Jó két éve már, hogy Berlinben járva, kőhajításnyira a Berlini Fal emlékműtől egy részben még épülőfélben lévő házsor keltette fel a figyelmem. Afféle életnagyságú építészeti bemutatóterem volt születőben a nyugat és kelet közti határzónában 50 évvel azután, hogy felépítették és 22 évvel azután, hogy ledöntötték a Berlini Falat. Míg az egyedi tervezésű, zártsorúan épített, többségében egylakásos házak közül akkoriban néhány még épült, az elkészültek között volt olyan, amelyet addigra építészeti díjjal értékeltek.
A B14 jelű városi ház különlegessége a belső kialakítása. A szokványos lépcsők mellett csúszdák, rámpák, csapóhidak kötik össze a különböző szinteken elhelyezett helyiségeket – már ahol hagyományos értelemben beszélhetünk ilyenről. A házba érkezve a földszinten műhely hangulatú térből tárolásra alkalmas területek nyílnak. Már innen jól látható az épület cikkcakkos elrendezésű belső tere. A nyers beton felületekkel elhatárolt térrészeket természetes falépcsők és hidak, vagy – ahogyan a második emeleti fürdőszobát is – padlótól mennyezetig futó függönyök tagolják. Korlátok helyett néhol hálókat feszítettek ki, melyek a biztonság mellett a játékos fantázia megindításában is szerephez jutnak. Üvegfal homlokzatos városi ház lévén a Stadthaus B14 igazi intim zónája a konya, étkező, és a hozzá kapcsolódó tetőterasz lehet, ahol a család félrevonulhat a hidegháborús évtizedek egyik jelképének emlékeire kíváncsi látogatók tömege elől.
Noha a belső közlekedési rendszer kialakításánál talán éppen a közelben megőrzött őrtornyok és falmaradványok ihlették az XTH-Berlin építésziroda munkatársait, a 118 négyzetméteres ház lakói, de legalábbis a fiatalabb generáció láthatóan örömét leli az várjátékok minden kellékét felsorakoztató összetett térrendszerben.
Forrás >>
Üzenet a szerzőnek
Nyomtatás
Vissza a lap tetejére
