Az autóház, pontosabban a Beetle-ház története egy évtizeddel ezelőtt kezdődött. 2002 környékén Markus Voglreiter építészt azzal kereste meg egy osztrák család, hogy a Salzburg melletti Gnigl faluban a hetvenes években átadott, teljesen hagyományos kinézetű ikerházukat úgy újítsa fel, hogy az egy klasszikus formavezetésű Volkswagen bogárra hasonlítson. Annak ellenére, hogy 2003 környékén az energiatakarékos házak még nem voltak olyan népszerűek, mint napjainkban-, az igazán érdekes építészeti kihívást Voglreiter azzal is megtoldotta, hogy a ház fő- és mellékfalait nem kőből vagy téglából, hanem fémből, műanyagból és üvegből transzformálta át egy olyan új, egyedi otthonná, amelyre a világon addig nem akadt példa. A „gömbölyű vázra” ugyanis az építész egy olyan új német technológiai fejlesztést is elteríttetett - amit a szakma azóta csak ultrakönnyű Aquapanel cement néven ismer -, s általánosságban elfogadott tényként úgy tekintenek rá már 10 éve, hogy ez az új anyag nemcsak könnyű, jól alakítható és vízálló, hanem (bármely) ház energiaigényét, fenntartási költségét a minimálisra is le tudja csökkenteni.
A környezetvédelmi szempontok felerősödése miatt a német szakirodalom bár már 2000-ben bevezette a „3 literes ház” fogalmát, a papíron akkor megfogant elképzelések első kézzel fogható megnyilvánulása lényegében ez az osztrák ház lett. A Lerchenstraße-i ingatlan ugyanis valóban 3 literes rendszerű, ami annyit tesz, hogy az épület éves energiafelhasználása kevesebb, mint 30 kWh/m2. Ez évenként és négyzetméterenként 3 liter fűtőolajt vagy 3 m3 földgázt jelent. Bármilyen épület csak akkor tud megfelelni e mutatóknak, ha a külső határoló szerkezetek hőátbocsátási tényezője nem több mint 0,2 W/m2K, és ajánlottan kiépül a szellőző rendszer is.
A salzburgi bogárhátú ráadásul ennél szigorúbb követelményeknek is megfelel. Az épület passzív, vagyis fűtő (illetve nyáron hűtő) rendszer alkalmazása nélkül, többletenergia befektetése nélkül, de mesterséges szellőztetéssel, a természetes adottságokat kihasználva teremti meg a komfortos lakás feltételeit. Ugyanis nem csak a teraszon található elektromos napvédő (lényegében itt a szélvédő) védi az ingatlant a túlzott felmelegedéstől, hanem a fürdőszoba speciális szolár ablakai is (ami itt a gépkocsi üzemanyag sapkájának felel meg) is kint tartják a hőt. Az ötletes megoldásnak és a korszerű anyagoknak hála így az építmény éves energiaigénye kevesebb lett, mint 15 kWh/m2, ami annyit tesz, hogy ez az érték kevesebb, mint 10 százaléka, egy hagyományos családi ház energiaigényének!
A képek nézegetése közben egyébként azt is érdemes megfigyelni, hogy az építész milyen funkcióval látta el az autó alkatrészeit: például a lakás belsejében lévő lengéscsillapítók tartják a ház egész szerkezetét, a fényszórók pedig valójában a hálószobák ablakai, hátul a kipufogó helyén pedig a nagy füsttel járó grillsütő kapott helyet. A 10 méter magas, 14 méter hosszú fagerenda-vázra „kifeszített ház” - a lekerekített formák miatt - a külső szemlélőnek talán kicsinek tűnhet, ám a belső élettér eléri a 300 négyzetmétert. Az ingatlan átjáróinak építészeti lezárása után így a komplexumban akár két generáció is elfér egy fedél alatt. A 2003-ra elkészült ingatlan áttranszformálása egyébként nem volt olcsó mulatság: az akkori építési költségek ugyanis elérték az 1 millió eurót, ellenben a bogárhátú megépítése akkora sikert generált, hogy 1,6 millió euró értékben pár év múlva duplikálnia kellet Voglreiternak az ingatlant, amely ma étteremként üzemel Flachgauban. Aki kíváncsi a speciális anyagra és a ház további technikai adataira, az kattintson ide:
http://www.knauf.at/www/de/referenzobjekte/aquapanel_/wohnen-auf-4-raedern/aquapanel_5.php
Üzenet a szerzőnek
Nyomtatás
Vissza a lap tetejére