A műemlékvédelem szűkülő körei Pécsett 1951 és 2020 között – 10. rész

Az egykoron védett, mára elbontott objektumok. Mai fennálló állapot bemutatása – Pécs, Belváros

Szent István tér 9. sz. alatti, 18. századi udvari épület

Az alábbiakban a Szent István tér 9. szám alatti telken elhelyezkedő két épület közül elsősorban a 18. századból származó, udvari épületet vizsgáljuk, a telektörténet elemzésekor természetesen érintőlegesen az utcafronti épület is szóba kerül.

A Szent István tér nyugati oldalán, közvetlenül a nyugati várfalhoz csatlakozó telket és a rajta lévő házat első ízben 1712-ben említik a források Czuppon László tulajdonaként. 1722-ben ezen a telken található a 7-es szám is. A telek utcavonala a maihoz képest átlagosan 15 méterrel hátrébb húzódott. Északi határa a mainál kb. 7 méterrel délebbre helyezkedett el.[1] A telek déli része 1751-ben vált le, amikor Orlovics János lett a tulajdonos és ő építette 1751 és 1758 között szabadonálló beépítésben azt a földszintes épületet, melyet az 1777 körüli Duplatre-féle térképen is megfigyelhetünk a 499 számú telek alatt. Az utcavonal szabályozásával a mai telek 1787-ben alakult ki. 1865-ben az udvari, kelet-nyugati hossztengelyű, téglalap alaprajzú ház már a 18. és 19. század fordulóján bekövetkezett kibővítését[2] követően látható a kataszteri térképen, északkeleti és délnyugati sarkánál egy-egy melléképülettel. A telek nyugati oldala beépítetlen kert, míg az utcafronton zártsorú beépítés jött létre, a mai főépület előzményeként. A mai neoreneszánsz, háromszintes épület 1879-ben épül fel és kialakításáért ki is tüntetik. Ez lesz az ún. Sey-ház.[3]

Az 1980-as Pécs-Belváros rendezési terve az utcai épületre helyi védelmet javasol, az udvari épületet bontandónak nyilvánítja.[4] Ezt követően 1990-ben műemléki kutatások folynak mindkét épületben Sonkoly Károly vezetésével, melynek folytán megszületik az épületek periodizációs alaprajza és értékeinek feltárása.[5] Ez alapján elkészül az épületek védetté nyilvánítási javaslata is szintén Sonkoly Károlynak köszönhetően[6], majd ezt követően mindkét épület műemléki védelem alá kerül 1994-ben. Érdekesség, hogy a rendeletben az udvari épületet műemlékké, az utcafrontit viszont csupán városképi jelentőségűvé nyilvánították. Indokolásként szerepel a rendeletben az eltérő védelmi fokozat célja: a Mária Terézia korabeli teljes udvari épület védelme, valamint az utcafronti épület Szent István tér felőli homlokzatának megőrzése.[7]

Sajnos ez az elképzelés már rövid távon sem valósult meg. 1997-ben az utcai épületben működött a Kolping-ház, étteremmel, oktatási helyiségekkel, vendégszobákkal, de az udvari épület ekkor már üresen állt. Az ezt követő közel két évtizedben a használaton kívüli épület gyors ütemben lepusztult és lakhatatlanná vált. Az udvari épületet a Forster Központ 2016. április 20. napján kelt határozatával törölte a központi nyilvántartásból, miután a 4/2016. MvM rendelet „a műemléki értéke megsemmisülésére” való tekintettel a műemléki védettség megszüntetését rendelte el.[8]

A törlés mögött ebben az esetben építtetői szándék húzódott: 2017 végére már el is készült az egykori műemléképület maradványainak teljes elbontása után egy új beépítés Borza Endre tervei alapján.

Sonkoly Károly kutatásai nyomán fény derült az udvari épület, az ún. Orlovics-ház építéstörténetére, periodizációjára és megállapíthatta a kutató, hogy ez a 18. századi kialakítás igazi érték, sőt utolsó hírmondója volt ennek az archaikus háztípusnak Pécs belvárosában.[9] Az egyszerű formavilágú, földszintes, nyeregtetős házon belüli épületmag háromsejtes kialakítása, a konyha, a kémény építéskorabeli lehetett, tehát ezek az elemek 1751 és 1758 között jöttek létre. Remek bizonyíték, hogy a népi építészetből ismert alaprajzok megjelentek a városban is, a középső helyiség lehetett a nyitott tűzhelyes, füstkürtős konyha.[10] A ház nyugati végéhez istállót csatlakoztattak, az épület belső magja pedig a 18. és 19. század fordulóján létrejött tornácos bővítményen keresztül volt megközelíthető. Az épület déli főhomlokzata 4-nyílástengelyes, nyugati axisában íves gyalogos bejárat, padlástere beépítetlen. Egyebekben egyenes záródású ablakok, teljesen dísztelen homlokzat jellemezte.[11]

A korábbi védett épület értékei a bontással teljességgel megsemmisültek. Az új és modern beépítés közterületről nem látszik, így városképi szempontból nem befolyásolja negatívan a történeti belváros műemléki jelentőségű területének értékeit. Az új kétlakásos és kétszintes beépítés nem követi a korábbi épület építési helyét, de kellő távolságban telepítették az utcafronti épülethez képest. A telepítésnek köszönhetően mindkét épület tágas udvarral rendelkezik és nem zavarják egymás érvényesülését. 2020-ban egy újabb, egylakásos épület létesítését tervezik az udvarban, a kétlakásos épülettől keleti irányban.[12]

/folyt.köv./