Referáció a "Miért nincs több BIM menedzser?" című KÉK-beszélgetés kapcsán

Az alább beillesztett videóban beszélgetés zajlik a KÉK-ben olyan kollégák között, akik a BIM-ben mélyebben érintettek. (Érdemes feliratkozni a KÉK youtube-csatornájára, rengeteg értékes információt osztanak meg a szakmai közösséggel.)

A legfontosabb, kontextusából is kiemelkedő mondattal kezdem, melyet Volcz Zoltán mondott:

"A PDF alapú tervek és a PDF alapú tervdokumentáció-leadás meg fog szűnni, és mint ahogy egyes országokban tesztüzemben működik, már csak egy interoperábilis fájlformátumban lesznek leadhatók a tervek."

Nyilván a BIM, ahogy jelenleg ismerjük, csak nagy projekteknél éri meg igazán, ami kellően összetett ahhoz, hogy a BIM használata indokolt legyen.

Reicher Péter, a Graphisoft egyik vezetője szerint nem készítik fel az építészmérnök/építőmérnök hallgatókat a digitalizációra. (Sem a BIM-re, sem a 3D modelingre.) Néhol sikerült elérni, hogy szabadon választott tárgyként bekerülhessen az órarendbe heti 1,5 órában, miközben a helyzet valójában külön egyetemi kart kívánna meg.

Nem szeretném nyomás alá helyezni az építészeket, mert tudom, hogy az épülettervezéssel foglalkozó szakember munkáját szinte teljesen kitölti a térkapcsolatok, funkciók, esztétikai igények stb. megtervezése. Itt egy külön szakmáról van szó, amely képes végigkísérni egy projekt 3D lefutását minden szakágat beleértve.

Érdemes meghallgatni, mit mond a fizika vonatkozásában „a BIM-ről” 1972-ben Wigner Jenő Nobel-díjas fizikus, aki az atomreaktor csoportban Fermivel, Teller Edével, Einsteinnel dolgozott együtt:

"Ha a tudomány mint egy egység folytatja létezését, akkor szükséges, hogy a tudomány megbizonyosodjon arról, hogy nincsenek ellentmondások a különböző részletek között, és ha összejön 25 ember, aki ismeri a fizikát, akkor ne jöjjenek arra rá, hogy az egyik azt hiszi, hogy a vas mágnesessége elektromossága az elektronok mozgásától származik, a másik azt hiszi, hogy az elektronok spieljétől származik. Úgyhogy jó volna, ha valamiféle szuperstruktúrát hoznánk létre, ami átlátja, hogy mi a nézete ezeknek a fizikusoknak, és ha létezik valami ellentmondás, azt világosságra hozná, hogy az az ellentmondás kiküszöbölődjék. Ennek az embernek, aki összeegyezteti négy fizikus ismeretét, talán neki egy újabb emberhez kell elmennie, talán egy filozófushoz, aki az ő ismereteit is összeegyezteti más ismeretekkel. Hány ilyen lépcsőre van szükség, azt nem tudom. Ha jól emlékszem, egyszer úgy becsültem meg, hogy három lépcsőre van szükség. De ezt persze nem tudom.  De hogy ez lehetséges-e, azt sem tudom. De azt tudom, hogy a számítógépnek lehet nagy szerepe ebben. Hogy a tegnapi kísérlet nem mond-e ellent egy bizonyos tételnek… Én azt hiszem, hogy ezt a feladatot sikeresen be fogja tölteni."

Túl sokszor és túl hosszan beszéltek már az építészképzésről itthon ebben a témában, nyilván mindenkinek van véleménye. A minősítést viszont egyszerűen el lehet végezni. Megfelelő kompetenciákat ad ki, amely motorizálni fogja a szakmát, vagy irreleváns kompetenciákat, amely nemcsak hátráltatni fogja a szakmát, hanem egzisztenciális veszélynek is kiteszi az államban és akkreditált képzéseiben megbízó embereket?

Jelenlegi strukturáltságából és elavultságából fakadóan az utóbbi állítás is megjelenik, mert nem alkalmazkodott a szakma fragmentálódásához, ezért sok új, fontos területre képtelen összpontosítani. Persze mondhatná erre valaki, hogy az nem is volna feladata. Részben igaza is lenne.

Wigner Jenő ezt úgy foglalta össze, hogy 100 éve még egy ember tudhatta a fizikát, amikor a kollégája iskolába ment, 5 ember tudhatta a fizikát. Wigner idejében (1972) 25 ember kell, hogy tudja a fizikát. Ez egy keserű dolog, hogy 30 évvel ezelőtt sokkal nagyobb részét tudhattam a fizikának, mint ma tudhatom. Ez bizonyos mértékben határa a tudomány fejlődésének és határa annak is, hogy mennyire vonzó a szakma és ez csökkenteni fogja az emberek tudományélvezetét.

Feladata lehetne, de meg kell érteni, hogy ilyen szintű szétdaraboltsághoz, összetettséghez való alkalmazkodásra a világon semmilyen intézetnek nincs kapacitása. A komplexitás, amit jelenleg elértünk, már feldolgozhatatlan egy ember számára. Én magam is csak egy kis részét értem az építészetnek, mérnökségnek.  Másból nem is tudok kiindulni tehát, amikor azt mondom, az ilyen mélységű specializáció már szinte önfejlesztő módon kell történjék, és egyfajta alapképzés után a piacon lévő célterületek vezetőinek is be kell szállniuk, ha utánpótlást akarnak vállalataikhoz. Még a saját területem, a parametrikus és generatív építészet is sokkal nagyobb mélységeket és lehetőségeket rejt az emberiség számára, mint amennyit most beláthatunk.

