Egy érdekes BIM projekt

A Yale University több mint 300 éves múltját tekintve nem meglepő, hogy New Haven-i létesítményük területén mindenféle építészeti stílus megtalálható a New England-i koloniáltól a viktoriánus gótikus és neomór stíluson át egészen a modernig.

A 22 500 négyzetméter alapterületű épület sima, áttetsző szerkezetét Sir Norman Foster tervezte, aki 1962-ben diplomázott az egyetem építészeti fakultásán, és az épületben a hagyományos Yale-i építészeti elemeket sajátos fosteri csavarral bolondította meg. Ez a School of Management első állandó épülete. Ez a kar 1976-ban fogadott először hallgatókat, és fokozatosan 10 különböző épületben is helyet foglalt magának.
A 243 millió dolláros ötemeletes épület egy összetett geometriájú acél és üveg szerkezet, amely egy belső udvart vesz körbe. „A Yale legtöbb épülete és kollégiuma rendelkezik belső udvarral” – mondta Stanley J. Garstka Ph.D., a Yale School of Management vezetéstudományi professzora és az iskola építési projektjeinek vezetője. Az udvar szerinte „minden épület szíve”.

A School of Management három irányadó témát jelölt ki az építésznek, és ez a három az átláthatóság, az integráció és a globalizáció volt, mondta Garstka. Mivel a vezetés igényei folyamatosan nőnek, az iskolát olyan rugalmas terekkel tervezték meg, amelyeket szükség szerint módosítani lehet.

Foster fogta a jellemzően beltéri elemeket, és olyan építészeti részletekké változtatta azokat, amelyek az épületen kívülről is láthatók. Az osztálytermek nyolc ovális hengerben találhatók, amelyek kettévágják a belső emeleteket a szerkezet tetejétől a második emeletig, és sötétkék ellenpontként szolgálnak az épület többi részének áttetszőségével szemben. Az előcsarnok és a társalgók a hengereken kívül és az épületen belül máshol is megtalálhatók, így az egyetem egyik ismertetőjelének számító kötetlen együttműködésnek mindenhol teret biztosítanak.

Az épület elülső frontján egy kétszintes könyvtár és két üvegfalú csigalépcső alakít ki belső teret, és képez saját jogán is építészeti elemet. A hátsó geometriát egy 350 fős előadóterem határozza meg. Egymástól függetlenül álló, karcsú külső acéloszlopok támasztják alá az elemek fölé kinyúló tetőzetet. Az oszlopok magassága a 19,5 métert is eléri.
Az épületen belül a magasföldszint fokozza az áttetsző hatást, és biztosít átláthatóságot és nyílt tereket az emeletek és különböző téregységek között. Az átláthatóságnak köszönhetően többféle szögből is be lehet látni a szerkezetbe, és ki is lehet látni belőle. Így a hallgatók úgy érezhetik, hogy valóban a Yale University tagjai, és ők is részét képezik az egyetemi terület látványának.

Az épület belső udvarából négy osztályterem ovális hengere látszik az üvegfalon keresztül, amelynek ívei a hengerek vonalához igazodnak. Különálló, karcsú külső oszlopok tartják a tetőzetet.
A kiálló külső oszlopokat, a belső tér karcsú függőleges elemeit és a kidolgozott acél csatlakozásokat mind a Tekla épületinformáció-modellezési szoftverrel tervezték meg, amely a Georgia államban, Kennesaw városában működő amerikai Tekla terméke. Ezeknek az elemeknek az együttes használatával tudták megvalósítani nagyra törő építészeti víziójukat, mondta Erleen Hatfield mérnök, AIA, LEED-AP, M.ASCE, aki a Buro Harold nemzetközi mérnöki vállalat New York-i irodájának partnere és a tervért felelős mérnök.

Az épület áttetszősége és a szerkezet közszemlére tétele nagyon kevés helyet hagyott azoknak az álmennyezet feletti tereknek, ahol a szerkezeti rendszereket, az épületgépészetet és az elektromos vezetékeket el lehetett helyezni, mondta Hatfield. Emellett a tervezési folyamat korai szakaszában meghozott területrendezési döntés csökkentette az épület tervezett alapterületét, de nem engedte a magasságának növelését, így az álmennyezeti terek mérete egy további emelet hozzáadásával tovább csökkent. A módosítások végrehajtásában hasznosnak bizonyult az Autodesk Revit épületinformáció-modellezési eszköze, amely kifejezetten hatékony, ha szerkezeti, épületgépészeti és elektromos tervezésről van szó. „A Revit modellezést a teljes tervezési csapat használta a kivitelezési dokumentumok összeállításának a legelejétől, és ez valós idejű 3D koordinációt tett lehetővé” – mondta Hatfield.

