Történelmi felelőssége mindenkinek, aki 1956-ban a forradalom és szabadságharc napjaiban élt, hogy emlékeit, benyomásait, élményeit átadja a következő generációknak, gyerekeinek, unokáinak. Minden nemzeti ünnepre egy történet következik, mely sorozat gazdagítására buzdítok mindenkit.
1956. október 27. szombat
A mai napon arra ébredtünk, hogy kishúgom, Zsuzsanna, aki 8 hónapos volt akkortájt, megbetegedett. Valószínűleg a légópincében való tartózkodás során megfázott. A házunkban lakott egy mentős, aki pár percre hazajött a harcok között. Megnézte a kishúgom, és megállapította, hogy tüdőgyulladása van. Azt is mondta, hogy őt ismerik a patikában, így tud szerezni gyógyszert, amit el is hoz.
Elment Pestszentlőrincen a Vöröshadsereg útja és a Petőfi utca sarkán lévő patikába. Ott őt kiszolgálták, megkapta a gyógyszert, és éppen távozott, amikor észlelte, hogy egy orosz tank hadoszlop közeledik a Vöröshadsereg útján, és Pest belvárosa felé halad. Erre elkezdett szaladni a Petőfi utcán. Az első tank a Petőfi utcánál megállt, és befordította a tornyát, amikor is látta a futó mentőst. Elkezdett lőni be az utcába. A mentős azonban a Petőfi utcában elérte a trafikot, ami az utcai járóvonalhoz képest, megtartva az előkerti részt volt beépítve. Az orosz tank csak azt észlelte, hogy az ember, akire lőtt eltűnt, és azt hitte, hogy eltalálta, ezért visszafordította menetirányt a tornyát, és a hadoszlop tovább ment Pest belvárosa felé.
A mentős meghozta a gyógyszert, és az ott lévő felesége, aki műtős asszisztens volt, beadta az injekciót. Az incidensről a mentős nem szólt semmit. Pár nap múlva a kishúgom meggyógyult. 1957 tavaszán, miután édesapánk erős dohányos volt, betért a trafikba cigarettát venni. Ott öreguraknak a trafikos mesélte el az esetet, így jutott tudomásunkra a hős mentős története. Számunkra e napon így zajlott 1956 dicső forradalma.
Szende Árpád
Üzenet a szerzőnek
Nyomtatás
Vissza a lap tetejére
2026. március 6., Budapest, Jedlik Ányos Gimnázium 