Reicher Péter (Graphisoft) rendkívül szimpatikus módon elmondja, hogy nagyon hiányolja az építészképzésből a BIM-et, és hogy ők maguk oktatják a BIM menedzsereket, biztosítják a szoftvereket.

De a BIM maga nem az építészképzés (főleg nem az alapképzés) fő hiányossága. A szakma túl absztrakt ahhoz, hogy egy frissen érettségizett átlássa, miről van szó. Előbb fel kell készíteni geometriailag, kulturálisan és technikailag, hogy alapfeladatokat el tudjon látni. Plusz a piacon (az egész EU-ban) rendkívül agresszív, munkaerő-kizsákmányoló attitűd jelent meg, ami irreális mértékű kompetenciát vár el egy embertől. Egyáltalán nem biztos, hogy teret kell engedni ekkora nyomásnak, miközben tudjuk, hogy például BIM menedzsernek lenni a szakma egy rendkívül haladó szintje, mert rálátása a projektre szakágakkal együtt óriási mértékű. De több másik szakágat is említhetnék. Külön vannak, akik acélszerkezetekkel foglalkoznak, pl az Ybl-t is támogató Horizont Kft., külön, akik faszerkezetekkel, külön, akik pl. betontervezésben kiemelkedőek, és ezekben a műhelyekben nem egy, hanem több ember (technikusok, mérnökök, építészek stb.) dolgozik.

Nem lehet azt mondani, hogy mindenhez érteni kell. Inkább – általánosságban – mindenki találja meg a specializációját a szakmán belül, legyen az épülettervezés, mérnöki tevékenység, 3D menedzsment stb.

Reichernek igaza van abban, hogy a "digitalizációt nem lehet heti másfél órában letudni". Szükség van végre a tantárgyakat 3D-ben elvárni, és legalább egy teljes alapozóévet csak modellezéssel és megjelenítéssel eltölteni. Ez az új építészeti rajz. Persze igaz, hogy az építészeti rajz alkalmas arra, hogy átültessék a szemléletet 3D-be. De ha az alapbeállítottság minden tanszéken valamiféle kézi rajzra vonatkozó elvárás, akkor felesleges munkával terhelik le a hallgatót, függetlenül az oktatott anyag minőségétől, mert nem megfelelő a médium. A 3D munka nem túlzott specializáció, hanem egész egyszerűen az épülettervezés új közege.

Ennek nem szabad önkényesen útját állni, mert kár éri a jövőbeni szakmagyakorlót azáltal, hogy elpazarolták az energiáit. Nagy szenvedés egy kezdőnek megtapasztalni, hogy tantervi kimeneti kompetenciái között nem szerepelnek az alapvető szakmagyakorláshoz szükséges 3D ismeretek. Így magának kell pótolnia, de ez más teendőinek kárára megy, és ellenérzései támadnak, továbbá megvonja a bizalmát az őt felkészíteni hivatottaktól.

Ez generációs ellentétet hozott létre, olyan feszültséget, amely az avult médiumok eltüntetése nélkül nem fog feloldódni, mert a kezdők úgy érzik, azt feltételezik róluk, hogy nem látják a szakmagyakorlás jelenlegi médiumait, a 3D szoftvereket, és egy professzionális munkafolyamat egyetlen részletét sem. Rendkívül fontos továbbá, hogy ideológiáktól mentes, szigorúan csak módszertani elemek kerüljenek fókuszba, mert az önkény a koncepcióalkotásban szintén taszítólag hat. ("Utálom, hogy én csak ilyen meg olyan házat tervezhetek stb." megjegyzések a hallgatóktól)

Ez egy olyan anomália (vagy abnormalitás), amely taszítóerőt fejt ki az egész építészképzéssel szemben, a jelenlegi hallgatók körében és a középiskolásokban is, főleg azokban, akik igazán elhivatottak. Ezért ők inkább külföldre mennek, ahol a digitalizáció és az alkalmazkodókészség a korra jellemző technológiákhoz megfelelő szintű. Kapy Jenő 70 évesen(!) már rég az Unreal engine-ről és a virtuális valóságról beszélt, profikat hívott meg (Botzheim Bálint, Kovács D. Barna, Pálóczi Tibor), hogy mutassanak be különböző 3D szoftvereket a hallgatóknak, ami elképesztő volt, főleg az avult médiumok (vonalzós szerkesztés, kézi sraffozás stb.) tükrében.

Egyetértek azzal a nézettel, hogy óvatosan és megfontoltan kell ezeket a hiányosságokat pótolni. De a megfelelő attitűd nélkül és a jelenlegi lassúságát elnézve a felsőoktatás alól egyszerűen kihúzzák a talajt – ahogy a programozók esetében is történt – és egyéb hiánypótló képzéseken, profik által kiképzett tervezők veszik át a piacot. Ez a folyamat már meg is jelent, így hiába a szakirányú diploma megléte, ha annak értéke a piacon folyamatosan devalválódik, mert a tőkét csak a minőségi és jól eladható munka érdekli. Bár a tőke nem mindenható, és nem feltétlenül annak kiszolgálása a cél, mégis az állam mellett a fő megrendelő, így ez a folyamat az egész építész szakmát veszélyezteti abban a formában, ahogy ma ismerjük.

Az itt leírtak saját tapasztalataim és meglátásaim, egyéni véleményem. Nyilván van, amiben talán nincs igazam, de nagyon tisztán látok egy-két hiányosságot, amelyeket minél előbb korrigálni szükséges, ha feltételezzük, hogy a generációk kiképzése még mindig inkább szolgálat, és nem valamiféle önkényes, önmagára hivatkozó cselekmény.

Gyulai Levente építész
tanársegéd, YBL épülettervezési intézet
Phd hallgató, Soproni Egyetem
Szakmai honlap