Már egy másik márciusi szakmai rendezvényen is feltűnt, és állítólag több mint egymillió forint értékű bundát lopott a ruhatárból az a középkorú nő, aki most a Construma szakkiállításon bukkant fel, majd – kollégánk szemfülességének köszönhetően – rendőrkézre került.
Kollégánk – a média több más munkatársához hasonlóan – nemrégen segítségkérő e-mailt kapott a Lakástrend című kiállítás egyik szervező munkatársától, melyhez a levélíró csatolta az ott megjelent, és meglehetősen gyanúsan viselkedő asszony fotóját, és arra kérte a címzetteket: jelentkezzenek, ha valahol meglátják az illetőt. „Alig hittem a szememnek, amikor a Construmán szembe jött velem ugyanez a nő, ugyanabban a ruhában, amelyikben a fényképen szerepelt” – mesélte később a történteket munkatársunk. Akkor mindenesetre rögtön visszatért kiadónk standjára, ahol – számítógépén előkeresve a szóban forgó levelet – meggyőződött arról: valóban a keresett személyt látta. Fel is hívta az email feladóját, aki arra kérte őt: keresse meg, és ha lehet, ne veszítse szem elől az illetőt; addig ő értesíti a rendőrséget.
Kalandos háromnegyed óra kezdődött ekkor: kollégánk igyekezett – miként az a bűnügyi és kémfilmekben is gyakran előfordul – feltűnés nélkül követni a gyanúsítottat. Megnehezítette dolgát, hogy először kiadónk egyik fontos ügyfelével találkozott (bátran használhatjuk a szót: ) „akció közben”. Őt kénytelen volt megkérni, hogy tartson vele, mivel követnie kell azt a nőt… Később aztán egy konkurens kiadó munkatársa is csatlakozott a bővülő kis csapathoz. Mindez végül is valószínűleg segített abban, hogy kollégánknak mindvégig sikerült megőriznie inkognitóját; a követett személy nem sejtett semmit. Standról standra járva gyűjtött szatyrába kekszet, cukorkát és egyéb kitett aprósüteményeket; volt, ahol sört és kávét is ivott.
Végül, ahogy ígérte, megérkezett a lakástrendes szervező is, két civil ruhás rendőr társaságában. „Már nem nagyon voltam kíváncsi arra, hogy hogyan kapják el a nőt, aki valószínűleg valami szerencsétlen kleptomániás lehet. A lakástrendes mindenesetre nagyon hálás volt a segítségemért; nekik nagy kellemetlenséget okozhatott” – fűzte hozzá a nem mindennapi eseménysorhoz kollégánk, akinek kiváló megfigyelőképessége nélkül aligha kerülhetett volna rendőrkézre a szakmai rendezvények kétes szenvedélyektől fűtött látogatója.
Kalandos háromnegyed óra kezdődött ekkor: kollégánk igyekezett – miként az a bűnügyi és kémfilmekben is gyakran előfordul – feltűnés nélkül követni a gyanúsítottat. Megnehezítette dolgát, hogy először kiadónk egyik fontos ügyfelével találkozott (bátran használhatjuk a szót: ) „akció közben”. Őt kénytelen volt megkérni, hogy tartson vele, mivel követnie kell azt a nőt… Később aztán egy konkurens kiadó munkatársa is csatlakozott a bővülő kis csapathoz. Mindez végül is valószínűleg segített abban, hogy kollégánknak mindvégig sikerült megőriznie inkognitóját; a követett személy nem sejtett semmit. Standról standra járva gyűjtött szatyrába kekszet, cukorkát és egyéb kitett aprósüteményeket; volt, ahol sört és kávét is ivott.
Végül, ahogy ígérte, megérkezett a lakástrendes szervező is, két civil ruhás rendőr társaságában. „Már nem nagyon voltam kíváncsi arra, hogy hogyan kapják el a nőt, aki valószínűleg valami szerencsétlen kleptomániás lehet. A lakástrendes mindenesetre nagyon hálás volt a segítségemért; nekik nagy kellemetlenséget okozhatott” – fűzte hozzá a nem mindennapi eseménysorhoz kollégánk, akinek kiváló megfigyelőképessége nélkül aligha kerülhetett volna rendőrkézre a szakmai rendezvények kétes szenvedélyektől fűtött látogatója.
Üzenet a szerzőnek
Nyomtatás
Vissza a lap tetejére