A Perzsa-öböl új ékköve

A november 11-én megnyitott, Jean Nouvel építész által tervezett, ezüstkupolás épületegyüttes a Saadiyat-sziget széljárta sétányáról tekint a tengerre, és a művészetkedvelők új közönsége előtt tárja fel a kulturális együttműködés gyümölcseit.

„Az intézmény világszínvonalú helyi és nemzetközi műveket hivatott bemutatni Abu-Dhabi polgárai és a világ minden tájáról érkező látogatók számára olyan terekben, amelyek dinamikusan újraértelmezik a múzeumlátogatás hagyományos élményét” – nyilatkozta Neil Billett, a BuroHappold Engineering globális tervezési igazgatója.

Abu-Dhabi turisztikai fejlesztésekért és beruházásokért felelős vállalata, a Tourism Development & Investment Company (TDIC) ezt a céget bízta meg a projekt tervezési oldalának teljes körű megvalósításával.

A műtárgyak között, amelyek jelentős részét a párizsi Louvre adta kölcsön vagy az Agence France-Muséums szerezte be, az ősitől a modernig számos remekmű található: a közel-keleti leletek és festmények mellett a látogatók Gauguin, Picasso és Bellini műveit is megcsodálhatják. A nyitókiállításon más nemzetközi múzeumok gyűjteményéből is láthatók alkotások, összhangban az intézmény azon célkitűzésével, hogy az első „univerzális” múzeum legyen, amely a globális civilizáció történetét meséli el.

Andy Pottinger, a BuroHappold szerkezettervező mérnöke és társigazgatója szerint ez a múzeum az első megvalósult terv a számos közül, amelyeket a TDIC Saadiyat (lefordítva: boldogság) szigetére álmodott meg. Többek között a Zayed National Museum és a Frank Gehry által tervezett Guggenheim kortárs művészeti múzeum is ezek között szerepelt.

Pottinger elárulta, hogy az Ateliers Jean Nouvel Louvre Abu Dhabi-tervének megvalósítása, különös tekintettel a légies kupolán áttörő fényre okos és ösztönös mérnöki megoldásokat követelt meg, valamint a BIM-es kísérletezgetés kreatív használatát. Elmondása szerint a kezdeti előrelépést a kupola öt külső tartóoszlopának négyre csökkentése jelentette, és az igazi áttörés akkor jött el, amikor az építész elképzelésének megfelelően sikerült egyesíteni az acél mintázatát az összetett, nyolcrétegű burkolattal.

A kupola 7850 „csillagból” álló szövete az acélváz megfelelő méretezésén és elforgatásán alapul, és geometrikusan elrendezett mintázatok felhasználásával a véletlenszerűség érzetét kelti. Maga a szerkezet Nouvel „fényesős” koncepciójának szerves részét képezi, hiszen úgy tűnik, mintha a fénysugarak egyenesen az égből hullanának alá. A fény a kiállítótermek fölött lágyabb, a nyílt tereken, a kávézóban és az étteremben pedig nagyobb intenzitású.

„A sportstadionokra jellemző, derékszögű hálókkal kezdtük, amelyeknél jól láthatók az erővonalak – árulta el Pottinger. – Ez a megoldás azonban sem nekünk, sem az építészeknek nem tetszett. Azt szerettük volna elérni, hogy az egész úgy nézzen ki, mint az ég egy mesterséges változata, ahol inkább a véletlenszerűség dominál, és nem a határozott erővonalak. Az elkészült megoldás műalkotás, világítótest, klímaberendezés és épületszerkezeti elem is egyben.”

A 7500 tonnás kupola szilárdságának biztosítása egyértelmű szabálykészletet és némi szoftveres varázslatot igényelt. Az Ansys eszközök és az Autodesk Robot Structural Analysis Professional segítségével lefolytatott szilárdságoptimalizálási teszteket követően Pottinger csapata összekötötte a kupola végleges geometriáját a Revit-tel a rajzok létrehozásához, amelyeken mind a 11 000 különálló egység mérete látható. Az osztrák Waagner-Biro vállalat felügyelte az öt éven át tartó, összetett kivitelezési folyamatot, amelynek során 120 ideiglenes tornyot is telepíteni kellett.

