsi Tervező Vállalaton belül. Ekkor került sor a kazetták legutóbbi teljes körű restaurálására. Jelen restaurálás klasszikusan a 40 évvel ezelőtt végrehajtott munka felfrissítése, mellyel a teljes mennyezet megújult, visszaadva színeinek eredeti fiatalságát Pfeiffer Tibor hozzáértésének és aprólékos munkájának köszönhetően.

Zalátán és Vejtiben továbbra is folynak a munkálatok, az itteni végeredményről egy későbbi cikkben számolunk majd be.


Legfontosabb közreműködők:
Projektmenedzsment: Baranya Megyei Önkormányzat képviselői
Tulajdonos: az egyes falvak Református Társegyházközségei
Kutató: dr. Zentai Tünde
Restaurátorok: Czakó Ferenc (Vajszló, Zaláta), Pfeiffer Tibor (Kórós)
Engedélyező hatóság: Baranya Megyei Kormányhivatal és jogelőd-szervezetei