„Nincs kicsi és nagy feladat” – lezárult a műemlékes konferenciasorozat

Partnerség és együttműködés nélkül nem lehet az örökségvédelmet jól művelni – mondta a frissen megalakult Kulturális Örökségvédelmi Helyettes Államtitkárság képviseletében Benkőné Kiss Zsuzsanna főosztályvezető, Bóka István, Balatonfüred polgármesterének köszöntője után. Sághi Attila ismertette a Forster Központ korábbi, valamint a Lechner Lajos Tudásközponttól és az MNM-NÖK-től átvett, illetve átveendő feladatait.

Az 1993-ban alakult NKA-ba 1994-ben került be az építészet, majd 2000-ben az örökségvédelem. Ma a két terület egy kollégium alatt működik. Külön törvényi kiegészítés kellett ahhoz, hogy építési tevékenységet is támogathassanak – fejtette ki Pottyondy Péter az NKA Építőművészet és Örökségvédelem Kollégiumának vezetője. Az örökség mindannyiunk életfeltétele, ahogy az elődeink genetikai állományát is megörököljük – helyezte új megvilágításba az örökség fogalmát Réthelyi Miklós, az UNESCO Magyar Nemzeti Bizottságának elnöke.

A műemlékvédelem modern értelemben 200 évesnek tekinthető, ez idő alatt az örökség fogalma folyamatosan változott és átértelmeződött, ezzel a kihívással szembe kell néznünk és meg kell tudnunk fogalmazni a válaszokat a változásokra – mondta Gustavo Araoz, az ICOMOS elnöke a védelem integritásáról és autentikusságáról szóló előadásában.

Az első konferencianap második blokkjában az előadók a tematikus konferenciák tapasztalatairól számoltak be. A népi műemlékeink folyamatosan pusztulnak – tudhattuk meg Dobosyné Antal Anna előadásából. Az örökségvédelem ismétlődő átszervezései több szakember számára kifejezett kálváriát jelentettek – fejtette ki Klaniczay Péter. Nagy Gergely a történeti szerkezetek oktatásának fontosságát hangsúlyozta.

A víz alatti régészeti kutatások fellendülőben vannak a 2001-es UNESCO egyezmény ratifikálásának köszönhetően – mondta el Visy Zsolt. A só és a szarvasmarhahajtók útjai behálózták Európát Erdélytől, illetve a Hortobágytól Nürnbergig – tudhattuk meg Kovács Erzsébet előadásából, aki a lehetséges turisztikai fejlesztési irányokat is ismertette. Az ipari örökség még ma sem kapta meg a méltó helyét – hívta fel a figyelmet Németh Györgyi.

Fejérdy Tamás a világörökség és a műemlékvédelem kapcsolatáról beszélt a sárospataki kiskonferencia kapcsán. Wierdl Zsuzsa a kutatás roncsolásos és roncsolásmentes módszereit mutatta be. Szikra Éva a történeti kertjeink jelenét és jövőképét ismertette a kecskeméti kiskonferenciához kapcsolódóan.

A város az emberiség legnagyszerűbb műalkotása – idézte Konrád Györgyöt Winkler Gábor a történeti településeinkről és a településfejlesztésről szóló előadásában. Nagy Gábor a Pesti Vármegyeházán Építészet és műemlékvédelem cím alatt zajló konferenciasorozatról, Winkler Barnabás pedig az Örökség a jövőnek – jövő az örökségnek vándorkiállítás tapasztalatairól és tanulságairól számolt be.

