Az előzményeket, Ajka modern városközpontjának kiépülését részletesen, Fonyódi Mariann és Fenes Tamás DLA Ajka – iparvárosi identitás (II. rész) című írásából ismerhetjük meg. A korábbi településközpont eltörlésével megépült modern városközpontnak több hibája van, de előnye a település eredeti úthálózatát és morfológiáját figyelembe vevő telepítése. A terveket készítő építészek, elsősorban Ruttkay M. Gyula Ybl-díjas építész érdeme, hogy a modern városközpont a város léptékéhez illeszkedve és erőteljes építészeti karakterrel valósult meg.
A mai központ kompozícióját két teresedés: a posta épülete, a „Horizont” iparcikk áruház, a „Zenit” ABC és az Ajka Hotel által határolt, a buszpályaudvarral szomszédos tér (hivatalos nevén Korzó) és a városháza melletti főtér vagy más néven Agora, valamint az azokat összekötő bevásárló utca határozza meg. Arculatát elsősorban az áruház és az ABC által megjelenített, aszimmetrikus „kapuzatnak”, a vásárló utcát északról határoló „brutalista” formálású, eredetileg nyersbeton szolgáltatóháznak, a gyalogos tengelyre merőleges városháza hét szintes tömegének, valamint a közlekedési tengelyt nyugati végén lezáró Nagy László Művelődési Központ épületének köszönheti. A városközpont működése tekintetében már a megépítésekor merültek fel kérdések, kritikák, de ezek többsége, az idő előrehaladtával, az 1990-es évek végére erősödött fel. Ebben az időszakban kezdett látványossá válni a közterek és az épülethomlokzatok elhasználtsága, elöregedése is.
2004-től a város vezetése megkezdte a városközpont rehabilitációjának előkészítését és elindult a tervezés folyamata. A megvalósítás időben elnyújtva, több ütemben történt.
A fontosabb problémakörök mentén mutatom be az eddig megvalósult rehabilitáció eredményeit.
A modern városközpont a korábbi településközpont helyén, a templomdombhoz közel, a 20. század első felében létesült katolikus templom mellett épült fel. Itt metszi egymást a város észak-déli és kelet-nyugati irányú fő közlekedési tengelye.
A megközelíthetőség szempontjából előnyös, hogy a szükséges számú parkoló a városközpont északi részén rendelkezésre áll. A működés szempontjából viszont problémás, hogy a város kelet-nyugati irányú fő közlekedési tengelyének és a katolikus templomnak hátat fordítva, attól a gazdasági feltöltést szolgáló területek és parkolók által elválasztva jött létre a hatvanas évektől a modern városközpont és az azt szervező új sétáló utca. Ennek a városszerkezeti problémának a megmutatkozása, hogy a szolgáltatóház északi, parkolók és templom felőli oldalán mára több vendéglátóterasz is létesült, ahonnan a vendégek egyszerre nézhetik a katolikus templomot és az áruház gazdasági feltöltésének színhelyét vagy a parkoló autókat. Ezt a városépítészeti és térszervezési problémát igyekszik tompítani az áruház környezetének rehabilitálása, aminek köszönhetően az épület hátsó, északi oldalán, a templommal szemben is létesült, egy kisméretű gyalogostér. Ez némi segítséget jelent annak a - más városközpontoknál is megfigyelhető – működésbeli problémának a kezeléséhez, mely a gazdasági feltöltés és a vásárlók útvonalainak keveredéséből származik.
A sétáló utca kapujaként is funkcionáló áruház és a „Zenit” ABC keleti homlokzata előtt húzódó gyalogos teresedés kialakítása mind településszerkezeti, mind építészeti szempontból elmarad a köztérrendszer más, már rehabilitált részeitől. Ennek legszembetűnőbb jele, hogy formálása idegen az épületek geometrikus szerkesztettségétől, továbbá szervetlenül csatlakozik mind a bevásárlóutcához, mind az úton átvezető gyalogostengelyhez. Az alkalmazott anyagok és köztéri elemek disszonánsak az adott helyen, ami azért is meglepő, mert a város legfrekventáltabb részéről van szó.
Napjainkra, a rehabilitáció legutóbbi ütemeként, a szolgáltatóház környezetében és a posta előtti gyalogos felületeken is új, a korábbi ütemekben készültekhez jól illeszkedő beton térkő burkolat került lerakásra. Szerencsés, hogy egyre több helyen és egyre nagyobb felületen van már új, többségében azonos térburkolat, mely az egységesség és összefogottság megvalósulásának reményét vetíti előre.
Ajkán a kétezres évek közepén az Agora és a térfalait képező Városi Művelődési Központ, valamint Városháza felújításával kezdődött a városközpont legutóbbi rehabilitációja. Ezt követően a sétáló utca „kapuját” képező ABC és áruház homlokzata és az azokhoz kapcsolódó közterek újultak meg. Ugyanakkor zavaró, hogy a bevásárlóutca térburkolata még nem újult meg. Itt a kilencvenes évekre jellemző, kis méretű beton térkő található még, helyenként annak piros színű változata.