„Amikor a megnyitó előtt bejártam az épületet, a számítógépes modellből már minden ismerős volt. Mintha egy valósággá váló számítógépes játékba, egy virtuális világba sétáltam volna be” – mondta Pottinger.

Amennyiben a kupola a mérnöki tervezés csúcsát képviseli, a hagyományos arab bazárt idéző módon elrendezett galériák és kiállítótermek a maguk viszonylatában szintén lenyűgözőek. Miközben úgy tűnik, mintha a több mint 40 különálló épületet magába foglaló, faluszerű szerkezet lebegne, valójában nagyjából 4500 beton- és acélpillér tartja, amelyek a vízszint alatt 11 méter mélyen fúródnak a sziklába.

Pottinger elmondta, hogy a fizikai hullámtesztekhez szükséges, méretarányos modell a BIM segítségével készült. Ez biztosította a kellő információkat a kerület geometriájának, illetve a beömlőnyílások és a beton hullámtörők helyzetének meghatározásához. Feszített tükrű, tengerbe vesző medencékkel érték el, hogy a víz bejusson egészen a múzeum szívébe. „A víz számos ponton, csatornákon át érkezik az épületbe. Olyan hatást kelt, mintha Velencében járnánk – fejtette ki Pottinger. – A VIP-vendégek csónakkal is jöhetnek.”

A klímaszabályozás szintén kiemelt szempont volt. Abu-Dhabiban a nappali hőmérséklet akár 40 Celsius-fok fölé is kúszhat, a levegőben kavargó por és só pedig a műalkotások épségét és a látogatók kényelmét egyaránt veszélyezteti. A kupola árnyékolása a diszkrét, szorosan integrált és hatékony, folyamatos vezérlésű rendszerrel együtt Billett elmondása szerint 50%-os páratartalmat biztosít, legfeljebb 5%-os eltéréssel, a belső hőmérséklet pedig maximum pár tizeddel térhet el a 21 foktól a galéria pavilonjaiban.

„A kupola alatt érezhető az akár 5-7 fokos hőmérséklet-csökkenés, ami hatalmas megkönnyebbülést jelent. A környezeti tényezők, a fénymennyiség, a biztonsági szempontok és az, hogy tűz esetén nem használhatunk sprinkler rendszert, mind olyan követelmények, amelyeket a modell készítése során figyelembe kellett vennünk – mondta Billett. – Az Agence France-Muséums rendkívül szigorú követelményeket támaszt, és ezeket a műveket gyakorlatilag nem lehet biztosítani, mert annyira értékesek. Ha a tervezéssel kapcsolatban bármilyen kétely merült volna fel, egyetlen műalkotást sem lehetett volna itt elhelyezni.”

Végső soron azonban a projekt legfőbb vívmánya Billett szerint nem technikai jellegű, hanem annál sokkal több: Nouvel azon elképzelését sikerült megvalósítani, amely a látogatók és a műalkotások viszonyának megváltoztatását tűzte ki célul. „Leszámol azzal az elképzeléssel, hogy a látogató megérkezik a múzeumba, belép egy légkondicionált csarnokba, és ott marad bezárva. Itt számos olyan pavilon között lehet sétálni, amelyek megfelelnek a múzeumokra vonatkozó, nemzetközi irányelveknek, és a látogató szabadon mozoghat a kupola alatti modellezett és megtervezett mikroklímában, kintről pedig víz áramlik ebbe a mérsékelt közegbe. Nem tudunk róla, hogy bárhol a világon hasonlóan viszonyulnának a látogatókhoz és a nemzetközi művészethez, és erre rendkívül büszkék vagyunk.”

Forrás: autodeskforum.hu
A felhasznált képek a BuroHappold Engineering és/vagy Mohamed Somji/Louvre Abu Dhabi tulajdona.

(x)