sebesp | 2012.11.19
Se ablaka, se ajtaja, mégis hányan laknak benne?

A japánok állítólag kedvelik az egyszerű megoldásokat, sokan kevés luxussal is beérik. Hogy mennyire kevéssel, arra a Tomoaki Uno Architects betonkocka háza, a Ryusenji House vélhetően csak kísérleti szinten keresi a választ, és akkor sem terjed el széles körben, ha lakói túlélik a végletekig leminimalizált funkciót. Tomoaki Uno mindenesetre mentegetőzik, mondván, „A fotókon ugyan sötét a belső tér, de ez naponta változik”. Azt gondolja a projektről, hogy egyszer adódik ilyen az életben, amivel élni kell, „nem művelek ilyen építészetet mindig”- mondja.

A Nagoya-ban felépült kétszintes, kívül-belül nyers vasbeton lakóépület 70 négyzetméteres alapterületén mindössze három helyiség található, nappali-konyha és fürdőszoba a földszinten, valamint hálószoba az emeleten. A természetes bevilágítást mindössze két tetőbevilágító biztosítja, hogy milyen eredménnyel, arra utalást kaphatunk a mellékelt képekről. A bemutatott építészeti megoldás lakóépület-tervezés jövőjére gyakorolt hatása egyelőre nehezen prognosztizálható ugyan, az azonban feltételezhető, hogy egy ilyen házban eltöltött idő során könnyedén bepillantást lehet nyerni egy elkülönített börtöncella okozta pszichés hatásokról.

Képek: Tomoaki Uno Architects (http://www5b.biglobe.ne.jp/~arch-uno/ryu1.html)

A szerző legújabb cikkei




Hírlevél feliratkozás >>>>


Konferencianaptár



Építési megoldások