Ez lenne a Stadionmutyi?

A történet valamikor 2011 nyarán kezdődött, amikor híre ment, hogy Kovács Ákos, Debrecen főépítésze nagyvonalú felajánlást tett, mondván ingyen a városnak adja az új stadion terveit. A kétségtelenül nemes gesztus következtében a 10 milliárdra becsült költségvetés a 65 millióra taksált tervezési díj elmaradása eredményeképp érzékelhetően, egészen pontosan 0,65 %-al csökkenthető. Az örömhír hallatán nem ujjongott mindenki, néhány nappal később építészek nyílt levélben fordultak a Magyar Építész Kamara és a Magyar Építőművészek Szövetsége elnökéhez, melyben nehezményezik, hogy a hazai építésztársadalom teljes mellőzésével, más szóval nyílt tervpályázat lebonyolítása nélkül adnak ki megbízást több jelentős állami projektre, köztük az új Loki stadionra.

Ezzel párhuzamosan megalakult egy projektcég, a Nagyerdei Stadion Rekonstrukciós Kft. (NSR), melynek vezetői hamarosan úgy döntenek, hogy inkább saját alkalmazásba vett építészekkel oldják meg a rájuk bízott feladatot, azaz az új sportlétesítmény megtervezését, majd megépítésének lebonyolítását. A döntéshez a szakma felháborodása mellett vélhetően az is hozzájárulhatott, hogy a nagylelkű főépítész idő közben ráébredhetett, hogy a számtalan szakági tervezőt igénylő tervezési feladat nem feltétlenül jelenti az összes szükségszerű résztvevő számára a világ legjobban áhított ingyenmunkáját, mint például a napokban nyíló londoni Serpentine Pavillion tervezését.

Az NSR döntésével, azzal ugyanis, hogy saját alkalmazottakkal maga a cég tervez, vélhetően két legyet ütött egy csapásra. Lehetősége nyílt arra, hogy maga válassza ki a számára megfelelő tervezőt, akár a céges vállalkozási díjnál lényegesen kevesebb költségből, másrészt nem kellet időt vesztegetni a hasonló nagyságrendű beruházások esetében törvényben előírt tervpályázat lebonyolítására. A választás a dehir.hu híre szerint Bordás Péter építészre esett, aki egyik napról a másikra otthagyta rendkívül ígéretes, nemzetközi sztárépítészekkel is együttműködő cégét és 2011 Karácsonya előtt egy helyi statikussal közösen, de még munkatársak nélkül már a koncepcióterven dolgozott.

A mostanában napvilágra került hírek (epiteszforum.hu) egybehangzóan Bordás korábbi cégét, a BORD Építész Stúdiót nevezik meg a Nagyerdei Stadion tervezőjének. Hasonlóan nem látni utalást az NSR Kft.-ről az építész cég honlapján található terveken sem. Nem lelhető fel semmilyen utalás arra vonatkozóan, hogy mi módon csúszhatott ki a magas rangú politikusokat is a kft. meghatározó szerepet játszó tulajdonosi képviselői között felsorakoztató NSR kezéből ez a jelentős referenciaértéket képviselő tervezési feladat, ha úgy tetszik, hogyan kaphatta meg végül egy magánvállalkozás verseny nélkül a megbízást.

A látványtervek és az időközben 12 milliárdosra duzzadt költségvetés alapján lehet tippelni a jövőre elkészülő stadion építészeti kvalitásairól, akár az ilyenkor (el)várható díjakról is, de hogy mi módon került a megbízás a BORD Kft.-hez, egyelőre rejtély, aminek tisztázása alól a minőségi építészet sem mentesíthet senkit. Mondhatnánk nem az első eset, talán mégis elvárható lenne az építésszakma felügyeletével megbízott szervezetnek, az Építészkamarának foglakozni a kérdéssel, mert félő, hogy a jövőben több hasonló nagyberuházás tervezésének sorsa (100 közalkalmazott tervezheti az Istvánmezei sportparkot) is az építészek közösségének megkerülésével, tervpályázatok nélküli mutyizás keretében dől majd el. És bár néhány nagyléptékű projekt csepp a tengerben a magyarországi tervezési piacon, ezek azok a beruházások, amelyek példát mutathatnak kisebb települések vezetői számára, hogy megértsék, miért szükséges a tervezés versenyeztetése. Mert az igazi baj éppen a városokban, kerületekben van, ahol napi gyakorlat a tervezés minősége helyett a tervezési díjak versenyeztetése.