Négyek és Nagyok: az élet nem áll meg karantén idején sem

Az élet nem áll meg!

Április 23-án (csütörtök) este 7-kor megnyílt a NÉGYEK és NAGYOK karanténkiállítást a K28 Galériában. A kiállítók: Fülöp Tünde, Katona Vilmos, Kontur Balazs, Sebestyén Sára, valamint Carmelo Arden Quin, Fajó János, Lucien Hervé, Kassák Lajos, Robitz Anikó, Saxon Szász János, Száraz Marika és Szenes Zsuzsa.

A kiállítás május 19-ig megtekinthető.

Az alábbiakban változtatás nélkül közöljük Dárdai Zsuzsa művészetkritikus megnyitó beszédét:

NÉGYEK és NAGYOK

a ”4 funkció” tükrében, 3 generáció keresztmetszetében

A napokban szomorú hírt kaptam Párizsból.  Az egyik idősotthonban, koronavírus fertőzésben meghalt - a 20. század elejéről itt maradt, zseniális dadaista-MADI képzőművész barátunk -, a 96 éves Saint-Cricq. Tudom, szép kort ért meg, mégis belém hasított az eltűnés fájdalma, hogy megszűnt létezni ez a különös kis figura, aki úgy volt NAGY művész, hogy ő maga ezt észre sem vette. Amikor minderről és a Covid-áldozatok tömegéről beszélgettem WhatsAppon David Apikian párizsi művészbarátunkkal, így vigasztalt: „Zsuzsa, Covid ide vagy oda, a művész nem hal meg soha!”

Napok óta tartó letargiámból ocsúdtam e reménykeltő szavak hallatán: a művész nem hal meg soha! Milyen igaz!  Majd folytattam a logikus gondolatmenetet: a művészet nem hal meg soha, Isten nem halott. (Nietzsche sem így gondolta!) Akkor hát, távozzon a félelem! Éljünk, alkossunk, reméljünk!

Ekkortájt kaptam Tőletek a felkérést, hogy nyissuk meg együtt a NÉGYEK és NAGYOK karantén-kiállítást, amely a geometrikus művészet stílusjegyeivel különböző területeken alkotó kortárs képzőművészek munkáit mutatja be, generációs kontextusban. Stílszerűen a K28 Galériában, amely galéria eleve generációs kontextus-ápolásra (is) jött létre, hiszen a galerista, Kontur Balázs, egyben képzőművész és Fajó János tanítványa, aki viszont mint tudjuk Kassák Lajos tanítványa volt…  

Katona Vilmos kurátor koncepciója szerint a mostani kiállítás terve tisztán a képzőművészet és a geometrikus művészet gondolatát járja körül. A ”4 Funkció” Carl Gustav Jung négy pszichológiai funkciójára utal, ezek: gondolkozás, érzelem, észlelés és intuíció. Négy habitus, négy lehetséges irány, ahonnan a geometria elérhető. Így tudjuk megközelíteni a NÉGYEKET (Fülöp Tünde, Katona Vilmos, Kontur Balázs, Sebestyén Sára), akik mindannyian az elemi geometria "titkainak" megfejtésére vállalkoztak..., és így tudjuk megközelíteni a négy művészeti ágat is (textil, objekt, festészet, fotó).

Végiggondolva a koncepciót, érzésem szerint, a gondolkozás, mint funkció a konstruktivista festészeté, míg az érzelem kétségkívül a textilművészeté, az észlelés persze a fotózást illeti meg és végül, de nem kizárásos alapon az intuíció a szabad formájú kép-objektek (MADI) princípiuma. Ez a „besorolás”meggyőző is lehetne így, de ismerve a kiállító művészeket, és megismerve a kiállításra kerülő műveket, úgy döntöttem nem osztályozom be az alkotókat Jung pszichológiai kategóriáiba.  Azt keresem inkább, ami ebben a háromgenerációs vállalkozásban a művészeket összeköti. Hiszen a négy művészeti ágban, száz év távlatában alkotó tizenkét művész módszereiben, érzésvilágában, kreativitásában nagyon sok közös pont van. Lehetnének kortársak is, annyira egyívásúak - mint a fa TÖRZSE, annak ÁGA, és a GALLYA. Egymásból nőnek ki, egymást tartják, egyszerre léteznek.

A legfőbb közös pont az építészet és az abból sarjadó geometrikus alkotásmód. A négy kortárs művész közül három Katona, Kontur építész, illetve Sebestyén belsőépítész, Fülöp pedig ugyancsak iparművészként a geometria hálóját szövi. A következő a matematika, mint elméleti háttér: a szimmetria, az arányok, a struktúra, mint rendező elv… Úgy gondolom minden kiállító művész, a NÉGYEK és a NAGYOK, - a mestergenerációk is az élet formai alapjának a geometriát tekintik, tekintették.

