hír rendezvény Austrotherm BME Épületszerkezettani Tanszék Canon Finta Stúdió Foster + Partners M-Teampannon Napur Architect Okos építészet nyomás alatt

Okos építészet nyomás alatt – ezt láttuk és hallottuk a múlt csütörtöki konferencián

Beszámoló az Austrotherm és a Canon közös konferenciájáról


Ware-Nagy Orsolya | 2019.02.22
Közel háromszázan jöttek el csütörtökön az Austrotherm és a Canon közös konferenciája a BME Dísztermébe. A cím – Okos építészet nyomás alatt – többeket zavarba ejtett, íme a megfejtése.

Az „okos” szó a tervezés (BIM) és az üzemeltetés „okosodására” utal, a nyomás viszont  nem annyira az építész tervezőre nehezedő nyomásra, hanem a nyomdatechnikára utalt. A Canon jóvoltából ugyanis a jelenlévők megtekinthették és -tapinthatták a legmodernebb eljárással, üvegre, fémre, polisztirolra készült nyomatokat, a „2.5D nyomtatott" felületeket.

Az Austrotherm és a Canon előadásaihoz a BME Épületszerkezettani Tanszék részéről Pataky Rita, Horváth Sándor és Bakonyi Dániel előadásai kapcsolódtak hő- és vízszigetelési, ablak-beépítési témákkal, majd a délutáni szekcióban három, még tervezési fázisban lévő projektet mutattak be az építész tervezők: Fekete Antal a MOL-székházat, Noll Tamás a Dél-Budai Centrumkórházat, Ferencz Marcel és Détári György pedig a Nemzeti Atlétikai Központot.

Messziről indult előadásában Kruchina Sándor vezető szaktanácsadó (Austrotherm Hőszigetelőanyag Gyártó Kft.), a Holdra szállás idején készült fotót vetített, amely a Földet ábrázolja – a Holdról nézve. A környezetvédelem kezdetének tekinthető ez az időpont, és az azóta készült légi felvételek jól mutatják az ember okozta környezeti károkat (pl. az Aral-tó kiszáradása). A CO2-kibocsátás drasztikus csökkentésére van szükség, de fontos a szálló por mérséklése is. Az energiahatékonyság növekedése 2000 óta már látszik, de van még fejlődnivalónk: Magyarország a háztartási energiahatékonyságban elmarad az EU-átlagtól. A homlokzati hőszigetelés elleni érvelés, vagyis, hogy az előállítás energiaigénye jelentős, nem állja meg a helyét, mert nagyságrendi különbség van eközött és a hőszigeteléssel megtakarított energiamennyiség között. A vetített példában 130 m2 homlokzati hőszigetelés „energiáit” hasonlítottuk össze: az előállítás kb. 10 000 km autózás energiaigényének felelt meg, míg a megtakarított (el nem égetett, fűtési) energia mennyisége 830 000 km autózáséval egyezik. A különböző hőszigeteléseket összehasonlító pókhálódiagram egyértelmű győztese a grafitadalékos EPS lemez, bár a magyarországi újrahasznosítás még várat magára.

Horváth Sándor egyetemi adjunktus (BME Épületszerkezettani Tanszék) a lapostetők szigeteléséről, lejtésképéről adott történeti áttekintést az 1960-as évektől kezdődően, a jelenlegi gyakorlattal kiegészítve. Fontos a régebbi megoldások logikájának, részleteinek az ismerete, hiszen felújítások alkalmával ezekkel fogunk találkozni a meglévő lapostetőkön, illetve ha állagromlás, ázás jelentkezik, akkor jó, ha van elképzelésünk a nem látható rétegekről is, mielőtt bontani kezdünk. Míg az 1960-as években hőszigetelés nélküli tetők készültek bitumenes vízszigeteléssel és kavicsolással, az 1970-es években elterjedtek a lejtésmentes tetők, amelyekkel a mai napig meggyűlik az üzemeltetők és a javításokat, felújításokat végző szakemberek baja, mivel a víz valahogy mégis utat talál magának, illetve (könnyű tető esetén) a terhek hatására létrejött lehajlások alakítják ki a lejtésképet. Az 1980-as évek (hőszigetelés+lejtbeton) és az 1990-es évek (lejtéskialakítás hőszigetelésből) gyakorlatának ismeretében még mindig előfordulnak vonalra lejtetett csarnoktetők bizonytalan vápalejtéssel, emiatt kialakuló víz- és porsáv, vagy hózug, megfagyó víz által akadályozott páramozgás. Míg a polisztirol nedveségfelvétele 1-2%, kiszellőztetés nélkül ez akár 10-12%-ra is növekedhet! Felmerül a felelősség kérdése: az utólagos pontralejtés kiképzése, a rétegrend megbontása többletmunkát igényel, és az épület tulajdonosát terheli.

