Szende Árpád kiállítása

A Nemcsics Emlékház Színország Galériájában megnyílt kiállítás egyfelől a mester, Dr. Nemcsics Antal festőművésznek és a színtudományok doktorának emléke előtt tiszteleg, másrészt a színdinamika elméletének a gyakorlatban történő megvalósítását mutatja be az egykori tanítvány és munkatárs, Szende Árpád építész munkáin keresztül.

Az építészeti tér minden eleme tartalmi/funkcionális és formai szempontból egymástól elválaszthatatlan egységet alkot. Ezért az épített környezetünket a vizualitás szempontjából többek között az olyan összefüggések együttes rendszerében kell szemlélni, mint például a térkapcsolatoknak és térarányoknak, valamint a téri elemek formarendjének és színezésének a viszonylatai, de ugyanilyen a funkcionális – informatikai – esztétikai tartalmak összessége is.

A művek az alkotói folyamat teljes ívét szemléltetik a vázlatoktól egészen a koncepciózus műalkotásig, vagy mérnöki tervig, ugyanakkor pedig egy gazdag építésztervezői életművet ismerhetünk meg a legjellemzőbb példák válogatásán keresztül.

A digitális képszerkesztés alapegységéhez, a pixelhez hasonlíthatók Szende Árpád azon praktikum lapjai, amelyeket tulajdonképpen összefoglalóan képi ötletek tárházának is nevezhetünk. De több ez, mint egy ötletbörze, mert már kezdetektől fogva körvonalazhatják mindazt, ami akár tudományos hivatkozással, vagy művészi/intuitív módon beemelhető a tervezési folyamatba. Ezek a képzőművészeti technikáknak a legszélesebb technikai skálájával készültek, és minden kötöttségek nélkül közvetítik azokat az inspiratív, vizuális ideákat, amelyek később, egy adott tervezési folyamatban a megvalósítás mikéntjét és alapját jelenthetik. A kiállításon egy belőlük összeállított mozaikképet is láthatunk – Coloroid félsík színmetszet, színdinamikai praktikum elemekkel (2007) címmel.

A színtervezés eszközei lehetnek hagyományos rajzi és festő kellékek (mint rajzszén, rajztoll, pasztell, akvarell), továbbá vegyes technikák (az iparművészeti eszköztárból), valamint digitális technikák (mint a digitális rajztábla, rajzprogramok, COLOROID szoftver) egyaránt. A színlátás és színérzékenység tudatos alakítása, és a kreatív színalkalmazás is fontos szerepet játszik (Vivaldi és Bartók zenéje – 1986, tempera illetve kollázs).

Szende Árpád válogatásában látható néhány lap a pálya korábbi időszakaiból is: Ülő modellek (1988. ceruzarajz), Festőállványok (1988. olajpasztell), Ülő leányok (1987. akvarell), Kompozíció vonalakból és felületekből (1987, olajpasztell). Ez utóbbi visszatérés a tiszta forráshoz: a síkgeometriához, itt Konok Tamás által képviselt művészi látásmód hatása köszön vissza.

Túllépve a tanulmányokon, már csak egy lépcső vezet az autonóm műalkotások létrehozásához.

Önálló, vizuális karakterrel és gondolatisággal megfogalmazott képekről, plasztikákról és vegyes technikájú művekről van szó, amelyek általános emberi mondanivalót, humán üzeneteket képesek közvetíteni sokakat foglalkoztató társadalmi-, közéleti-, és egyéni sorskérdések tekintetében. Szende Árpádnak kivételes affinitása és képessége van az ilyen mondanivalók megfogalmazására és művészi ábrázolására. Mindezt magas szintű szakmaisággal teszi úgy, hogy alapmotivációi az évek hosszú sora alatt egy szemernyit sem változtak. Ilyenek például az Emlék a nagy háborúból (1988. textil kollázs) és az ’56-os emlékmű a 301-es parcellában (1989. digitális nyomat) című alkotások. Az előbbi elgondolkodtató a kitüntetés és a golyó ütötte seb egymáshoz való viszonyának értelmezésében.

Kolorisztikai szempontból ki kell emelni a Kompozíció (négy részes) szitanyomat sorozatát, amely a szándéka szerint egy nyomtatási gyakorlat volt, de végeredményét tekintve szintén autonóm alkotássá vált. Ez a síknyomású sokszorosító eljárás intenzív, telített színhatásokat eredményez. De nem ettől kezd önálló életet élni. A diagonális négyzetes transzformáció többirányú asszociációs és értelmezési lehetőséget kínál. Az ipari csarnok bejáratának alapmotívuma az átlós forgatás és egymáshoz sorolás, valamint a pozitív-negatív színbeli- és formaváltások révén új minőséggé alakul. Görögkeresztet formáló motívumként, tiszta geometriát közvetítő művészi formaként, komplementer és színezeti kontrasztot demonstráló színegyüttesként, funkcionálisan pedig információs táblaként, vagy egy burkolat modul elemeként, vagy végtelenített dekorációs terülőmintaként képzelhető el.

