exkluzív épületek műemlék műemlékvédelem Pécs klinika

A műemlékvédelem szűkülő körei Pécsett 1951 és 2020 között – 9. rész

Műemlékjegyzékből törölt és mára megsemmisült egykori pécsi műemlékek


szikrisz | 2021.02.10

Ebben a cikksorozatban olyan pécsi épületeket mutatok be, melyek egykoron műemléki védettséget élveztek, de miután a műemlékjegyzékből törölték őket, rövidesen elbontásra is kerültek. A sorozat célja egy hiánylista összeállítása, valamint annak bemutatása, milyen épületek állnak ma az egykori műemlékek helyén.

Az egykoron védett, mára elbontott objektumok. Mai fennálló állapot bemutatása – Pécs, Belváros

Szendrey Júlia (korábban: Vitéz u.) u. 3. sz. alatti klinikaépület

Ez az épület némileg kivételt képez a sorozatban, mert fizikailag ugyan nem semmisült meg, de olyan mértékű átalakításon ment keresztül, ami az épület történeti értékeinek nagyarányú degradálódását okozta.

A telek a városfalon kívül, de a szélesen értelmezett belvároson még belül található, a mai Kórház tér, Garay utca és a Szendrey Júlia utca által közrefogott kórházi területen, amelyen már az 1865-ös kataszteri térképen is találunk épületeket.

A Szigeti külváros a 19. század közepére már teljesen kiépült. A kataszteri térképen látható, hogy a 2467 helyrajzi számú telken még csak tollal felrajzolva szerepelnek a Garay utca és a Szendrey Júlia utca kórháztömbjének épületei. Ebben az időben a három utcára néző telek keleti oldalán egy L-alakú saroképület állt, mellette az átalakított Jakováli Haszán dzsámi, ami ebben az időben Nepomuki Szent Jánosról elnevezett kórházkápolnaként működött.[1] A telek belső tömbjében egy U-alakú, kelet-nyugati tengelyű épület állt, mely kinyúlt a nyugati telekhatárig. Egyebekben a telek déli része még beépítetlen zöldterület.

Egykoron a Vitéz utcában állt kórházépület eredetileg szegényháznak épült 1888-ban, melynek létesítéséről a közgyűlés 1878-ban határozott. Az épület háromszintes, a földszinten szegmensíves, az emeleten egyenes ablakkeretezésű, historizáló épület, mely 1890-ben nyitotta meg kapuit. A megvalósított tervek Nendtvich Sándorhoz köthetők, aki Leopoldo de Claricini, görzi építész rajzainak felhasználásával dolgozott. Az épületet Schlauch Imre kivitelezte, mint korszak megannyi nagyszerű épületét. A szegényházat 1923-ban költöztették át a Xavér utcai volt Mayer-laktanyába. 1966-tól a Baranya Megyei Kórház Központi Telephely C épülete.[2]

Az épület 13-nyílástengelyes (4+5+4), szimmetrikus nyugati homlokzattal rendelkezik. A födémek magasságában övpárkánnyal osztott, és háromtagú főpárkánnyal zárt homlokzatából öttengelyes középrizalit emelkedik ki. A rizalit sarokarmírozással képzett földszintjén szegmensívű, a kváderes lizénákkal összefogott középső tengelyben egyenes záródású ablakok nyílnak. Emeleti ablakai szalagkeretesek. Az oldalsó homlokzatszakaszok lizénákkal tagolt felületén hasonlóan keretezett ikerablakok helyezkednek el.[3]

Az 1958-as műemléki védelem alá helyezést követően az épület műemlék jellegű kategóriában szerepelt az 1960-as műemlékjegyzékben.[4] 1960-as Távlati tervben az állt, hogy akkoriban zajlott az udvari homlokzat tatarozása, egyebekben az épületben műszakilag megfelelő állapotban volt. Ennek ellenére javaslatot tettek a műemlékjegyzékből történő törlésre[5], ami 1964 előtt meg is történt, mert az 1964-es baranyai műemlékjegyzékben már nem említik.

2020-ban viszont az épület még fellelhető, igaz, rendkívüli módon átalakított és körbeépített állapotban. Elbontásra tehát nem került, de a történeti formákat figyelmen kívül hagyó tetőtér-ráépítéssel és a déli oldalról szorosan mellé épülő épülettömeg miatt az épületet és annak érvényesülését irreverzibilis módon megváltoztatták. Napjainkban nyilván nem életszerű elvárás, hogy a déli homlokzat kiszabadítása érdekében elbontsanak egy modern épületet és az épület tömegarányainak javítása érdekében bontsák vissza a tetőteret.

Összegzésképpen megállapítható, hogy nem is csak az egykori műemléki érték, hanem a meglévő, már nem védett épület arányainak, tömegének teljes semmibevételével történt az átépítés, bővítéses ráépítés. Az épület korábbi tömegarányaira csaknem megsemmisítőleg hatottak ezek a durva beavatkozások. A homlokzatra felhelyezett kültéri egységek magas száma még tovább rontja az épület esztétikai megjelenését.

/folyt. köv./


[1] SZŐNYI 1927, 84.

[2] PÉCSI LEXIKON II., 241-242.

[3] DERCSÉNYI 1956, 237, 241.

[4] MJEGYZÉK 1960, 66.

[5] TÁVLATI TERV, XIV.

 

A szerző legújabb cikkei




Hírlevél feliratkozás >>>>


Konferencianaptár




Építési megoldások