Csak egy átlátszó műanyag kapszula kandikál elő a fák között az avar alól. Itt készítik terveiket a Selgas Cano építésziroda munkatársai spanyol mellett stockholmi és Los Angeles-i ügyfeleik számára. Abszolút kísérleti pavilont ígérnek, ami korábbi munkáik alapján nem is lenne igazán meglepő.
„Úgy gondoljuk, a természetnek elsőbbsége van az építészettel szemben” – monda José Selgas, aki feleségével, Lucía Calgo-val alapította az irodát 1998-ban. „Megpróbáljuk az építészetet elrejteni, amennyire csak lehet. Emiatt azután az emberek kissé bosszúsak is az elkészült projekt láttán, mert valami jobban látható dologra számítottak.” Valószínűleg a londoni Kensington Gardens fái közül előbukkanó pavilon is legalább annyira felkelti majd az arra járók érdeklődését, mint az avarba süppedt madridi irodájuk.
Munkáikban ügyesen párosítják a high-tech és low-tech megoldásokat. Gyakran olcsó, alkalmatlannak vagy éppen nemkívánatosnak tűnő anyagokat használnak, mint például műanyag táblákat vagy trapézlemezt, mégis megnyerő minőségben és üde színekkel megvalósítva.
Hogy ezek után mire számíthatunk a 2015-ös Serpentine Pavilion esetében?
„Csodálatos lehetőség arra, hogy kipróbáljunk egy szerkezettel és anyaggal kapcsolatos ötletet. Mérnökökkel együttműködve egy bizonyos anyag szerkezeti elemként történő alkalmazásán dolgozunk, hogy a transzparencia új lehetőségeit fedezzük fel.” mondja José Selgas.
Forrás: www.theguardian.com
Üzenet a szerzőnek
Nyomtatás
Vissza a lap tetejére
2026. március 6., Budapest, Jedlik Ányos Gimnázium 