Az Agora és Korzó elnevezésű teresedések kapcsolata kiemelten fontos. A bevásárló utca és a főtér összeköttetése ugyanis eredendően is problémás volt. A terep szintkülönbségén túl, a városháza telepítése sem segítette ennek szerves kialakítását. Úgy gondolom, hogy a térbeli helyzet javítására, a kapcsolatok erősítésére nem helyeztek kellő hangsúlyt a felújítás során sem. Ilyen szempontból is érdemes lenne újragondolni a sétáló utca nyugati végében található lépcsőt és rámparendszert, a bennük rejlő lehetőségek kibontása gazdagíthatná a köztérrendszert. Fontos lenne a közvetlenebb és egyértelműbb kapcsolat kialakítása. Az előbbi hiányában, most a szemlélőben az az érzés alakul ki, mintha a négyzetes alaprajzi kontúrral létesült és karakteres kompozícióként megfogalmazott tér önmagában, a bevásárlóutcától függetlenül újult volna meg. A teresedéssel kapcsolatban meg kell jegyezni ugyanakkor azt is, hogy nagyvonalú térképzés és igényes részletek jellemzik.
Az utóbbi két évtized középvárosaink városközpontjait érintő szerepváltozás és az ennek való megfelelés szándéka tetten érhető itt is, hisz maga a központi teresedés, az Agora is olyan módon került felújításra, hogy a városi rendezvényeknek és az időszakos vásároknak helyet és minőségi környezetet biztosítson. Új utcabútorok, valamint megjelenésüket és világítási tulajdonságaikat tekintve is karakteres új fényvető oszlopok kerültek a tér peremeire. Ha a teljes városközpontot nézzük, akkor megállapítható, hogy több szökőkút, szobor és más napjaink köztérhasználatát segítő elem is elhelyezésre került. A közterek esetében a minőségi anyaghasználat szándéka - a helyenként disszonáns elemek vagy kevésbé megoldott részletek ellenére is - érezhető. A fentiekből az is látszik, sok kiaknázatlan lehetőség rejlik még a köztérrendszer és gyalogostengelyek fejlesztésében.
A felújított homlokzatok esetében érezhető a minőségi megjelenésre való törekvés, de történtek kedvezőtlen beavatkozások is. A legelőször megújult elem: a művelődési ház felújítása építészeti szempontból sikeres volt. A városháza felújított homlokzatai az emeleti szinteken egységes, az épület karakteréhez illeszkedő megjelenésűek, de az egy szint magas lábazatokról ez már nem mondható el. Az ABC és a Horizont áruház homlokzati felújítása során az alkalmazott vakolt felületek és a táblás szálcement burkolat jó, az épületek karakteréhez illeszkedő anyagválasztásnak bizonyult. Ugyanakkor a szálcement táblák színe, az attikákon megjelenő, kizárólag díszítő funkciót ellátó sárga szín már szervetlenül hat és az egyes épületek megjelenésétől is idegen. Az ilyen jellegű színezési törekvések érthetőek, hiszen a városlakók és az épületek üzemeltetői vagy bérlői részéről a legtöbb esetben felmerülnek hasonló igények. Az viszont már a felújítás tervezőjének felelőssége, hogy feltárja a színes burkolatok elhelyezésének az épület karakteréhez és plasztikájához illeszkedő lehetőségeit. Fontos lenne az üvegfelületeken és portálokon keresztül a vizuális kapcsolatok helyreállítása és a kaotikus képet festő reklámfeliratok rendezése.
További építészeti kihívást jelentett a szolgáltatóház eredeti „brutalista” karakterének, a nyersbeton homlokzati felületeknek a megőrzése a felújítás során. Az utóbbi problémakört a homlokzatok külső oldali hőszigetelésével és vakolt felületek, illetve fautánzatú homlokzatburkolat használatával kerülték meg. Ez nem csak az épület eredeti karakterét tüntette el, de előnytelen az időtállóság és a megjelenés szempontjából is. Ha már vakolt homlokzatok készültek, azok sokkal plasztikusabbak lehettek volna konzekvens kialakítással, a fahatású építőlemez burkolat mellőzésével.
Ajka modern városközpontjában mára már a köztérrendszer jelentős hányada és az épülethomlokzatok többsége is megújult, sikerült azokat a kor igényeihez igazítani. A központ déli részének és a Torna patak partjának fejlesztése – bár koncepciótervek készültek ezekre a részekre is – még várat magára. A megújult részek több helyen esetlegességet mutatnak. A városközpont egységes megújulása irányába ható szándék érezhető, de sok terület és elem finomítása, valamint a köztük levő kapcsolatok további erősítése szükséges, ahhoz, hogy koherens és jól működő központ jöjjön létre.
- A városközpont eredeti tervezője: Ruttkay M. Gyula – Veszprémi Tervező Vállalat
- Nagy László Városi Művelődési Központ tervezője: Bozzay József – Veszprémi Tervező Vállalat
- A városháza felújításának tervezője: Pannonterv Kft.
- A főtér rehabilitációja: Palatinum Stúdió Kft., s73 Kft.
- Tervezés: 2004-2021
- Megvalósulás: 2005-2022
Üzenet a szerzőnek
Nyomtatás
Vissza a lap tetejére