Zubreczki Dávid | 2020.06.19

A vízi csúszda annál jobb, minél magasabbról indul. Ha pedig már úgyis magas építményt emelünk egy strandon, akkor az miért ne nézzen ki valahogy? A ma megnyílt debreceni Aquaticum Strandfürdő a BORD Építész Stúdió tervei szerint épült át, akik a műfajban szokatlan építészeti megoldással dobták fel a teret, amit még az átadás előtt járhattunk be.

A debreceni Nagyerdő a város igazi kincse. Jelentős része természetes alföldi erdő, Magyarország első természetvédelmi területe, kisebbik felében viszont több száz éve park van. Itt működik a róla elnevezett stadion, és persze a szóban forgó strand is. Az utóbbi felett a 2010-es évekre alaposan eljárt az idő, egy hagyományos strandnak nehéz versenybe szállni az olyan környékbeli konkurensekkel, mint amilyen például Hajdúszoboszló. A fejlesztés mellett szólt az is, hogy bármilyen nagy város Debrecen, és bármennyire egyedülálló kincseket rejt, több vendégéjszakára csak kevesen szállnak meg itt.

Origami a tájjal

Szóval a feladat adott volt: korszerűbb és több élményt kínáló strandot fejleszteni, de úgy, hogy nem volt lehetőség a terület növelésére, és a zöldfelület nagyságát sem szerették volna csökkenteni.

A BORD Építész Stúdiónak nem ez volt az első debreceni munkája, ők tervezték például a már említett stadiont a szomszédban, legutóbb pedig a díjnyertes, meghökkentő dizájnú iskolájuk miatt emlegettük őket a Tervlapon. Bordás Péter építész saját elmondása szerint abból indult ki, hogy mivel nem volt több helye, a „környező tájat összehajtogatta”. A felhajtott erdőből zöld falak, a felhajtott tótükörből vízfalak lettek. Ezzel tulajdonképpen nem egy új épület, hanem egy gigantikus tájépítészeti alkotás született. Mivel az egyik irányba zöld falak, a másikba vizes felületek néznek, a hatalmas téglatest mindenhonnan más arcát mutatja. Van olyan szög, ahonnan egy hatalmas akváriumnak tűnik az egész, máshonnan üres váznak, és van, ahonnan zöld falakkal borított sziklafalnak.

A legszebb az egészben, hogy fel lehet menni a tetejére, ahol újabb teret nyert a strand. Napozóterasz, nyugágyak, tetőbárok, tetőmedencék vannak fenn, az utóbbiak egyikének ráadásul átlátszó feneke van.

Hova tegyük a csúszdakötegeket?

Mindez azonban alapvetően funkcionális szerkezet, nem véletlenül van így. Ma már minden strand megkerülhetetlen élményeleme a csúszda, ezzel pedig minden strand ugyanolyanná válik. Nagy lapos terület, aminek a közepén van egy nagy halom kanyargó színes cső. Rendben, vannak kivételek, például zalaegerszegi AquaCity, ahol egy dombot emeletek a csúszdák alá, de azért az itt Debrecenben sokkal tájidegenebb lett volna, mint bármilyen építmény.

A kanyargó csőgombolyag építészeti elhelyezése kicsit hasonló probléma, mint a hatvanas-hetvenes évek gyárépítészete. Vagy építek egy házat és belerakom az egész hóbelevancot (ilyenek ugye a téliesített élményfürdők, és a klasszikus gyárcsarnokok), vagy hagyom, hogy a technológia uralkodjék az építészet fölött, és szabadjára engedem az egészet (ilyenek a szabadon futó csúszdák, és a hetvenes évektől szinte minden ipari létesítmény).

Bordás Péter egy közbülső megoldást talált: nem zárta be a technológiát – na jó, ne flancoskodjunk: a csúszdákat –, de nem is engedte szabadon azokat. Olyan nyílt keretet épített, amely meghatározza a határokat minden irányban. Gondoskodik a szükséges infrastruktúráról, a csúszdáknak és a magasugrópontoknak szükséges magasságról, de mégis sokkal jobb ránézni, mint egy háromszínű gubancra.

A hatalmas – 12 méter magas – téglában azután kényelmesen elfért 400 méternyi csúszda, kalandmedence, meg ejtőzőbarlang, termálmedencék, de még egy jókora úszómedence is. Ez utóbbinak egy része 33, egy része 50 méteres.

A megszokott strandelemek mellett egy fontosabb épület kapott még helyet a területen, de az szándékosan szinte észrevehetetlen. Ez a hosszú ház a strand egyik falát adja, egyszerre kifelé és befelé szolgáló éttermekkel. A föld alá rejtett megoldás egyrészt természetes határt jelent a strandnak, másrészt szépen a tájba is simítja az alacsonyabb élményelemeket, viszont cseppet sem zavar bele a téglatest dizájnmagazinba illő látványába.

  • Vezető tervező: Bordás Péter
  • Koordináló építész: Kiss Dalma
  • Építész csapat: Baráth Dániel, Belányi Zsolt, Gulyás Róbert, Gyárfás Noémi, Hindy Dorottya, Illés Anna, Lente Artúr, Lente-Papp Linda, Mezey Tamás, Móser Balázs, Püspöki Györgyi, Tóth Viola, Ulmann István, Zsólyomi Réka, Zih Kata
A szerző legújabb cikkei




Hírlevél feliratkozás >>>>


Konferencianaptár


Építési megoldások