Jahoda Róbert | 2020.01.29

Meghívott vendégek előtt, sikeresen lezajlott a Kipak, a Soproni Egyetem alkalmazott művészeti képzésein tanuló hallgatók egy hetes félévzáró kiállítása és beszámolója. Ezúttal új helyszínen.

Az idei esemény érdekessége, hogy a három önálló művészeti szakot (építőművészeti, formatervezési és tervezőgrafikai) összefogó Alkalmazott Művészeti Intézet (AMI) hátrahagyva az egykor leányiskolának épült, mára kissé elavult Deák téri otthonát, az új évet immár az egyetemi campus legújabb, Erzsébet-kerti P-épületében kezdhette meg.    

A különleges adottságú új helyszínen, a patakparti, ősfás arborétumban álló épület művészeti képzésre alkalmas, inspiratív környezet. A galériás aulát körülölelő világos tantermek és műhelyek mellett egy komoly nagyelőadó is része a műterem-épületnek, melynek neve a hely és a funkció szellemében ezután AMI P’Art lesz.

Az építőművész szak Kipakja két napon át zajlott. A színes kiállítótérré változott aulát ellepték a tervek, rajzok, makettek és bútorok, majd reggeltől késő délutánig folytak a hallgatók prezentációi és azok kiértékelése.      

A különböző évfolyamok feladatai nemcsak a tananyag egymásra épülését tükrözik, hanem a hallgatók, a képesség-készség-jártasság skálán elért szintjét is.  

Az elsőévesek tantárgyai a korábban megszerzett készségeket hivatottak elmélyíteni, segítve őket a design, az építészet nyelvezetének, eszközrendszerének elsajátításában.

A szabadkézi rajz, plasztika, kreatív tervezés és épületanatómiai feladatok témái hallgatóknak és oktatóknak egyaránt inspirálóak voltak:

  • élőrajz, tükörkép, árnyék, utcarajz,
  • kéz, maszk, kristály, viaszfej,
  • tektonika, fény, Bauhaus, konstruktivizmus,
  • folding, zenedarab ihlette térkompozíció, negatív tér.

A műfaji sokféleségben legtöbben még csak próbálgatták szárnyaikat, de mindegyiküknek volt egy vagy több olyan kitett alkotása, amely a feladat egyedi megközelítését mutatta és ez örömmel vetítette elő az alkotóvá válás előbb-utóbb bekövetkező átforduló, azaz inflexiós pontját.

A másod-, és harmadévesek feladatai már egyre összetettebbek. Az építészeti tervezés helyszínei idén a Celldömölk melletti Ság Hegyi felhagyott kőbánya, illetve a soproni amfiteátrum domb volt. A megszületett tervek változatossága arról árulkodik, hogy a környezetvizsgálat mellett a valós igények is foglalkoztatták a hallgatókat.

Így a végeredmények között kilátó, múzeum, galéria, szabadtéri színház, műterem, borozó, ötletes kiszolgáló épületek, hiánypótló városi műsípálya vagy éppenséggel több olyan alkotás is található, ami már kimerészkedik a szakmai komfortzónából a társművészetek vagy a land art irányába.

A belsőépítészeti tervek meglévő épületek enteriőrjeit rendezték át a felhasználó egyéniségének megfelelően. Az új térbeli körülményeket, kölcsönhatásokat és szinesztéziákat kereső megoldások gyakran társultak merészen kísérletező látványtervekkel. A lényeges motívum megragadásának képességét egyéni bútortervezésen – esetünkben székeken át – bizonyították a másod- és harmadévesek. A mesterszakos hallgatók a Velencei Biennálé magyar pavilonjának belső terét vették célba.

A felsőéves hallgatók kis létszámú műtermi közösségben dolgoztak, kihasználva ennek számos előnyét, mint például az egymás terveinek figyelemmel kísérése, az egymástól való tanulás vagy a közös szakmai kirándulás. A közösen kialakított szociális indíttatású program szerint terveztek rehabilitációs, szállás, gazdálkodási és szolgáltatási épületeket egy közös helyszínre.

A csapatmunka a kiadott tervezési feldatokban a tervezés folyamatát is életszerűbbé tette. Fontos kiemelni, hogy a feladatok mindegyike valós helyszínre, valós igények megismerésével készült. A hely kihívására adott válaszok mindenütt összetett látásmódot igényeltek. Elvárás volt, hogy minden terv mögött legyen egy jól kifejthető, életképes gondolat, amelyet a hallgató képes meggyőzően előadni. Aki csak feladatot oldott meg, még ha szabatosan is tette, nem ment át a minőségi szűrőn. Az iskolás megközelítések helyett a zsűri a szabad és eredeti megoldásokat részesítette előnyben még akkor is, ha a hallgató terveinek egy része az erős koncepcióra fordított idő miatt esetleg kidolgozatlan maradt.

A tapasztalatok szerint az egyéni képességek elbírálása minden további nélkül megfért a közös feladatokban előtérbe kerülő projektorientált képzéssel. Mindehhez persze a tehetséges hallgatókon túl szükség volt nyitott szellemiségű oktatókra és a teljes közösség megújulni képes kreativitására is. Sopronban valami készül – ezt senki sem vitathatja.

Jahoda Róbert, Katona Vilmos PhD

A szerző legújabb cikkei




Hírlevél feliratkozás >>>>


Konferencianaptár


Építési megoldások