exkluzív épületek műemlék műemlékvédelem Pécs Belváros Piatsek József

A műemlékvédelem szűkülő körei Pécsett 1951 és 2020 között – 3. rész

Műemlékjegyzékből törölt és mára megsemmisült egykori pécsi műemlékek


szikrisz | 2020.11.19

Az alábbi cikksorozatban olyan pécsi épületeket mutatok be, melyek egykoron műemléki védettséget élveztek, de miután a műemlékjegyzékből törölték őket, rövidesen elbontásra is kerültek. A sorozat célja egy hiánylista összeállítása, valamint annak bemutatása, milyen épületek állnak ma az egykori műemlékek helyén.

Az egykoron védett, mára elbontott objektumok. Mai fennálló állapot bemutatása - Pécs, Belváros

Felsőmalom u. 5. sz. alatti lakóépület

Az épület a szűken vett történelmi Belváros keleti határán túl, az egykori Budai külváros területén állt, ez az oka annak, hogy az 1777 k. Duplatre-féle térképen még nem szerepel, de a forrásokból ismert, hogy már 1712-ben Pavich Ignác majorja és malma állt ezen a telken.[1]  

Egyes források szerint az épület 1790 körül létesült copf stílusban[2], más forrás alapján viszont az utcavonalra merőleges, barokk malomból került kialakításra a 19. század elején.[3] Valószínűsíthetően egy időben épült a Felsőmalom utca 7., 9. és 19. számú házakkal.[4] Sonkoly Károly kutatásai során megállapította, hogy vagy Piatsek József építőmester (1781-1854), vagy fia, Piatsek Antal nevéhez kötődik az épület tervezése.[5]

Amit biztosan tudunk, hogy a 19. század folyamán a Bencze és az Erreth családok malmaként tartják számon az épületet, amely az 1851-es telekosztás következtében önálló telekké vált a Malom u. 3. sz. alatt.[6] Az 1865-ös kataszteri térképen hézagosan zártsorú beépítést látunk a Malom u. 3. és 4. számú épületek között, ahol a hátsó tömbben tágas kert, a telek északi és keleti oldalhatárán pedig melléképületek találhatók.

A beépítés a következő évtizedekben nem változott, az 1912-es térképszelvényen fennáll az 1865-ös beépítés, annak ellenére, hogy 1906-ban udvari istálló, pajta és kocsiszín építésére kapott engedélyt a Malom u. 7 sz.-mal egyesített telek tulajdonosa.[7]

Az épület műemléki védelem alá helyezése 1958-ban megtörtént[8], szerepel az 1960-as műemlékjegyzékben[9], és korábban megemlíti mindkét Genthon-féle műemlékjegyzék is[10]. Az 1956-ban kiadott pécsi topográfia képet és rövid leírást is közöl róla, ahol korai klasszicista stílusúnak írja le.[11] „A jó tömegű, északról zártsorúan beépített, egyemeletes épületet magas, kontyolt nyeregtető fedte. Konzolos főpárkánnyal zárt, és egy lemeztagos övpárkánnyal osztott, egyszerű homlokzatát csak a keretezett ablakok mélyített falmezői tagolták, melyekben a földszinti ablakok felett egy-egy mélyített tükör helyezkedett el”.[12] Sima frízszalag felett kiugró ereszpárkánya fából készült, melynek alját gerendavégeket imitáló fekvő konzolsor díszítette. Hasonló megoldás született a mára szintén elbontott Mária u. 17-19. számú ház esetében is.[13]

A háromtengelyes utcai homlokzatának nyomott arányaiból arra következtethetünk, hogy itt is történt átalakítás. A források szerint erre 1934-ben került sor Cserna Sándor építőmester tervei alapján.[14] A szinte teljesen dísztelen falat csak a párkányok tagolták, a függőleges osztók hiányoztak. Az udvari, déli homlokzat még csupaszabb. Az épületbelsőben csehsüveg-boltozatos folyosó volt a földszinten, egyébként síkfödémmel látták el.[15] Az épület míves, kovácsoltvas korlátainak ábrázolását Nendtvich Andornak köszönhetjük, aki 1951 körül dokumentálta ezeket az elemeket, akárcsak az udvari homlokzat kialakítását.[16] A vasrácsos kapuk egyikét Szőnyi Ottó[17] és Sonkoly Károly is megemlíti könyvében és kutatási anyagában.[18]

