Bizarr szimbiózis

Vannak építészeti együttállások, amelyeknél a programok keveredése nem szokatlan, hanem egyenesen abszurd. Vancouverben a Revery Architecture által megálmodott The Butterfly + First Baptist Church Complex jó példa erre. Egy 1911-ben épült, történeti értékű neogótikus templom mellé és fölé emeletek egy 57 emeletes luxus lakótornyot, miközben a komplexumban helyet kapott még hét megfizethetőbb bérlakásokat is tartalmazó épületszint, óvoda, közösségi terek, tanácsadóközpont, tornaterem, kávézó, valamint a hajléktalanokat segítő programok is. A mintegy 56 000 m2-es együttes így egyszerre próbál lakóépület, örökségvédelmi beavatkozás, közösségi infrastruktúra és városi ikon is lenni.

A projekt legérdekesebb kérdése mégsem az, hogy technikailag hogyan fér meg egymás mellett a templom és a torony, hanem az, hogy melyik fél használja fel a másik jelenlétét saját építészeti identitásának megerősítésére. A templom emeli fel magához a tornyot, vagy a torony a templom történeti auráját, hogy ikonként léphessen fel a városi színtéren?

A történet kiindulópontja rendkívüli: a First Baptist Church több évtizeden keresztül vásárolta meg a környező telkeket, majd a Westbank fejlesztővel együtt egy olyan konstrukciót hozott létre, amelyben az értékes belvárosi terület sűrítése által tudták finanszírozni a történeti templom megújítását. A Butterfly mellett létrejött a szociális lakhatást biztosító hétemeletes épület, a templom pedig átfogó szerkezeti, akadálymentesítési és infrastrukturális korszerűsítést kapott. – írja a Changing City Updates.

Ez az alapképlet sokkal érdekesebb annál, mint amit a „templom és felhőkarcoló” látványos ellentéte sugall. A két épület ugyanis nem egymás mellé került, hanem egymás gazdasági és társadalmi feltételeként jött létre.

Ebben az értelemben a projekt valóban egyfajta városi szimbiózis. A templom telke nélkül nem lenne a The Butterfly; a toronyból származó fejlesztési érték nélkül viszont a templom ilyen léptékű megújulása aligha valósulhatott volna meg. A baptista gyülekezet számára tehát a felhőkarcoló nem idegen test, hanem tulajdonképpen egy olyan építészeti „társbérlő” - egyben anyagi támogató –, amely lehetővé teszi saját intézményi és közösségi jövőjét.

Ettől ugyanakkor még nem szűnik meg a helyzet bizarrsága. Egy templom évszázados városi logikájában a torony jelölőelem: vertikalitása a transzcendencia felé mutat. A kortárs lakótorony vertikalitása viszont elsősorban a sűrűség, a panoráma és a piaci érték jele. Ugyanaz a formai gesztus két, egymástól radikálisan eltérő jelentéstartalmat hordoz szorosan egymás mellett állva.

A Revery Architecture tudatosan rá is játszik erre az ellentmondásra. A torony alsó részén egy nagy, 13 szint magas, tagolt felületű üveghomlokzat jelenik meg, amelyet az iroda a templom történeti harangtornyának absztrakt kortárs megfelelőjeként értelmez. A torony tövének parabolikus bevágásai pedig a First Baptist Church orgonájának sípjaira utalnak. 

A Butterfly tehát nem egyszerűen a templom mögött áll, hanem bizonyos pontokon úgy viselkedik, mintha a templom vertikális folytatása volna: egy gigantikus, kortárs, százötven méternél is magasabb „harangtorony”, amelyben azonban nem harangok, hanem luxuslakások sorakoznak. A 57 emeletes torony nagyjából 556 láb, vagyis 169 méter magas, miközben az alsó, üvegezett tér közvetlenül a templomhoz kapcsolódik.

Az ötlet akár zseniális is lehetne, mégis nyugtalanító. Zseniális, mert a templom így nem veszti el teljesen a városi olvashatóságát a kortárs Vancouver vertikális tömegében. A torony valósággal „kiemeli” a templomot: a történeti épületre irányítja a tekintetet, és egy mai városlakó számára is létrehoz egy olyan kompozíciós egységet, amelyben a régi templom nem elszigetelt műemlék, hanem a nagyobb városi szövet része. Nyugtalanító pedig azért, mert ez a metafora csak addig működik, amíg a két épület egyensúlyban van.

És éppen ez az egyensúly kérdéses. A történeti templom eredeti tornya a nyugodt, súlyos, kőből épült neogótikus építészet jellegzetes eleme. A Butterfly ezzel szemben könnyűnek, mozgónak, szinte folyékonynak akar látszani. Formája két egymásba fonódó, hullámzó henger rendszerből áll, amelyek körül fehér, előregyártott GFRC-panelek és hajlított üvegezés fut végig. A homlokzatot minden emeleten széles, íves erkélyek szegélyezik, a tömeg pedig több szinten nyitott átszellőzőkkel és tetőkertekkel hasad fel. 

Az építész itt valójában teljesen más építészeti nyelvet beszél, mint a masszív kőfalak. A templom falazata tömör, nehéz, történeti és kézműves. A torony burkolata ismétlődő, iparosított, digitálisan optimalizált és rendkívül látványos. A templom a hosszú időt testesíti meg, míg a torony a jelen pillanatát. A templom egy közösség kollektív emlékezete, míg a torony a magántulajdon individualizált panorámája.

Éppen ezért túlzás lenne azt állítani, hogy a Butterfly egyszerűen „új templomtoronnyá” nemesíti magát. Inkább eltéríti a templomtorony szimbolikáját, és saját céljaira használja. A templomra irányítja a figyelmet, de közben önmagát még ennél is erősebben láthatóvá teszi. 

Zebracsíkos tömegével, a templom felé tágra nyitott "szájával" a luxustorony saját magát pozicionálja ebben a szokatlan együttélésben, engedi a kis templom megőrzését, de egyértelműen értésünkre adja, hogy itt a pénz az úr.

Képek: v2com