Carmelo Arden Quin egy interjúban így fogalmazott: „Geometria nélkül nem lehet élni: geometrikus a Földünk, a Nap, amely körül forog, a bolygók pályája, az egyszerű hétköznapi tárgyak is, mint amilyen az ágy, az asztal, a tányér vagy a váza. A legkülönösebb geometrikus objekt a szemünk, telve élettel, mozgással…”

Ha ennyire egyívásúak a művészek, akkor mégis, mi különbözteti meg egymástól őket?

Az egyéniség, a személyiség, a saját élettörténet, a különböző megismerési vonzások, a leképezéshez szükséges adottságok, eltérő kifejezési eszközökhöz való kötődés, a választás, a tanulás mélysége, a felfedezések egyedisége, a korok, a századok, amin az életpályák átívelnek. Így lesznek festők, szobrászok, fotósok, textilesek, így lesznek egyedi alkotók.

Sebestyén Sára fotóművészete egy életesemény mélységes szomorúságából botladozott ki a fényre, hogy leképezze az újra felfedezett valóság-kincseket, árnyék-lenyomatokat, az épületrészletek, árnyalt, intim szépségeit. A hozzá kapcsolódó mestergenerációs társ az ÁG, a szigorú következetességgel alkotó Robitz Anikó; és a csaknem száz évre visszanyúló, mindezeket tartó TÖRZS, a Le Corbusier munkásságát fényképező Lucien Hervé végletekig leegyszerűsített épületrészlet-fotói kerek egységet alkotnak.

Fülöp Tünde, ágacska, a GALLYACSKA, a maga csöndes kreativitásával gömbölyíti, húzza, fonja, varrja az élet geometrikus szövedékeit… Mestergenerációs társa a Brüsszelben élő Száraz Marika, az amerikai konkrét művészet, személy szerint Frank Stella shaped canvas nyomvonalán haladva feszíti-fonja formázott kárpitjait. A generáció harmadik nagy alakja Szenes Zsuzsa, aki a geometrikus alkotások sorát vitalitással és konceptualitással frissítette.   

Kontur Balázs festészetével az egyik legnagyobb ÁGHOZ, Fajó János mesterhez kötődik. Kontur, a Fajó-ágból fakadó konstruktivista szabadiskola stílusjegyeit vegyíti építészeti látásmódjával, saját alkotói mélységét, szabadságát kutatja, miközben Kassák Lajos közösségépítő attitűdjét is magára veszi…, mert, mint jó Kassák-unoka megtanulta, hogy „Vagy célba jutunk közösen, vagy elvisz bennünket az ördög”. Azt is megtanultuk mindannyian „a nagy öregtől” , hogy …”a képarchitektúra művészet, a művészet pedig teremtés és a teremtés minden.” (1922)

A negyedik generációs „ágazat” Katona Vilmossal indul, aki építészként, építészettörténészként, egyetemi professzorként dolgozik a mindennapjaiban, de miután találkozott a matematikához is erősen kapcsolódó „univerzális polidimenziókkal”, késztetést érzett az egyéni alkotómunkára. Ehhez mesterének a téma egyedi képviselőjét, a középgenerációs Saxon Szász Jánost választotta, akinek a műtermében találkozott kép-objektekkel, megismerte a MADI művészetet és annak alapítóját Arden Quint, a geometrikus művészet halhatatlan öregjét.

E kiállítás apropóján is igazolva látom életem egyik szakdolgozatának azt a tézisét, amely szerint nem létezik generációs ellentét felnőttek és fiatalok között. Vannak fiatal szellemű „öregek” és begyepesedett gondolkodású „fiatalok” – és vica versa.

Ilyen „fiatal” volt, a bevezetőmben már említett StCriq és a kiállító NAGYOK szinte mindegyike, -   a nehéz kort megélt, de utolsó percéig következetes avantgárd szellemiségű Kassák Lajos; az invenció nagymestere, a csaknem 100 évet megélt, örök gyermek Arden Quin; az élete végéig kerekesszékben ülő, ám mindvégig, friss szellemű Lucien Hervé, vagy a említeném Szenes Zsuzsát, aki a maga szelídségével az élet forrását, a mindörökké szeretetet sugározta maga körül.  Kassákon kívül volt szerencsém ismerni őket személyesen is.

Igen, kimondhatjuk, hogy az élet él, és élni akar! Nyílik szerelem a kolera idején is…

Ezért hát köszönet Kontur Balázséknak, hogy a nehéz helyzetben is a megszokott rendben folytatják tudósításukat a művészet eme apró szigetéről. S így távlatot nyitnak a közösségi térnek, a reménynek - a mestergenerációk továbbélésének.

Szokolya, 2020-04-21

Dárdai Zsuzsa
művészetkritikus

***

Helyszínen elhangzó megnyitóbeszéd: 

https://www.facebook.com/174272156288058/videos/694504731353900/

Nyitó tárlatvezetés: 

https://www.facebook.com/174272156288058/videos/248586356517722/