Az épület tervezője az ausztrál Harry Seidler (aki Breuer tanítványa volt), társtervezőként Breuer mellett még Pier Luigi Nervi vett részt. Seidler, mint egykori tanítvány kérte fel Breuert a tervek megvalósítására, és számos esetben kérte ki véleményét, javaslatát, amiből jó néhányat be is épített, mint pl. a moduláris előregyártott betonhomlokzatot. Az épületet 1975-ben kezdték építeni, és 1977-ben fejezték be. Két negyedkör alakú részből épül fel, amik nem érintkeznek, így felülről „S” alakot formáz.
Az épület robosztus alakja már az utca végéről kitűnik, és azonnal észrevehető, hogy nem egy szokványos vagy átlagos épülettel van dolgunk. Magam is meglepődtem a nyerseségén, vagy ahogy a címben írtam, "brutálbetonosságán" (bár ilyen szó nincs), de valahogy mégis egyensúlyban van, és a cél egy modern épület látványa volt – azt bizony hozza is. Sajnos a nagykövetség nem engedélyezte a belső terek megtekintését sem, így hiába lábatlankodtam az épület körül, csak fájó szívvel nézhettem Breuer Cesca székeit a várócsarnokban – kívülről.
Üzenet a szerzőnek
Nyomtatás
Vissza a lap tetejére
