A projekt rögtön egy jelentős döccenéssel indult. Walt Disney özvegye, Lillian pontosan 30 évvel ezelőtt, 1988-ban választotta ki Gehry-t a tervezésre, de az eredeti 50 millió dolláros adomány kevésnek bizonyult, így 15 évet kellett várni a megvalósításra. Az építkezés végül 274 millióba került. És akkor még a projekt útját álló politikai csatározásokról nem is szóltunk.
Nehézséget jelentett a közvetlen szomszédságban épülő metróalagút is, emiatt különleges rezgéselnyelő alapozást kellett kidolgozni, sőt, az alagutat is hangelnyelő technológiával készült, ami szintén drágította a megvalósítást.
Az eredeti, az 1993-as Velencei Biennálén életnagyságú modellel együtt bemutatott tervek mészkő burkolatot mutattak, de a kő költsége és súlya miatt menet közben fémlemezre váltottak. Az egyébként számos helyen kulisszaként megjelenő hullámzó felületek belső oldala további esztétikai takarást igényelt volna.
A megvalósult koncertterem mindössze töredéke Gehry elképzeléseinek, a több százezer négyzetméteres, felhőkarcolót is magában foglaló projekt a mai napig fiókban porosodik.
Gehry absztrakt formáit nem volt egyszerű tervrajzokba önteni, így egy a francia, vadászgépek tervezéséhez is használt interaktív dizájnszoftvert hívtak segítségül, hogy a 12 500 egyedi, rozsdamentes acél homlokzati elem méretét, formáját és súlyát meg tudják határozni. A nehézségek láttán 2003-ban Gehry 3D-s szoftver kifejlesztésébe fogott.
A gigapuzzle kirakása így sem volt egyszerű, speciális ragasztószalaggal fogták össze a burkolópaneleket, mielőtt véglegesen rögzítették volna őket, hogy a formák tökéletességét ellenőrizni tudják.
Gehry a belsőben is számos részletet maga tervezett az orgonától a padlószőnyeg mintájáig.
Az épület második emeleti tetőterasza az utcáról alig észrevehető, hosszú lépcsősoron át megközelíthető titkos kertet rejt, melynek különlegességét a tervezetten egymás után virágba boruló, eltérő színű fák adják. Ottjártamkor a meztelen korallfa (Erythrina coralloides) virágzott.
A hullámzó kulisszahomlokzat és a tényleges épület között 366 lépcsőfokon körbejárható az épület, ezt akár egy rejtett szabadtéri edzőteremként is felfoghatjuk.
A hangversenyteremben nem használnak elektromos erősítést, a kitűnő akusztikát a csellók hátoldalán is használt duglászfenyő burkolat biztosítja.
Az épület fényes, parabolikus felületei különleges mikroklímával gazdagították Los Angeles időjárási térképét, olyannyira, hogy a helyenként 60 C°-ot is elérő hőmérséklet eredményeként a szomszédos lakóházban élőknek alaposan megnőtt a hűtési rezsiköltsége. Végül egyes épületrészeken a fényes acéllemezeket mattra kellett cserélni.
Gehry a mai napig tagadja a városi legendát, mely szerint az épület formájának alapötletét egy összegyűrt skiccpapír inspirálta volna. Hmmm... erre azért szívesen látnánk valamilyen bizonyítékot, annál is inkább, mivel a Simpson Családban az ellenkezője nyert megerősítést.
Fotók: Sebes Péter