A négylakásos épületet a Távlati tervekben[19] előirányzott törlés szerint törölték a nyilvántartásból 1962-ben[20], így az 1964-es megyei műemlékjegyzék már nem tartalmazza. Az épület nem rendelkezett alapozással, emiatt a délnyugati sarka megrepedt és kidőléssel fenyegetett. Az alap aláfalazása és megerősítése a Távlati terv készítése idején, 1960-ban éppen zajlott.[21] Ekkor tehát még nem volt napirendben az épület elbontása, ellenkező esetben nem foglalkoztak volna a szerkezeti megerősítésével.

Néhány év elteltével, 1970 körül mégis elbontásra került a volt barokk malom és a hozzá tartozó utcai lakóház is, hogy bejáratot létesíthessenek a mögötte lévő piachoz.[22] A kataszteri térképeken jól látszik, hogy a beépítés hézagosan zártsorú volt, tehát megvolt az átjárási lehetőség. Hiánya máig hatóan fájó pont a Felsőmalom utca egyébként egységes 19. századi utcaképet mutató keleti oldalán. Sonkoly Károly is „csúf hiátusnak” [23], ill. „otromba foghíjnak”[24]  nevezi ezt a hiátust az utcaképben, melyet az egyemeletes, klasszicista ház hiánya okoz.

A jelenlegi állapotot úgy értékelhetjük, hogy a több évtizede létező „foghíj” esztétikai szempontból is rombolóan hat a városképre. A Felsőmalom utca keleti oldala egységesen hordozta a 19. század hangulatát, mind a beépítést, mind a homlokzatképzést tekintve. A már nem funkcionáló piachoz továbbra is fenntartani egy ilyen széles bejáratot akkor sem elfogadható, ha a piac esetlegesen újra ezen a területen folytatja működését.

2020 őszén az egykori "Kispiac" belső tömbje egyre intenzívebben épül be és az utcafronti épület is várhatóan megépül majd a közeljövőben egy korábbi terv alapján, ahol az lesz a műemlékvédelmi célkitűzés, hogy utcaképbe illeszkedő, mégis modern megoldás szülessen. 

/folyt. köv./


[1] MADAS 1985, 434.

[2] MJEGYZÉK 1951, 125.

[3] SONKOLY 2003, 162.

[4] GOSZTONYI 1942, 17.

[5] SONKOLY 2003, 165.

[6] MADAS 1985A, 435.

[7] MADAS 1985A, 435.

[8] RMI-IVÓ nyilvántartás [letöltés: 2020.02.20.]

[9] MJEGYZÉK 1960, 61.

[10] MJEGYZÉK 1951, 125; vö. MJEGYZÉK 1959, 255.

[11] DERCSÉNYI 1956, 160.

[12] DERCSÉNYI 1956, 160.

[13] SONKOLY 2003, 77.; vö. SONKOLY 2004, 156.

[14] MADAS 1978, 435.

[15] TÁVLATI TERV, X.

[16] SONKOLY 2003, 163-164.

[17] SZŐNYI 1929, 559.

[18] SONKOLY 2003, 11-165.; vö. SONKOLY 1998, 1.

[19] TÁVLATI TERV, X.

[20] RMI-IVÓ [letöltés: 2020.04.08.]

[21] TÁVLATI TERV, X.

[22] SONKOLY 1998, 1.; vö. SONKOLY 2003, 162.

[23] SONKOLY 1998, 1.

[24] SONKOLY 2003, 162.

A szerző legújabb cikkei




Hírlevél feliratkozás >>>>


Konferencianaptár




Építési megoldások