Tolna megye rejtett kincsei (3. rész)

Tolna megyére koncentrálva és a műemlékjegyzéket áttekintve a téglaarchitektúra legszebb példáját kétségkívül Bátaszéken találhatjuk meg. A Szentháromság téren magasodó historizáló templom országunk egyik legimpozánsabb téglaburkolatos egyházi épülete a századforduló időszakából.
Ha hasonló kaliberű épület nincs is több a megyében, érdemes azért a még nem védett téglaépületeket szemrevételezni.
Az első ilyen irányú felfedezésemet a Bátaszéktől nyugatra található Mórágyon tettem. A Szabadság utca elágazásában bukkantam rá a korábbi malom épületére, és itt csodálkoztam rá első ízben arra, hogy milyen kvalitásos vidéki épületek nem élveznek ma még országos védelmet. Az épületben ma helytörténeti gyűjtemény található. Megtekinthetők mezőgazdasági eszközök, különböző viseletek és a kismesterségek eszközei. Egy szelet a múltból a házon kívül és belül egyaránt. A nyerstégla felületű, eredeti nyílásrendjét őrző háromszintes épület a település egyik leglátványosabbika. Minimális korrekciókat igényelne a homlokzat (pl. a bejárat fölötti előtető és a homlokzaton elhelyezett reklámtáblák tekintetében), de önmagában olyan értékeket hordoz megjelenésével, tömegével, a nyílászárók és a vakablakok körüli és a szintek közötti ötletes és látványos tégladíszítésével, melyek Tolna megye egyik legszebb téglaarchitektúrás épületévé teszik.
Decs község neve ma fényesen csillog a műemlékvédelem egén. A „Sárköz fővárosában” a 2011. évi védési rendelettel több, mint tíz lakóépület került fel az országosan védett műemlékek listájára, és a község területén műemléki jelentőségű területet is lehatároltak. Ezzel a Sárköz építészete megkapta a méltán megérdemelt elismerést.
De vannak még itt további figyelemreméltó épületek! A Fő utca elején áll a kétszintes gabonatároló, mely ugyan nem olyan értékes, mint a mórágyi, de egy esetleges felújítással biztosítható volna a hosszabb távú hasznosítása.
Megyénk északnyugati sarkának utolsó előtti települése Magyarkeszi, ahol a periféria minden előnye és hátránya megmutatkozik. Az átmenő forgalom nem teszi elzárttá a falut, munkalehetőség jórészt a mezőgazdaságban és a közeli somogyi kisvárosokban van. Ebben az igen nagy, 1400 fős lélekszámú községben a katolikus templom és a hozzá tartozó plébánia épülete már védett, de a falu közepén, a Batthyány utca teresedésében háromtraktusú egykori magtárépület áll. 2011-es látogatásunkhoz képest – a fotó ezt az állapotot tükrözi – ma már megnyugtatóbb az épület állaga. Egy évvel ezelőtt egy igen leromlott épülettel találkoztunk, mára a helyzet annyiban változott, hogy láthatóan gazdája támadt az ingatlannak, aki örvendetes módon megkezdte a felújítást. A buzgóságnak sajnos áldozatul esett az egyik eredeti tégla ablakkeret, ám az épülethez méltatlan bádogfedés továbbra is ront az összképen. Mivel esetünkben Tolna megye legnagyobb méretű téglaépületéről van szó, igen fontos lenne az országos védelem, hogy a további káros beavatkozások elkerülhetők legyenek.
Végezetül egy kicsi, de annál izgalmasabb építményre hívnám fel a figyelmet az Ozorától nem messze található Fürged községben. Leromló állapotában is hangulatos látványt ad a téglából épült víztorony; érdemes a falu végén a fák takarásában kitartóan keresni. Már Fejér-megyében, de mégis közeli Vajta községben van példa hasonló épületre, tehát nem egyedi jelenség ezen a környéken a tégla építésű víztorony.
Téglaarchitektúrás tolnai barangolásunk után legközelebb az általam értékesnek ítélt, még nem védett lakóházakat, kúriákat szeretném bemutatni.