2002-ben a közös európai fizetőeszköz megjelenésekor az Unió képviselői úgy döntöttek, hidak legyenek a papírpénzeken, melyek Európa egyes országai és a világ többi része közötti szoros együttműködést reprezentálják. Robert Kalina osztrák grafikus a kontinens hídépítészetének történetét mutatta be hét bankjegyen, de egy-egy ténylegesen létező híd helyett Európa kultúrtörténetének jellegzetes állomásait ábrázolta. Az Európai Bank ugyanis nem akarta, hogy valóságos hidak legyenek a bankókon, ezzel is erősítve a „tagállam-semlegességet”.
A holland Robin Stam formatervező és grafikusművész úgy gondolta, mulatságos lenne a pénzjegyeken látható rajzok alapján megépíteni a hidakat. Rotterdam egyik külvárosa, Spijkenisse vezetése felkarolta az ötletet és úgy döntött, egy új lakóterületen megvalósítja az euró-hidakat. Így került most egymás mellé a klasszikus antikvitást, a római kort, a gótikát, a reneszánszt, a barokkot, a vas- és üvegépítészetet és végül a huszadik századi architektúrát reprezentáló egy-egy gyalogos csatorna-átkelőhely. Arról egyelőre nem tudni, hogy mi lesz a sorsa jövőben a semlegességüktől ilyen rafinált módon megfosztott közösen használt bankjegyeknek.
Forrás
Üzenet a szerzőnek
Nyomtatás
Vissza a lap tetejére
2026. február 12., Millennium Háza 