Pataky Rita mestertanár (BME Épületszerkezettani Tanszék) a nyílászárók síkkoordinációjának energetikai vonatkozásait tekintette át, hangsúlyozva, hogy a nyílászárók falhoz képest vékony szerkezetei milyen drasztikus igénybevételnek vannak kitéve – nem is csoda, hogy gyakori az ablakbeépítések körül megjelenő penészesedés. Ezek egy része szakszerű beépítéssel elkerülhető lenne, például nem volna szabad vakolatlan téglafalba beépíteni az ablakot – hiszen így nem tudjuk mihez folytonosítani a belső oldali lég- és párazárást, a külső oldali csapadék- és szélzárást. A vakolatlan vázkerámia fal nem tekinthető légtömörnek, hiszen a fúgákon keresztül, de szakszerűtlen ablakbeépítés esetén akár a párkány vízszintes téglafelületén keresztül is áramolhat a levegő. Tanulságos volt az ábrasor a különböző falakba épített ablakok síkkoordinációjáról: hőszigeteletlen, egyrétegű fal esetén sem a külső, sem a belső síkra nem szerencsés igazítani az ablakot, akkor járunk legjobban, ha falközépre építjük be. Ha mégis valamelyik falsíkra igazítjuk az ablakot, akkor érdemes (belső vagy külső oldali) kávahőszigetelésű ablakbélletet készíteni.

Bakonyi Dániel (BME Épületszerkezettani Tanszék) a hőszigetelő rendszerű vakolattal ellátott falak higrotermikus viselkedését mutatta be stacioner számítással, illetve az időben változó tulajdonságok figyelembevételével, EPS, illetve szálas hőszigeteléssel. Az utóbbi modellezés sokkal jobban közelíti a valóságot, és jó hír, hogy csak időszakosan számíthatunk párakicsapódásra. Érdekes adalék, hogy EPS hőszigetelés esetén a stacioner állapot beállásához hónapokra van szükség, így csak a fűtési szezon végére, vagy még akkor sem alakul ki, így fölöslegessé válik a stacioner számítás. Bakonyi Dániel a szakszerű kivitelezést hangsúlyozta, amellyel ennek az általában bizonytalannak mondott rendszernek korrekt működése biztosítható.

Kruchina Sándor Helyszűke című előadásában a fokozódó hőszigetelési igény miatt megnövekedett vastagságú hőszigetelésre mutatott fel néhány már létező alternatívát: egyrészt a grafitos EPS lemezekből elég lehet 11-16 cm a homlokzatra, a lábazatra pedig bemutatta az XPS Plus P terméket, amely érdesített felülettel készül, így alkalmas a lábazati vakolat fogadására, hővezetési tényezője pedig a korábbi 0,035 W/mK-nel szemben 0,032-0,027 közötti. Így akár síkban tartott, vagy visszaugró lábazat is készíthető anélkül, hogy a hőszigetelésben kompromisszumot kellene kötni. A másik terület, ahol gyakori a helyszűke, a talajon fekvő padlók köre, különösen felújításkor, hiszen a meglévő küszöböket, parapetmagasságokat tartva igencsak kis rétegvastagságban kell a padló-hőszigetelésnek elférnie. Megoldást nyújthat az Austrotherm Resolution fenolhab hőszigetelés, amely hővezetési tényezője 0,022 W/mK, kiváló nyomószilárdsággal rendelkezik (120kPa), és 30-300 mm vastagság közötti vastagságban, 50×100 cm-es táblamérettel készül. Ez a kétoldalt expandált polisztirollal kasírozott anyag homlokzaton is alkalmazható, ami magával hozza a vékonyabb hőszigetelés minden előnyét (rövidebb dübelek, a ház eredeti karakterének megtartása). A gyártó honlapján rendelkezésre áll egy segédlet a szigetelési vastagság előzetes megbecsüléséhez, érdemes kipróbálni.

Major Zoltán mérnök szaktanácsadó (Austrotherm Hőszigetelőanyag Gyártó Kft.) az ArchiCAD programhoz készült nagyon hasznos bővítményt ismertette a közönséggel: a felső menüsávban megjelenő „Austrotherm” menüre kattintva korrekt, a valóságnak jobban megfelelő réteges szerkezetek modellezhetőek az épület tervezése során. A BIM-modellezésnek megfelelően a hőszigetelés kiválasztásával egy sor épületfizikai, teherbírási stb. adatot is tárolhatunk a tervünkhöz, amelyek módosítás esetén automatikusan frissülnek. Nagyon meggyorsítja a tervek feliratozását a rétegrend-konszignáció beillesztése is, amellyel egy kattintással elkészíthető az egyes rétegrendek szöveges kifejtése (szintén módosítás esetén frissülve). A bővítmény az AutoCAD 20, 21 és 22-es verziójához érhető el.