„A kihívás az volt, hogy két különböző korlátozás figyelembe vételével próbáltuk megtervezni az épületet.” A szerkezettervezőknek meg kellett valósítaniuk az építész áttetsző és átlátható szerkezetről alkotott elképzelését, ugyanakkor a tulajdonos értékalapú hozzáállását is szem előtt kellett tartani. A kétféle igény teljesítéséhez „létrehoztunk egy kivitelezési modellt, és az alvállalkozók ez alapján tettek árajánlatot” – magyarázta Hatfield. „Ez meglehetősen szokatlan eljárás, de segített a szerkezetet az adott költségvetés betartásával és határidőre megépíteni, ami rendkívüli teljesítmény, tekintve a szerkezet aprólékos és látható kialakítását.”

Az osztálytermek nyolc olyan ovális hengerben találhatók, amelyek kettévágják a belső emeleteket a szerkezet tetejétől a második emeletig, és sötétkék ellenpontként szolgálnak, ha az ember benéz az épületbe, vagy kifelé néz belőle.

„Azzal, hogy a csatlakozásokat a [szerkezeti] tervezési folyamat részeként alakítottuk ki, szabályozni tudtuk a megjelenésüket” – mondta Hatfield. Így a kivitelezők egyértelműen tisztában voltak vele, hogy mire tesznek árajánlatot, és a közszemlére tett csatlakozásokat ki lehetett úgy alakítani, hogy illeszkedjenek az építészek esztétikai elképzelésibe. Ennek eredményeképpen az ajánlatok között 1 százaléknál kisebb eltérés volt az acélfelhasználás szempontjából, jegyezte meg Hatfield. Amikor pedig az acélelemek felállítására került sor, „jóformán nem voltak” problémák a beszereléssel.

Az épületinformáció-modellezés egy olyan ívelt üveghomlokzat kialakítását is lehetővé tette, amely a belső udvarra néz, és csak a tetején és az alján van megtámasztva, így egy belső átriumot képez. „A hosszú, függőleges felület kialakításához, melynek látványát nem zavarják meg nagyobb elemek, a homlokzat súlyát teljes egészében a tetőzetre terheltük, és az alsó alátámasztás csak oldalsó merevítésre szolgál” – mondta Hatfield. A homlokzat függőleges elemeit a padlózat szerkezeti acéljával egyedi acélhüvelyes csatlakozások kötik össze. „Ez zavartalan integrációt tett lehetővé a padlózati acél és a homlokzat között, amelyet két külön alvállalkozó gyártott. Ráadásul lehetővé teszi a padlózat és a homlokzat közötti függőleges elmozdulást” – mondta Hatfield.

A tetőzetet alátámasztó külső oszlopok lehető legkarcsúbb kialakítása érdekében a Buro Harold részletes tűzvédelmi tanulmányokat folytatott, hogy bebizonyíthassák, az oszlopok tűz esetén az előírtnál jobban helytállnak. Hatfield szerint ez csökkentette, egyes esetekben pedig teljesen megszüntette az elemek tűzbiztossá tételének szükségességét.
Az épület alatt egy 8360 négyzetméteres, kétszintes beton mélygarázs található. A felszín fölött helyezkedik el 16 dupla magasságú osztályterem, amelyek mindegyike csúcsminőségű multimédiás berendezésekkel van felszerelve, két teremben pedig szinkrontolmácsoló berendezést is elhelyeztek. Emellett 22 kisebb értekezleti szoba, 3 könyvtártér, 13 interjúszoba, és irodatér is található az épületben a 120 fős oktatói testület és 195 fős személyzet számára. Az épületben található egy kávézó, egy étkezőhelyiség és egy külső terasz is.

Forrás: autodeskforum.hu
A képek a Foster and Partners cég tulajdonát képezik.

(x)