Ebben a sorozatban Egyiptom világörökségi helyszínei közül mutatunk be egy válogatást a kedves Olvasónak, bízva abban, hogy ezekben a témákban is lehet még újat mondani.
A mai Luxor – az egykori Théba – városával szemben, a Nílus nyugati partján kiépült Királyok Völgye és Királynék völgye a fáraók mellett a nemesek, sőt munkások számára is biztosított temetkezési helyet. A rendkívül kiterjedt és számos pontján máig feltáratlan nekropolisz területén még 2025-ben is kerültek elő uralkodói sírhelyek.
Az egyiptomi Újbirodalom időszakában létrejött sírhelykomplexum tehát a kutatók számára továbbra is nyitott könyv, ahol azonban nem csak a hegyek gyomra rejteget értékeket, hanem a felszínen is számos értékes épület állt. Ezek a halotti templomok nagyrészt elpusztultak, a régészeti feltárások és a műemléki rekonstrukciók segítenek megérteni a korabeli épületek struktúráját és az egyiptomi hitvilágot a halál utáni élettel kapcsolatban.
Dejr el-Bahari, azaz „Északi monostor” névre hallgat az az épületegyüttes, ahol többek között Hatsepszut fáraó teraszos kialakítású épületének monumentális látványa fogadja az érkezőket. Két hatalmas rámpán közelíthetjük meg a sziklába vájt, kétszintes felső épületet, ahol az oszlopokhoz rögzítve több helyen is visszaállításra kerültek az uralkodónőt ábrázoló szobrok.
Érdekesség, hogy Hatsepszut fáraó szakállas alakja mögött az egyik legnagyobb egyiptomi női uralkodó rejtőzik!
A hatalmának megszerzése igaz, kissé vitatott, mivel pályafutását régensként kezdte III. Thotmesz kiskorúsága miatt, de aztán mégis jónak látta ezt a pozíciót lecserélni a fáraói kettős koronára és aztán több mint húsz évig sikeresen megőrizte trónját (Kr.e. 1479-1458).
Az egyértelműen maszkulin uralkodói jelképek használata mellett az építkezések terén is követte férfi elődei példáját, ennek jeleit az élő város és a nekropolisz templomépítkezésein is nyomon követhetjük.
A közvetlen utód és a közeli utókor értelemszerűen nem lelkesedett az általa trónbitorlónak kikiáltott fáraóasszony személye és tevékenysége miatt, így Hatsepszut halotti temploma is sok pusztítást szenvedett el III. Thotmesz uralkodása (Kr.e. 1458-1425) alatt.
Mára a történettudomány kellő objektivitással közelít felé, így kijelenthető, hogy egy békés, fejlődő időszakot hozott el az ő két évtizede Egyiptom életében.
Ez a történészi távolságtartás szépen párhuzamba állítható egy olyan programmal is, amikor a valóságban is eltávolodunk a talajtól és felülről, egy léggömb kosarából tekintjük meg ezt a templomot és a Királyok Völgyének egészét. Egészen káprázatos élményt ad a napfelkeltében pirosra festett hegyvonulat látványa és minden más mellett az újabban feltárt és részlegesen rekonstruált III. Ramszesz halotti templomának madártávlati képe.
Irodalom:
Richard H. Wilkinson: Az ókori Egyiptom templomai, Pécsi Direkt Kft., 2006.
Üzenet a szerzőnek
Nyomtatás
Vissza a lap tetejére