Lakos László (Canon Hungária Kft.) a nyomtatás új útjairól tartott bemutatót, a különleges nyomtatott felületek használati módjait ismertette. Az egyedi nyomatok például remekül használhatóak tapintható termékmintákként akkor, amikor az eredeti anyagot nem akarjuk, vagy nem tudjuk bemutatni, például egy fal- vagy padlóburkolatot mintázó nyomtatott felület segíthet eldönteni, hogy milyen anyagot, mintát válasszunk például az otthonunkhoz. De nagyobb értékű festmények helyett is kiállíthatóak az élethű másolatok, illetve az anyagromlás miatt egyes régi festmények megőrzésének ez lehet majd az egyik módja. A „2.5D nyomtatással” előállított reprodukciókat az előadássorozat szünetében a résztvevők közelebbről is megnézhették, kézbe vehették – de egészen közelről megvizsgálhattuk a közvetlenül polisztirolra nyomtatott szövegeket, képeket is. Lakos László azt is elmondta, hogy a Canon élen jár a K+F ágazatban, éves nettó árbevételének 8%-át kutatás-fejlesztésre fordítják már 30 éve.

Deák Tamás (Canon Hungária Kft.) a tervrajznyomtatás rejtelmeibe avatta be a résztvevőket. Érdekes, hogy hiába terjed a digitális dokumentáció készítése, a nyomtatás mennyisége nem csökkent annyira az elmúlt öt évben, mint gondolnánk. A plotterek termelékenysége (nyomtatási gyorsasága) és hatékonysága is javul – ez utóbbi inkább arra utal, hogy rögtön hibátlan nyomtatás készül, nem kell a beállítások finomhangolása okán újra és újra kinyomtatni egy tervlapot. Az Océ ColorWave 3000 nyomtatási technológiával azonnal száraz, nem csíkos, letörölhető nyomtatás készíthető, és a képek kifejezetten élesek lesznek. Ez a technológia a tervlapok mellett különböző transzparensek, térképek nyomtatásához is jó választás. A Canon és az Océ 60%-os piaci részesedéssel büszkélkedhet Magyarországon, a nagy tervezőirodáktól a magántervezőkig nagyon sokan használják a nyomtatóikat, és megelégedettségre ad okot az is, hogy a gépek hosszú éveken át, akár 10-12 évig is üzemben vannak – strapabíróak és javíthatóak is.

A délutáni szekcióban három épülettervet mutattak be. Elsőként Fekete Antal vezető tervező (Finta Stúdió) a Rákóczi hídtól délre eső budai területre tervezett MOL székházat mutatta be. A Lágymányosi-öböl területrendezési tervét a dán ADEPT építésziroda, a 120 méteres toronyházat és a vele egybeépült alacsonyabb pódiumépület pályázati tervét a Foster + Partners jegyzi, a Finta Stúdió a local architect szerepében a tervek kidolgozását végzi a Foster iroda felkérésére. Míg a környező telepítési terv szögletes épületeket javasol, a MOL székházat hangsúlyosan lekerekített formákkal tervezték. Az építési terület sajátossága, hogy száz évvel ezelőtt még Duna-meder volt, de a négy felszín alatti parkolószinttel tervezett épület alapozása olyan mélyen lesz, hogy ez a körülmény nem befolyásolta a tervezést. Fekete Antal elmondta, hogy a torony- és a pódiumépület „összeolvasztását” a magyar iroda javasolta, így nem különülnek el a két épületben dolgozók, nem alakul ki közöttük hierarchia. Az épület sok szempontból nagyvonalú: nem használja ki a maximális beépíthető kontúrt, a torony vékonyabb, kecsesebb, mint ami a szabályozásból adódna; az irodai dolgozókra előírt 6m2/fő minimális alapterületen is jócskán túllőttek, ennek kétszerese jut egy dolgozóra. A szabadidő eltöltésére szolgáló kötetlenebb terek is igen nagyvonalúak és változatos kialakításúak, gazdag növényzettel. Mindez azért volt lehetséges, mert nem bérirodaházként, hanem a MOL saját székházaként tervezhették az épületet. Nagy gondot fordítottak az alacsonyabb épülettömeg tetőkialakítására, hiszen arra az egész toronyházból rá lehet látni, ezért valódi „ötödik homlokzatként” kezelték. A belső elrendezésnél figyelembe vették az északi oldal akusztikai terhelését a Dombóvári út felől, a rálátást a Dunára, az érkezési irányokat (közúton, illetve villamossal). A pódium legfelső szintjén konferenciatér lesz, ehhez kapcsolódó nagy tetőkerttel, míg a toronyépület tetején üvegfalakkal szélvédett tetőkert készül majd. Az épület szintjeit 23 db felvonó szolgálja ki, ezek közül egyesek csak az alsóbb, mások csak a felsőbb szinteken állnak meg.

