Újabb kedvenc helyeim, egyiptomi érdekességek, 3. rész

Egyiptom (és Kairó) máig legfőbb vonzereje – nyilván az egyre népszerűbbé váló tengerparti nyaralóhelyekkel talán még a Luxor-Karnak-Királyok Völgye hármas veheti fel a versenyt – továbbra is a Nagy Piramisok, amelyek a piramisfejlődés csúcsát jelentik, átvitt és konkrét értelemben egyaránt.

Igaz, ezek nem Kairóban, hanem a mellette fekvő Gízában találhatóak, de a két város mára gyakorlatilag egybeolvadt, egy gigantikus növekedési rátával rendelkező megapoliszt alkotva.

Gíza (Gizeh, vagy El-Gíza) ma egy 5,6 milliós város^[i], holott a 2006 adatok még csupán egy 3 milliós lakosságszámú települést mutattak.^[ii] Ezzel a népességgel Kairó és Alexandria után a harmadik legnépesebb várossá vált Észak-Afrikában. Emellett meglehetősen dinamikus növekedési rátát mutat a főváros is: 7,7 millió lakos a városban és 11,1 millió a városkörzet, tehát az agglomeráció a 2006-os, ill. 2005-ös adatok szerint.^[iii]

Egy harmadik várossal, Subra el-Hejmával egészül ki az ún. Nagy-Kairó^[iv], mely már ezen keretek közül is kezd túlnőni. Így nem csoda, hogy a 21. század kezdetén egy új, tervezett főváros létrehozásáról, mégpedig Új-Kairó (New Cairo) alapításáról döntött a kormányzat. Ez egy modern tervezett város lesz a fővárostól keletre, a sivatagban történő terjeszkedésre predesztinálva. A lakosságszám jelenleg még csak 318 ezer fő a 2023-as adatok szerint^[v], de itt is ugrásszerű növekedés várható.  

Ez tehát a jelen és a közeljövő, miközben az egyiptomi fáraók Óbirodalma idején létesült első főváros, Memphisz lassan a múltba vész, mivel a szakkarai piramismezőtől nem messze csupán egy emlékoszlop őrzi régi hírnevét.^[vi]

A Nílus nyugati oldalán, tehát a naplemente és a halál oldalán alakították ki a nagy piramismezőket: a szakkarai, a dahsúri és jelen cikkünk tárgyaként a gízai. Ez talán erősítik azt a felfogást, hogy a tényleg sírokról van szó, és nem egyéb fantázia szülte funkcióról. Ahogy Kákosy László írja egyik könyvében, egyes időkben József gabonatárolóiként^[vii], máskor obszervatóriumként gondoltak rájuk.

De talán még fontosabb, hogy az ókori világ hét csodája közül a gízai piramisok még mindig itt vannak köztünk, kissé talán megkopva, kissé elhasználódva, de közel azonos monumentalitásukkal magasodva az égbolt felé továbbra is bámulatba és gondolkodóba ejtve az emberiséget.

A lépcsős és a tört piramis után itt már szabályos gúlát formázott Kheopsz, Khephrén és Mükerinosz (azaz eredetileg Hufu, Hafré és Menkauré) piramisa, melyek hozzávetőlegesen Kr.e. 2550 és 2475 között épülhettek meg. Egészen páratlan szervezés, logisztika és építészeti szaktudás kellett ahhoz, hogy a rendelkezésükre álló időben, még az egyes fáraók életében elkészüljenek ezek a Holdról is látható és a Földön évezredeken át legmagasabbaknak bizonyuló építmények. Ma sem tudjuk egészen pontosan megmondani, milyen logisztikát követve sikerült megalkotni az építményeket, a máig meglévő rejtélyek csak a csodálatot és a teóriák számát növelik. Honnan tudták például, hogy mikorra kell befejezniük, meddig él az uralkodó? Csillagászatban tudjuk, nagyon jók voltak, és láthatólag a soktonnás kövek hosszú éveken át tartó gyors mozgatásában is!

Lélegzetelállító testközelből, karnyújtásnyi távolságból szemrevételezni a kőtömböket, és látni a nagyon lassú pusztulást, mert bizony helyenként kilazulnak, kiesnek a piramis építőelemei. Kheopsz piramisa is kb. 8 métert veszített eredeti magasságából, így az eredeti 146 méteres magasság mára 138 m-re fogyatkozott. Ehhez persze hozzájárult az is, hogy nem csak természetes pusztulásról, hanem mesterséges pusztításról is van tudomásunk, mivel a keményebb mészkőből készült eredeti borítás a középkor folyamán rendkívül szimpatikus építőanyagnak minősült, így teljes egészében széthordásra került.

Csupán Khephrén piramisának tetején, a csúcs közelében maradt meg mind a négy oldalon egy-egy apró, fedett felület, ami így is roppant érzékletesen bizonyítja, hogy precízen egymáshoz tapadtak a rögzített rétegek. Jelenleg Mükerinosz roppant emberi léptékű – mivel „csupán” 66 méteres, így kissé eltörpül a másik két nagy mellett – piramisának alsó részét kezdeték meg rekonstruálni az eredetileg is használt gránitborítással.

A Nagy Piramisok azonban nem csak kívülről, hanem belülről is impozánsak. Khephrén piramisa omlásveszély miatt nem bejárható, Mükerinosz és Kheopsz piramisa viszont igen és mindkettő eltérő élményt. adott. Mükerinosz piramisának belseje aránylag kis erőfeszítéssel megközelíthető, de az igazi nagy térélmény a Kheopsz piramisban várja a látogatót. Kényelmetlen testhelyzetben haladunk előre az első szakaszon, aztán hirtelen kinyílik a tér, és a Nagy Csarnokban találjuk magunkat, ahol kissé egybeolvas az előremenet és felfelé vezető irány. A lépcsős szerkesztési szisztéma itt is megfigyelhető, tehát attól az elmélettől nem zárkózhatunk el teljesen, mely szerint ezeknek a piramisok a belső magja is a lépcsős rendszer szerunt épült meg, aztán alakították ki a gúlaformát.

A csarnok tetején egy teremben érünk, ahol esetleg a szarkofág nyugodhatott, de semmi sem biztos, csak az, hogy a Nagy Piramisok valóban az örökkévalóságnak épültek, ahogy azt a Szfinx messzi távolba tekintető szemeiből is megérezhetjük.

/folyt. köv./
A Szerző fényképfelvételeivel