épületek cikk Höxter műemlék Németország UNESCO Világörökség

UNESCO világörökségi helyszínek Németországban 1.

A Corvey apátság Höxterben


szikrisz | 2015.01.22
Az UNESCO világörökségi helyszínek bemutatásával egy-egy ország építészettörténetének keresztmetszetét is felvázolhatjuk. Ebben a sorozatban olyan építészettörténeti időutazást tervezek, amelyben minden jelentősebb korszak képviselteti magát a várományos listán szereplő és a jelenlegi 39 németországi világörökségi helyszínből válogatva.

A téma annál is inkább aktuális, mivel 2014. június 21-én került fel a világörökségi listára Höxter városa és az ott található Corvey apátság (Civitas Corvey) a Karoling-korból származó westwerk-kel egyetemben. Amikor tavaly július végén volt szerencsém látogatást tenni a településen, éppen 35 nap telt el a nagy esemény óta, és számomra is felemelő élményt nyújtott az adott pillanatban a világ legifjabb világörökségi helyszínének bejárása.

A különös nevű Höxter Észak-Rajna-Vesztfáliában található, mely a Karoling-kor egyik különösen kedvelt területe. 1200 év története sűrűsödik össze egy pillanatba a frank korszaktól napjainkig, amikor egy hangulatos Weser-folyó menti sétát követően meglátjuk az épületegyüttest. A IX. század elején Jámbor Lajos alapítja az apátságot, melyet a Somme-folyó mellett lévő Corbei városáról neveznek el Corvey-nek az ideérkező bencés szerzetesek. Az apátsági templom nyugati homlokzata, azaz westwerkje 873 és 885 készül el, majd egy XII. századi, nagyobb átépítést követően alakul ki a ma is látható kéttornyos sziluett.

(Zárójelben érdemes megjegyezni, hogy a korszakban hangsúlyos westwerk-építés alfája Nagy Károly aacheni palotakápolnája, mely 1978-ban az egyes sorszámú világörökségi helyszín lett Németországban. Egy korábbi cikkben részletesebben szóltam már róla.)

A látogatás több építészettörténeti és műemlékvédelmi érdekességet is tartogatott. Az építéstörténet szomorú fejezetéhez tartozik, hogy az épületegyüttes a csodálatos westwerket leszámítva a 30 éves háborúban súlyosan megsérült. A XVII. században végrehajtott rekonstrukció barokkba öntötte a templombelsőt – a kórust tartó életnagyságú angyalok igazi ritkaságnak számítanak –, de a külsőn a csúcsíves stílus jellegzetességeit domborította ki. Rendkívül érdekes, hogy a barokk korszak szokásával ellentétben egy korábbi stílusnak ekkora teret engedett az építész.

Szintén jó volt látni, hogy Höxter tele van örömmel a világörökségi cím kivívása miatt. De műemlékvédelmi szempontból sok még a tennivaló, hiszen egy világörökségi helyszín fenntartása úgy lesz rentábilis, ha sok a látogató. Ehhez képest menetrendszerinti tömegközlekedéssel nem lehet megközelíteni az egykori kolostort, pedig közvetlen közelében áll egy egykoron szebb napokat látott, de ma használaton kívüli vasútállomás. Hasznos lett volna ezt a világörökségi cím elnyerésének másnapján újfent üzembe helyezni! A főpályaudvartól a Weser folyó partján 2 km-t gyalogolni, majd ugyanennyit vissza a belvárosba fárasztó tud lenni egy meleg nyári napon akkor is, ha sok a látnivaló.

Ami pedig a világörökségi helyszínen látható kiállításokat és a belső installációt illeti: egy ilyen rangú és korú műemléknek a jelenleginél sokkal gazdagabb és modernebb kiállítás dukál. A westwerk belsejében látható középkori freskók és e térben kiállított építészeti tablók földöntúli megvilágításban tűnnek elénk és valóban a legszebb tereket díszítik, de az apátság kiállítótermeiben meglátásom szerint a vitán felül tartalmas anyag gazdagítására lesz szükség, ha az a kívánalom, hogy a világörökség ne csak önnön építészeti kvalitásai, hanem a hozzáadott plusz tartalom miatt is olyan élményt nyújthasson, amelyet életre szólóan megőriz az idelátogató.

És persze ha már Höxterben vagyunk, érdemes a világörökséget egy kis városnézéssel levezetni, és gyönyörködni az ún. Weser-reneszánsz szellemében fogant épületekben, vagy az egyedi színezésű és díszítésű fachwerk-homlokzatokban.

A szerző legújabb cikkei




Hírlevél feliratkozás >>>>


Konferencianaptár

Tervlap
Archmaaik

Építési megoldások