A Dél-Budai Centrumkórház terveit Noll Tamás Ybl-díjas építész (M-Teampannon Kft.) mutatta be. A centrumkórház a nyugat-közép-magyarországi egészségügyi egységet szolgálja majd ki, amely Fejér és Komárom-Esztergom megyét, valamint Budát és Pest megye nyugati részét foglalja magában. A Centrumkórház helykijelölésében szerepet játszott a Kelenföldi pályaudvar és a jövőbeni Új Duna-hídra rávezető (meglévő és tervezett) utak közelsége, így esett a választás az Egér úttól Északra fekvő zöldmezős területre. Az iroda 2016 óta foglalkozott a koncepciótervezéssel, illetve a tervezést megelőző tanulmányokat folytattak, ennek keretében több külföldi kórházat meglátogattak és megvizsgálták a telepítésüket, funkciósémájukat, a helyiségcsoportok kapcsolatát, a betegszobák kialakítását. Jó példaként értékelték mindeni kórházat Németországban, a Rush University Medical Centert Chicagóban, a birminghami Queen Elizabeth Hospitalt. A centrumkórházat eleinte 1040 ággyal tervezték, aminek körülbelül az egyharmada gyermekek ellátását szolgálja, ezért a gyermekkórházak sajátosságait is tanulmányozták dublini és koppenhágai példákon. A férőhelyek számát időközben 1200 körülire emelték. A tervezett alaprajzon jól elkülönülnek a felnőtt- és a gyermekápolási részleg kettős tornyai, amelyeket egy alacsonyabb, egybefüggő tömegre ültettek. A szobák így a kiemelkedő épülettömegekben, szellős és napos elhelyezéssel készülhetnek. A külföldi példák elemzése nyomán jutottak arra az elhatározásra, hogy egyágyas szobákkal számolnak, amelyekben az ápolási zóna a szoba bejáratához, a mosdó és a családi zóna pedig az ablakhoz közelebb kerül. Az egyágyas szobák nem csak a fertőzés elleni védelmet segítik, de számos további előnnyel járnak, mint az intimitás védelme, a családtagok fogadásának lehetősége és a helyben (betegszobában) történő kezelés is egyszerűbben megoldható így.

A Nemzeti Atlétikai Stadion terveit Ferencz Marcel DLA okl. építészmérnök, vezető tervező ésDétári György DLA okl. építészmérnök, okl. építőmérnök, generáltervező (Napur Architect) mutatta be. A tervezésre készülve meglátogatták a 2018-as atlétikai Európa-bajnokságot Berlinben, ahol mély benyomást tett rájuk a „cirkusz és rend” együttes jelenléte a rendezvényen. A tervezési terület tágabb környezete az észak-csepeli majdani 15 000 fős diákváros, így az atlétikai pályák nemcsak versenysportolóknak készülnek, hanem a kollégiumokban lakó fiatalok szabadtéri sportolására is alkalmasak lesznek, akárcsak egy mesterséges Margitsziget. Fontos előkép volt még a tervezés során az 1938-ban átadott helsinki Olimpiai Stadion és Toyo Ito 2009-ben megnyitott tajvani Nemzeti Stadionja. Klasszikus gyűrűszerű teret terveztek, amihez a kötélszerkezetű kialakítás mellett döntöttek, ennek közvetlen előképe a Maracanã Stadion Rio de Janeiróban, amely 1950-ben nyílt meg. Az optimális erőjáték érdekében az épület külső kontúrját úgy tervezték, hogy körhöz közelítsen. A tervezett stadion lelátóján 25 000 ideiglenes férőhellyel számoltak – fontos pont volt a tervezésben, hogy az ülőhelyek megközelítése a világversenyek idején telített és az ideiglenes férőhelyek nélküli állapotban is egyszerű és kényelmes legyen. A lelátót eredetileg ideiglenes lefedéssel tervezték, de az erőtani és egyéb igénybevételek figyelembevételével végül az állandó lefedés mellett döntöttek. A stadion telepítése fontos pont az észak-csepeli városrész koncepciójában, amely egyrészt a diákvárost, másrészt amatőr és profi sportolók gyakorló- és versenypályáit foglalja majd magában.

A szerző legújabb cikkei




Hírlevél feliratkozás >>>>


Konferencianaptár

Tervlap
Archmaaik

Építési megoldások