A Zaha Hadid építésziroda Szervita téri projektjének morfológiai elemzése

Összességében elmondható, hogy a projekt legtöbb eleme vizsgálható a fent említett szempontok alapján, így egy általános szoftveres, parametrikus és generatív algoritmikus betekintés után megkísérlem analizálni a koncepciót.

Milyen procedurális folyamatokat használunk fel elsődlesen?
Alapvetően a digitális tervezésben ismert eljárások közül, LOFT surfaces, sweep surfaces, surface based populating (cloning), non-repetitve iterations (azaz nem ismétlődő sorolások), attractor based alignment, attractor impact, és surface retopology, random iteration, simplex perlin based iteration jelenik meg, és ami itt talán a legfontosabb, az SDS, azaz Subdivision Surface modeling és NURBS-be való átültetése, és a surface projection.

Jelen írásban megjelenő eljárások magyarázata:
1. ábra, SDS, azaz Subdivision Surface modeling, forrás: Wikimedia Commons
Ez az eljárás az egyik leghatékonyabb az organikus modellezésben. Egy adott alacsony poligonszámú felülethálón az élek felében új pontokat generál, az új pontokat összeköti, és az összekötő vonal felezőpontja és az eredeti pont között felvett szakasz felezőpontjára helyezi magát az eredeti pontot.
Így organikus felületet hoz létre, mely egyszerűen kezelhető. A helyzet annyiban bonyolultabb, hogy konceptuális modell megalkotására ez a módszer alkalmas, azonban felületháló marad, mely poligonokból épül fel. Itt ki kell térni a POLYGON+SDS és NURBS modellezés közötti különbségekre.

2. ábra, forrás: FormZ educational materials
Ha a fenti ábrát nézzük, a különbség nyilvánvaló hiszen a quad mesh (négyszögháló) felülete „töredezett”, mivel sokszögek szögben fordulnak el egymáshoz képest. A NURBS (B-spline görbékkel definiált felület) viszont görbékből alkot felületet, mely nem csak közelítő, hanem függvénygenerált jellegéből fakadóan „végtelen” felbontású. Ez alkalmassá teszi az eljárást gyártásra, és tökéletesen sima felületek létrehozására. (Ezt az eljárást használják a járműipari tervezésben is.) Felmerülhet a kérdés, miért ismertettem az SDS-t, ha a NURBS modeling sokkal jobb felületet ad, és gyártási folyamatba jobban integrálható. NURBS felületekkel sokkal körülményesebb dolgozni, bár a terület fejlődik (T-splines, cage editing stb.), alakíthatóságának flexibilitása messze elmarad a poligonmodellezők mellett. Így a koncepciófejlesztési fázisában általában poligonmodellezővel (pl. Maya, C4D, 3DsMax) dolgoznak, majd NURBS modellezőben a kialakított formát lekövetik és pontosítják.

3. ábra, forrás: Zaha Hadid Architects
A fenti képen a Szervita téri projekt modellje látható, mely valamilyen NURBS modellezőben – pl. Rhinoceros – készült.
A felület isocurve vonalain (egyes alkotógörbék) megfigyelhetők a forma modellezésének módjára utaló jelek.

4. ábra, Surface projection, forrás: Zaha Hadid Architects
Ahogy a fenti ábrán olvasható: „Patterns as functions”. Az elkészült 3D felületre egy körökből álló kiosztást vetíttek. A modell alsó, talajképző homorú részére szintén, majd feltöltötték ezen geometriákat funkciókkal. (Leülők, padok, stb) A formálás és a részletképzések is a topológiából indulnak ki, ami olyannyira organikus hatást eredményez, mely az ember alapvető vizuális igényszintjének – egyszerűbben az emberi szemnek – kedves. Finta József a tervtanácsi elbíráláson meg is jegyezte: „Vágyom a Zaha Hadid iroda lágy formáira”.

5. ábra, forrás: ORCO
Az 5. ábrán látható a koncepció városszöveti megjelenése. Látszik, hogy a koncepciónál a tervezők figyelembe vették a Szervita tér geometriáját, mely egy háromszögszerű, esetleg trapézos forma. Az épülettestet a tér formájához igazított lágy spline oldalához szervezték és a mellette lévő épület homlokzatára kívánták ráhajlítani úgy, hogy a mellette lévő utcán még egyfajta zártsorú beépítésre emlékeztető utcaképet is megidézzenek. A fennmaradó területen pedig köztér alakul ki a modelltopológiára szervezett funkcionális elemekkel. A parametricizmus gyakran felmerülő kritikája, amennyiben túlzottan lágy formákat alkalmaz, a nem-euklidészi testek nem integrálhatók megfelelően a karteziánusan alakított klasszikus városi szövetbe, mert diszharmónia lép fel. A modellen észlelhető fluiditás önmagában bármennyire is organikus, és próbál reagálni környezetére, városépítészeti szempontból meglehetősen sajátos helyzetet alkot. Mint ahogy a Parametric Manifesto kimondja, a formák megfelelő differenciált áramlása és hangsúlyozása az organikus korrelációk szempontjából elengedhetetlen, illetve az urbanizmus szempontjából az adaptivitás, tehát a helyszíni adottságok figyelembevétele a kontextusba illeszkedés miatt szükségszerű. Ebben az esetben csak a szándékot vélem felfedezni, annak eredményét nem. Kellemetlen zugterek alakulnak ki a térben és kontextusában. Az üvegszerkezetre vonatkozó ígéret pedig, hogy az egyfajta tükörként átértelmezve reflektálja majd az eklektikus szövetet, szinte megmosolyogtató. Tévedés viszont a parametricizmust mint stílust, és a klasszikus karteziánus alapokon nyugvó meglévő városi szövetet általánosságban és teljes mértékben ellentétként ábrázolni, mert a parametricizmus nem szükségszerűen a „fluid”, azaz folyadékszerű lágy formákat preferálja. Azonban itt még érezhető a '90-es évek végére, 2000-es évek elejére jellemző blobizmus behatása.
Ezért úgy vélem, önmagában bármennyire is magas színvonalú, elképesztő tervezésmódszertani csúcsteljesítmény ez a terv, mely az épülettervezés formaalkotó részét új dimenzióba helyezi át, a tervtanács okos döntést hozott a terv elutasításával. Nálam tapasztaltabb szakmabeliek megfogalmazták a terv – ha lehet így mondani – „érzésből jövő” kritikáját, én megpróbáltam ezt alátámasztani kifejezetten módszertani elemekkel.

készítette: Gyulai Levente Phd-hallgató
témavezető: Katona Vilmos Phd
Academia.edu hivatkozás