Évek óta elhanyagoltan, magányosan, sorsára hagyva áll a várban a Levéltár tömbje mellett egy különös épület. Különös, mivel építésének idején a korszak (1978) nemzetközi szellemiségét bátran vállalta. Tömegében, léptékében, geometriai jellemzőiben szerényen illeszkedett a polgárváros léptékéhez, miközben arculatában, anyaghasználatában kora konstruktív eszközeit használta. Ezzel az akkori és a mai kor számos mértékadó magyar építészének elismerését kivívta, és a szakma ezt az épületet is besorolta a vári - II. világháború utáni - progresszív foghíjbeépítések sorába (gondoljunk Farkasdy Zoltán, Jánossy György, Gulyás Zoltán, és mások épületeire).
A Magyar Kormány a közelmúltban bontásra ítélte ezt az épületet.
A Magyar Építőművészek Szövetsége nem ért egyet ezzel a döntéssel, és arra kéri a Kormányt, hogy találjon új funkciót az épület számára, hogy a valóban szükséges felújítás és átalakítás után a jövő számára - mint közelmúltbeli építészettörténetünk jellegzetes darabját - megőrizze ezt az épületet!
Nem vitatjuk, hogy az épület megosztó, sok nem építész és néhány építész honfitársunk sem érti, mi ebben a jó, mi ebben a szép, mi ebben az építészeti teljesítmény? Éppen ezért szeretnénk, ha az építész szakma és az építészet értékeire nyitott emberek közt elindulna egy nyilvános beszélgetés, gondolatcsere, hogy a kölcsönös megértés igényével értékelvű diskurzusokon keresztül közelebb tudjunk kerülni egymáshoz.
Nem gondoljuk, hogy ezzel mindannyian ugyanazt fogjuk szépnek és jónak látni, de hisszük, hogy a különböző látásmódok kölcsönös megértése, tisztelete jobb, és élhetőbb környezetet eredményez mindannyiunk számára, és segít egy szellemében erős, kulturálisan sokszínű, értékeit jobban tiszteletben tartó Magyarországot teremteni.
Mert nem csak a 100 éves vagy annál régebbi épületek lehetnek a magyar építészeti kultúra védendő értékei, hanem a későbbi korokban épült, az adott korszak fejlettségi szintjét, jellemző anyaghasználatát, formai jellemzőit, téri és konstrukciós gondolkodását magas szinten hordozó épületek is. Felnőtt egy generáció, mely a közelmúlt emlékeit értékalapon, szakmai minősége és időtállósága alapján mérlegeli, értékeli - a budavári egykori teherelosztó esetében egy korát meghaladó kvalitású épületet lát, melyre egyetemes értékként, így nemzeti öröksége részeként tekint!
Arra kérjük a Kormányt, hogy függessze fel a bontással kapcsolatos döntés végrehajtását, adjon időt és lehetőséget arra, hogy az érdeklődők és érintettek lebonyolítsák ezt az eszmecserét, és levonhassák a következtetéseiket. Bízunk benne, hogy ez a folyamat az épület sorsára nézve is megnyugtató eredménnyel zárul és megnyílik a lehetőség megőrzése felé! A Magyar Építőművészek Szövetsége felajánlja szakmai segítségét az épület adottságaihoz igazodó új funkció megtalálásához.
A MÉSZ ELNÖKSÉGE
Krizsán András DLA építész, elnök
Golda János építész, alelnök
Kerekes György építész, alelnök
Zoboki Gábor DLA habil. építész, alelnök
Kovács Csaba építész, elnökségi tag
Nagy Csaba építész, elnökségi tag
Pelényi Margit építész, elnökségi tag
Osskó Judit építész, elnökségi tag
Kováts András építész, elnökségi póttag
Vukoszávlyev Zorán PhD építész, elnökségi póttag
Üzenet a szerzőnek
Nyomtatás
Vissza a lap tetejére