Mindig hasznos, ha korábban axiomatikusnak tartott kérdéseket újra előveszünk és megvizsgálunk – hívta fel a figyelmet Fejérdy Tamás a második konferencianap nyitóelőadásában. Változó világban élünk, sosem volt a civilizációs fejlődés ilyen gyors, a környezet megváltoztatására nem voltak ilyen hatékony eszközeink. Az állam decentralizálása sosem volt ilyen jelentős, a mai neoliberális államok áthárítják a felelősséget, nem oldják meg a problémákat. Ebben a környezetben a műemlékvédelem veszélyben van, a szakemberek egyre inkább elveszítik a kontrollt. A szakma és a társadalom más nézőpontból szemléli a műemlékvédelmet, folyamatos dialógus kell, mert a társadalom támogatása nélkül reménytelenné válik a helyzet – hangsúlyozta Boguslaw Szmygin, az ICOMOS Akadémia elnöke.

Az elmúlt időszakban a restanciák egyre nőttek, pedig a környezet kultúrája és a termelés hatékonysága között összefüggés van – mondta el Entz Géza, aki az alulról, civil összefogással történő építkezést tartja egyedül célravezetőnek. Magyarország műemléki értékei nagyrészt rejtettek, a falkutatásnak nagy szerepe van, így derült fény például a soproni lakótornyokra is – derült ki Lászay Judit előadásából. A budai várban a barokk korban a középkori épületek az uralkodó reprezentációjának, végeredményben a politikának alárendelve pusztultak el, majd a későbbiekben is összefonódott a terület sorsa a politikával – ismertette a Budavári Palota történetét Magyar Károly.

A város legfontosabb funkciója, hogy a hatalmat formává, az energiát kultúrává, az élettelen anyagot eleven művészi jelképekké, a biológiai újratermelést pedig társadalmi kreativitássá alakítsa – idézte Meggyesi Tamás Lewis Mumford Város a történelemben című művét. Erdélyben sok református templom került a pusztulás szélére, amelyek közül a Teleki László Alapítvány segítségével sikerült többet megmenteni – tudhattuk meg Diószegi Lászlótól.

A kultúránknak meghatározó eleme a kereszténység, hiszen az időszámításunk kezdete, a pihenőnapunk, az európai népek egységének gondolata, a filozófiai és jogi fogalmaink jelentős része (mint például a szabadság vagy a személyi méltóság) mind keresztény eredetűek, ahogy az építészeti és művészeti örökségünk nagyon komoly része is – hívta fel a figyelmet Márfi Gyula veszprémi érsek. Mihályfi László a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt., Zongor Gábor pedig a Települési Önkormányzatok Országos Szövetségének tevékenységét mutatta be.

Nincs kicsi és nagy feladat, mindegyiket azonos erőbedobással kell elvégezni. Nincs érdektelen történet, csak meg kell találni benne az érdekeset. Minden vélemény fontos, végül mindig kiderül, hogy minden előbbre vitt – fejtette ki Karácsony Tamás az építészek felelősségéről szóló előadásában. Az ügyek túlnyomó része az elsőfokon lezárul – mondta el Tóth Ferenc, Budapest Főváros Kormányhivatala Építésügyi és Örökségvédelmi Hivatalának vezetője, aki az ügyek másodfokra kerülésének a fellebbezésen kívüli eseteit is ismertette.

Ráday Mihály a mára már országossá bővült városvédő és -szépítő mozgalom történetét és tevékenységét mutatta be, különös tekintettel az ifjúsági kiadványokra és pályázatokra. Az USÁ-ban egy peres ügy kapcsán a legfelsőbb bíróság a meglévő környezethez való jogot alapvető emberi joggá nyilvánította – mondta el Winkler Gábor. A műemlékek körüli ügyek szereplői emberek, így minden szakmai és pénzügyi szempont mellett nagy szerepe van az ő hozzáállásuknak is – hangsúlyozta Veöreös András.

A műemlékek sorsában a középfokú szakemberek és a szakmunkások képzettsége is meghatározó, ezért komoly fegyvertény, hogy az ország több pontján elindult a műemléki technikus képzés, a kőműveseknek és a festőknek pedig egy egy éves műemlékes ráképzés, amint azt Mezős Tamás előadásából megtudhattuk. Istvánfi Gyula a genius loci fogalmát elemezve Hamvas Bélát idézte: „A helyet ne tévesszük össze a térrel”.