A Pécsi Székesegyház északi és déli altemplomi lejárói – 2. rész

Az északi altemplomi lejárat domborművei

Mindkét altemplomlejáró a mellékhajók tengelyében épült meg. Az északi altemplomlejáró domborművei a délihez képest valamennyivel később, az 1170-1180-as évek fordulóján készültek el a már említett külföldi mesterek útmutatásai alapján helyi mesterek keze munkájaként. Az északi templomlejáró sajnos igen töredékesen maradt ránk, a Dómmúzeumban található leírás szerint: „A Székesegyház egykori északi altemplomi lejáratának díszítése a középkor utáni századokban jelentősen megcsonkult: a lépcsőt határoló jobb oldali fal elpusztult, s a fennmaradt domborművek erősen kopottak. Ezt a szobrászati együttest a déli lejáratétól eltérő elvek szerint komponálták. Még az altemplomba vezető kapuzatot is másként alakították ki. A középkori ember világában a Teremtés és az Utolsó ítélet volt a kezdet és a végpont, ezeket ábrázolták a lejárat képei. A bal oldali fal fülkesorában kis képekkel kiegészített állóalakok jelképezték a Teremtés négy napját. Fölötte az első emberpár történetét faragták ki, ez volt az egyetlen olyan képsor, amelynek előadásmódja a déli lejáratra emlékeztetett. A kapu fölötti, csaknem teljesen lefaragott dombormű, és az előtte felállított két oroszlán a végítélet és a gonosz legyőzését érzékeltette.

Az együttesnek csak kevés faragványa őrzi a déli lejárat külföldről érkezett kitűnő mestereinek keze nyomát. Itt helyi mesterek juthattak jelentősebb szerephez. Művészetüket a fülkesor és a felső párkány díszítő stílusa jellemezhette, és alapvetően ilyen jellegű lehetett a faragott dísz az elpusztult déli falon is, melyen a jelek szerint nem voltak képek.” (2. és 3. kép)

A fentebb leírtakhoz képest mit látunk a Székesegyházban? Kétszer három soros kialakítást, alul fülkesorral, fölötte 2-2 sorban bibliai jelenetekkel. A félköríves kapu feletti teljes mezőben nagy mandorlás Maiestas Domini kompozíció jelenik meg két kerek szoborként megfaragott, oroszlánon álló őrzőangyal között. Ez a kialakítás egybe is vág az eredeti kompozícióval, a fennmaradt töredékek és a mandorla mérete szerint egy harmadik szint is lehetett itt. 

Az eredeti román kori északi lejárat domborműveiből Ádám és Éva története maradt ránk a legteljesebben, így ezt a sorozatot érdemes összevetni a Székesegyházban található jelenetsorral. (2-3. kép) Ebben az esetben is elmondható, hogy Zala György az eredeti töredékek alapján készítette el domborműveit. Divald Kornél értelmezése szerint bizánci előképek sem kizárhatóak, de új művészeti irányzatok kibontakozását látja a kriptalejáratok domborművein, amelyek szerinte a 12. század elejéről származnak. Ezt azóta már cáfolta a tudomány, a faragványok 1180 körül készülhettek. Ellenben több szerző is említi, hogy Ádám és Éva figurái Wiligelmus (vagy más írásmóddal: Villigelmus) modenai mester domborműveivel tartják a rokonságot, elég, ha megnézzük pl. a ferrarai dóm domborműveinek és plasztikáinak mozgalmasságát.

Balról jobbra haladva az alábbi jelenetek tárulnak elénk: az Úristen a Paradicsomkertben; a Bűnbeesés; Kiűzetés a Paradicsomból. Valamennyi jelenet jól rekonstruálható volt a megmaradt töredék alapján, bal oldalon jól látszik az Úr mandorlájának alsó része Jézus ábrázolásának két lábszára; jó állapotban fennmaradt a Jó és a Rossz tudás fája, köztük Ádám és Éva alakjával. Éva alakjának feje elpusztult, de ennek ellenére kiegészíthető volt, akárcsak a kiűzetés jelenetének figurái. Az eredeti domborművön is jól látszik, hogy felfedezvén meztelenségét, hogyan kapja teste elé Ádám és Éva a kezét. Ez a gesztus nem csak a templomban jelenleg megtalálható rekonstrukción, hanem a kőtárban megőrzött eredeti faragványokon is megfigyelhető, hiszen Ádám alakja teljes egészében ránk maradt. (2., 3., és 5. kép)

Az alsó sorban lévő palmettás keretezésű félköríves falfülkékben a Világ teremtése, azon belül is a Teremtés négy napjának figurális ábrázolása jelenik meg az alkotók, ill. a kutatók szándéka szerint. Balról jobbra Ádám és Éva, a növény és a hal látható. Az Ószövetségben a Teremtés hat napból állt, a domborműveken ezek közül az élővilág teremtésének négy napja kerül bemutatásra. Ezek a részletek rendkívül töredékesen, alig felismerhetően maradtak ránk. Ma a falfülkékben emberi figurák láthatók. (5-6. kép)

Szerző által készített fényképfelvételek