Ebben a sorozatban Egyiptom világörökségi helyszínei közül mutatunk be egy válogatást a kedves Olvasónak, bízva abban, hogy ezekben a témákban is lehet még újat mondani.
A karnaki templomegyüttes Egyiptom legnagyobb ilyen jellegű komplexuma, melynek nem csak térbeli, hanem időbeni kiterjedése is számottevő. Az Egyiptomi Újbirodalom több dinasztiájának számos uralkodója tett hozzá valamit a Kr.e. 16. században megkezdett építkezésekhez.
Megközelítése a mai Luxorból a legkézenfekvőbb, a város központjától kb. 3 km-re található a bejárata.
A belépőm kissé nehézkesre sikeredett, mert a biztonsági ellenőrzésen rögtön fennakadtam a táskámban megbújó nagy üveg unikum miatt. Hiába magyaráztam, hogy ez orvosság, tulajdonképpen gyomorgyógyszer, a szigorú beléptetők nem engedtek, úgyhogy gyorsan visszasiettem az autónkhoz és biztonságba helyeztem az italt.
A látogatóközpont területére lépve rögtön megcsodáltuk a karnaki templomegyüttes asztalméretű makettjét, majd innen tudtuk megközelíteni a látványosságot, ahol az első pülon bombasztja fogadott bennünket.
A pülon kettős kaputornyot jelent, melynek tengelyében kétoldalt kisméretű szfinxek sorakoznak. Ezek oroszlántestű és kosfejű szobrok, melyek a virágzó egyiptomi korszakban egyenesen összekötötték a karnaki templomot a luxori templommal. Ez hozzávetőlegesen 800 szobrocskát jelent, melyeket mostanában kezdenek el feltárni és részlegesen visszahelyezni arra az útvonalra, ahol pl. a nevezetes Opet-ünnepségek során felvonult a papok vezetésével a nép.
Idegenvezetőnk, Ramón elmondta, hogy bármennyire is furcsa, az első pülon a legfiatalabb, mivel ahogy haladunk befelé, úgy érkezünk egyre távolabbi korokba, hiszen a fáraók ebben az esetben bentről kifelé építették, illetve bővítették a kettős kapuzatokkal, csarnokokkal és oszlopcsarnokokkal, négy pülonnal, valamint templomokkal sűrűn megtűzdelt épületegyüttest.
Ez az az épített környezet, ahol térbeli képeskönyvként tárul fel előttünk az egyiptomi múlt, Hatsepszuttól Horemhebig, Szétiől Taharkáig valamennyi fáraó itt hagyta a keze nyomát. Agatha Christi Halál a Níluson című könyve kevéssé nevezhető szakkönyvnek, ám a belőle készült három film egyikében az egyik gyilkossági kísérlet pontosan ezen a helyen történt meg. A korabeli felhőkarcolókként funkcionáló oszlopok vésett és festett figurális díszítéseit napokig el lehetne nézegetni, de annyi időnk sosem lesz, talán majd legközelebb.
A sűrűn beépített múlt mellett igazi fellélegzést nyújt a terület egyik legizgalmasabb eleme, a Lac sacré, azaz a szent tó, amely Ramón szerint sosem száradt ki az elmúlt 3000 évben – ezt nem tudjuk ellenőrizni – és valamilyen misztérium bevonásával a Nílus vize táplál, tehát édesvízű a tó – ezt meg nem akarjuk ellenőrizni.
A látvány mindenesetre megkapó, akárcsak az egész terület. Egy erős képzavarral azt mondhatnánk, hogy karnaki templomegyüttes olyan, mint egy egyiptomi Forum Romanum. Hiszen egymáson fekszik itt a lábunk előtt a tér és az idő, évezredek óta és bizonyára évezredek múltán sem lesz itt változás.
Irodalom:
- Britannica Hungarica Nagylexikon 14. Kossuth Kiadó, 2013
- Britannica Hungarica Nagylexikon 17. Kossuth Kiadó, 2013
- Britannica Hungarica Nagylexikon 24. Kossuth Kiadó, 2014
- Dióhéjban az egyiptomi művészetről. Corvina, 1989
/folyt.köv./


Online részvétel március 8-ig