exkluzív épületek Robert Venturi Skócia Chambers Ananász

A skót, aki kétszáz évvel megelőzte a posztmodernt

Kőananász, Dunmore, Skócia


Csépé | 2020.12.10

William Chambers nem sejthette, mikor tizennégy méteres kő ananászt tervezett, hogy Robert Venturi kétszáz évvel később elméletet alapít néhány felnagyított Las Vegas-i fánkra. Hogy Ekler Dezső Nagyítás és Wesselényi-Garay Mimetikus Építészet teóriáit ne is említsük.

Valójában az építész nem is biztos, a skót származású William Chambersről csak feltételezik, hogy ő a „legbizarrabb skót épület” tervezője, főleg a Kew Gardens párhuzamai alapján. (Leghíresebb munkája egyébként a Somerset House, egy hatalmas neoklasszicista palota Londonban.)

Aki biztos, az az építtető, John Murray, Dunmore negyedik grófja, nem mellesleg Virginia utolsó gyarmati kormányzója. A gróf 1761-ben készült el az épülettel (tehát majdnem pont kétszáz évvel a posztmodern építészet kulcsműve, a Learning from Las Vegas 1972-es megjelenése előtt), igaz, feltételezések szerint a kupola maga csak Murray hazatérése után került fel. (A hazatérés 1776, ugye ismerős évszám az amerikai történelemből.)

Építészetileg kissé eklektikusnak tartják az épületet, hiszen a bejáraton dór oszlopfőket látunk, belépve jón oszlopok fogadnak, míg fent az ananászházon későgótikus ablakokat látunk. Nem tudni pontosan az építtető célját, a Las Vegas-i példával ellentétben valószínűleg nem árult ananászt, viszont a gazdagság szimbóluma volt akkortájt, és állítólag volt, hogy Murray uralta az ananászpiac háromnegyedét. A főhomlokzaton olvasható jelmondat (Fidelis in Adversis, hűség a megpróbáltatásokban) viszont nem a Dunmore grófi családé, hanem a Dougla-Hamilton hercegi családé, ugyanis a kormányzónak olyan jól ment, hogy a fia, George már hercegkisasszonyt tudott feleségül venni 1803-ban, ekkor került fel a jelmondat az ananász alá.

A családtörténetnél viszont talán érdekesebb az épület funkciója, mivel eredetileg télikertnek épült, a kertészek lakóhelyével együtt, az északi kertfalba illesztve. A zord éghajlaton az egész hatholdas kertet azért falazták körbe, és tették enyhén déli lejtésűvé, hogy a melegkedvelő növények se fagyjanak ki. Az északi fal 1 méter vastag és közel öt méter magas volt, tehát komoly hőkapacitása lehetett, ráadásul hidegebb éjszakákon a kertészek bojlerekkel és nyílt tűzhelyekkel is fűtötték a kertet.

Az épület 23 méter magas, amiből 14 méter maga a kőananász, amiben egy kisebb tér van, amiben éppen elfér egy kerek asztal. Az ananász kőfaragása igazi mestermunka: a víz például mindenütt lefut, a vízelvezetés korrektül megoldott.

Fotók: Wikimedia Commons / giannandrea, Society of Antiquaries of Scotland, PaulT (Gunther Tschuch), Kim Traynor, Otter, Andrew Shiva

A szerző legújabb cikkei




Hírlevél feliratkozás >>>>


Konferencianaptár



Építési megoldások