Történelmi felelőssége mindenkinek, aki 1956-ban a forradalom és szabadságharc napjaiban élt, hogy emlékeit, benyomásait, élményeit átadja a következő generációknak, gyerekeinek, unokáinak. Minden nemzeti ünnepre egy történet következik, mely sorozat gazdagítására buzdítok mindenkit.
Az új Trianon-emlékmű megosztó lesz – hogyne lenne az, ilyen témánál ez sajnos ma természetes. Az esztétikai érvek és ellenérvek mellett az utóbbi időben egyre nagyobb hangot kapott az ideológiai is. Bár látni még senki sem látta, egyre többen kérdeztétek, hogy nekem mi a véleményem róla. Szóval nagyon óvatosan, de megpróbálom megfogalmazni.
Az egykori Igazságügyi Palota épületét mindenki úgy ismeri, hogy a Néprajzi Múzeum. Ugyanis az működött a Kossuth téri épületben 1973 és 2017 között. Pár éve aztán döntés született az intézmény kiköltöztetéséről, hogy ismét a Kúria kapja meg házat. Ám azt kevesen tudták, hogy az épületnek durván a harmadát nem is a múzeum foglalja el.
A vízi csúszda annál jobb, minél magasabbról indul. Ha pedig már úgyis magas építményt emelünk egy strandon, akkor az miért ne nézzen ki valahogy? A ma megnyílt debreceni Aquaticum Strandfürdő a BORD Építész Stúdió tervei szerint épült át, akik a műfajban szokatlan építészeti megoldással dobták fel a teret, amit még az átadás előtt járhattunk be.
A húszas években számos olyan harangot öntöttek, és helyeztek el a magyarországi templomokban, amelyeknek a felirata Trianonra emlékeztetett. Ezek közül szerencsére több mind a mai napig megvan, furcsa módon évtizedeken keresztül nem tűnt fel a jelenlétük azoknak, akik üldöztek mindent, amit irredentának ítéltek.
Bemutatták a tatai Öreg-tó partjára tervezett szálloda látványterveit, ami országos felháborodást váltott ki. Most a sokak által emlegetett ellenérvek mellett szeretném egy olyan szempontra is felhívni a figyelmet, amelyről még nem esett szó, pedig talán az egyik legfontosabb.
Június 4-én lesz a trianoni békediktátum századik évfordulója, ami elég fontos és elég kerek évforduló ahhoz, hogy az állam emlékművet állítson. Megkönnyebbülés volt, mikor kiderült, hogy ez nem egy újabb, kopjafa hegyében üldögélő szentkoronás turul lesz, amit szomorkodó emberek vesznek körbe. Mielőtt nekem jönne valaki: ezek is erős és fontos szimbólumok, de olyan tömegben és színvonalon lettek elcsépelve az elmúlt évtizedekben, hogy egy egész országnak szóló emlékmű esetében jó lenne ezen továbblépni.
Végre megmodhatjuk, milyen legyen a Városháza park. A Fővárosi Önkormányzat egy új honlapon igyekszik választ kapni arra, mit szeretnének itt (valamint a Horváth kertben, a Vérmezőn és a Városmajorban) a budapestiek.
A 21. századi Budapest talán legfontosabb építészeti alkotásai a 4-es metró állomásai. Ha valakinek be akarjuk mutatni, milyen izgalmas dolgok épültek itt az elmúlt húsz évben, a legegyszerűbb, ha leküldjük a föld alá egy vonaljeggyel. Cselőtei Boglárka, fiatal ötvös fantáziáját is beindította a metróépítészet és egy különleges kollekciót alkotott.
Mit szólnátok hozzá, ha a Kiskörút és a Gerlóczy utca sarkán egy akkora toronyház állna, mint az Anker-palota? Az új főpolgármester ismét szóba hozta a Városháza tér kérdését. Bár ő csak parkosításról beszélt, eszembe jutott, hogy a terület átalakítására hány terv született már. Megmutatom a legutóbbit.
Tűzvédelem: új szabályozás: OTSZ, TvMI – Építész Tervezői Nap online részvétel 2024. november 14-21-ig (MÉK 2 pont) >>
XIV. Épületszerkezeti Konferencia – In memoriam Finta József – munkásság, épületek, örökség, november 26.