Szende Árpád kiállítási anyagában szereplő színdinamikai tervek több csoportba sorolhatók.

Műemléki, rekonstrukciós szándékkal készült tervek, lakóépület és lakás funkciójú külső- és belső terek színtervei, ipari épületek és azok belső tereinek színdinamikai tervei, valamint a fentiekhez csatolt részlettervek.

2003-ban készült Ybl Miklós: Festetics palota főhomlokzatának műemléki helyreállításának színdinamikai terve. Az eklektikus épület homlokzati rekonstrukciója során egy rosa travertin burkolatra emlékeztető színezést kaptak a falmezők. A szürkés kőből készült lábazat és oszlopok keretezik a felmezőket, amelynek színe így érvényesül a legjobban. Ehhez jól illő, karakteres rozsdabarna színűek lettek az íves oromzatos ablakok, az oszlopokkal kiemelt bejárati kapu pedig egy sötétebb, ám semlegesebb barna színű lett. A tervet nézve élményszámba megy az íves záródású kapuzat vasrácsának (supraporta), valamint az emeleti vaskorlát grafikai megoldása.

2006-ban készült Rimanóczy Gyula: Budapesti Postaigazgatóság főhomlokzat műemléki helyreállítási terve. A sima kőlap burkolatú, az ablaknyílások változatos ritmusaival tagolt homlokzatok, a sarkot hangsúlyozó építészeti keretbe foglalt szoboralakok (Boda Gábor) és a belső terek római iskolás szellemű társművészeti alkotásai a korabeli olasz modern építészet szellemiségéhez köti az épületet. Ebben az esetben a koloritás lehetőségei szűk korlátok mozognak, ez ki is merül az ablakok színezésében, amelyek végül is a postához köthető informatív türkizzöld szín telítetlenebb változatát kapták. Hasonló meggondolások szerint történt a könyvtár tervezése is, valamint ennek az épületegyüttesnek az udvarán, díszburkolat terve 2004-ből.

Kaposvár sétáló utcájának végén elhelyezkedő egyemeletes lakóház, több, az utcában található hasonló historizáló-szecessziós stílusú épület közé tartozik. A szecessziós színvilágnak megfelelő színdinamikai terv érdekessége, hogy az épületplasztikák és díszítőmotívumok fehér színe csak papíron létezik, mivel a színreflexiók által megszíneződnek ezek a plasztikus formák, ezáltal különlegesen érdekessé válik az épület vizuális hatása. Ugyancsak szecessziós épület készült az Óbudán található, Korompay János által tervezett Hochauser-Frischfeld ház főhomlokzatának színterve is (2021). A századforduló építészeti emléke a Bp., V. Magyar u. 52. épület, és homlokzatának rekonstrukciós színterve. A tervezés célja, a századelő szín-emlékezetének felébresztése, és jelentős érzelmi tartalommal, a belvárosi hangulat gazdagabbá tétele.

Az ipari épületek tervezési metodikája eltér a többi épületekétől. A hangsúly eltolódik a biztonságos munkavégzést elősegítő szempontok felé. Jelentőségteljesebb pszichoszomatikus, ergonómiai, világítástechnikai, biztonságtechnikai igényeknek való megfelelés. A soproni tejipari csarnok színtervi metszete, főhomlokzata (2014) a már hagyományosan használt türkizkék színtartományokat alkalmazza. Fontos funkcionális szerepe van a csővezetékek mázolásánál a figyelemfelhívó sárga és vörös színnek a veszélyhelyzetek elhárításában, amelyek telített és intenzív változatát használja.

Szende Árpád tervezési munkáinak a gyöngyszemei közé tartozik egy budapesti, ötödik kerületi ügyvédi iroda kialakítása, melynek színtervi alaprajzát, metszetét, és egy új ornamentika részletét mutatja be (2011).

Szende Árpád mindig megkülönböztető figyelemmel szemlélte a tárgyi világ plasztikai elemeit, ebből adódik fogékonysága a modellezés, makettépítés iránt. Korai műve a Török ivókút modell (1978), amely, autonóm művészi munkaként is a legkiválóbbak közé tartozik. Eredeti funkcióján túl olyan formai megoldást talált, amely egy másik szellemi dimenzióba vezet minket. Itt az ivókút modellje átlényegül az alkotó/művész „ars poeticájává”, esszenciaként úgy jelenik meg, mint a „homo creator univerzuma”.

Ürmös Péter grafikusművész