Szombathely – a múlt kötelez

A különböző szakmai konferenciák helyválasztása jelentősen befolyásolni tudja a vendégek hajlandóságát a részvételre – ha már maga a konferencia témája nem is teszi esetleg vonzóvá. A szakmaiságot emeli az a tény is, ha a látogatók azokat az anyagokat, megoldásokat látják a valóságban is, amelyekről az előadók beszélnek.
Nehéz a helyzet akkor, ha a konferenciasorozat előadói között szoftveres előadások is szerepelnek, mivel ilyenkor lényegesen kevesebb az esély a valóság bemutatására.
Amikor a helyszín meglepetést tud okozni, az az a helyzet, ha kiderül, a mindenki előtt jól ismert program „részt vett” az épület kialakításában.
Így történt ez a Tó vendéglő és konferenciaközpont esetében is, amely az egyik nagy építőanyagipari gyártó konferenciasorozatának szombathelyi helyszínét fogadta be. Szombathely igényes környezet, a római időkbe visszanyúló történelme talán úgy is lehet mondani, hogy kötelezi a minőségre az ott tervező építészt.
Az épületegyüttes már az első pillanatra is felkelti az érdeklődő figyelmét a tóra néző teraszaival, sajátos hangulatú, a természetet – a környezetet – messzemenőkig figyelembe vevő kialakításával. A hangulatos teraszok lépcsőzetes kialakításukkal követik a környzetetet és simulnak rá a tóra néző lejtőre. A tér kiaknázása érezhető a teraszok között meghúzódó lépcsőzetes kialakítású vizesésen is – a vendég csak a lépcsőkön felfelé ugráló pisztrángokat hiányolja. Az épület nem ül rá a környzetre, inkább követi azt – a fákat kikerülve alakul ki a hangulatos, tört tömeg, ami izgalmassá teszi az egész épületet. A felületek, tömegek játéka harmonikus egységgé formálja a vegyes anyaghasználattal is játszó épületet. Fa, kő, hasított kő, üveg, acél, és ezek elegáns kombinációja jellemzi az egész épületet kívül-belül.
A belső terek harmonikusan nyílnak a külső terekre, összekötve észrevétlenül a teret kívül és belül. A nagy terek színvilága, finom pasztell színei szervesen kapcsolódnak a kisebb, meghittebb terek sötétebb, elegáns környezetével.
Az anyaghasználat, a beépített anyagok a részletek iránti fogékonyságról tanúskodnak.

Az élő részletek már nem az építészről mondanak ítéletet – ez már a használók igényessége és „együttélése” a térrel. Az ősz színei megjelennek a dekorációban, a vendégfogadásban, méginkább egységessé formálva és sajátos hangulatot adva az épületnek.

...és a képek magukért beszélnek.
Harmonikusan illeszkedik a természet és a természetes anyagok az épülettel, „körülölelve” az őket körülvevő teret – és a tavat is belekomponálva a teljes képbe.
Az épület a tó felé fordul, a teraszok, a felső szint hatalmas, félig fedett, félig nyitott terasza szabad kilátást engednek a természetre.

Építész: Csikós Mihály