Ez már az építészet vége?

Patrik Schumacher, a Zaha Hadid Architects vezető építésze és elméletírója, a Khōrein – 'Journal for Architecture and Philosophy' folyóiratban megjelent The End of Architecture (Az építészet vége) című értekezésében az építészet önpusztításának jelenségét vizsgálja. Ebben a munkájában Schumacher kritikus szemmel tekint a kortárs építészeti diskurzusra, különös tekintettel a "woke" kultúra térnyerésére, amely szerinte aláássa a diszciplína autonómiáját és kreativitását.

Schumacher az építészetet autopoietikus rendszerként értelmezi, amely saját belső logikával és kommunikációs hálózattal rendelkezik. Ez a rendszer képes önmagát létrehozni és fenntartani, miközben reagál a társadalmi, gazdasági és technológiai változásokra. Az építészet autonómiája elengedhetetlen ahhoz, hogy az építészeti szakma megőrizze sajátos identitását és hozzájáruljon a társadalom fejlődéséhez. Az autonómia elvesztése esetén az építészet külső ideológiák és trendek befolyása alá kerülhet, ami korlátozza a kreativitást és az innovációt.

Úgy véli, a posztmodernizmus és az egyébiránt Zaha Hadid korai munkáiban is fellelhető dekonstruktivizmus megjelenése az építészetben olyan irányzatokat hozott, amelyek gyakran figyelmen kívül hagyták az építészet autonómiáját és belső logikáját. Ezek az irányzatok a formák és stílusok eklektikus keveredését eredményezték, ami a koherens elméleti alapok hiányához vezetett. Schumacher szerint ez a fragmentáció hozzájárult az építészet önpusztításához, mivel az építészek elvesztették a közös nyelvet és célokat.

Schumacher szerint a "woke" kultúra térnyerése, a megalkuvó, besimuló magatartás negatív hatással van az építészetre. Ez a jelenség az építészeti oktatásban és gyakorlatban is megfigyelhető, ahol a politikai korrektség és az ideológiai megfelelés előtérbe kerül a művészi és tervezési szempontokkal szemben. Ennek következtében az építészek gyakran öncenzúrát gyakorolnak, hogy elkerüljék a kritikát vagy a társadalmi megbélyegzést. Ez a folyamat aláássa az építészet autonómiáját, mivel a diszciplína elveszíti saját belső logikáját és értékrendjét, és külső ideológiák befolyása alá kerül.

Az építészeti oktatásban Schumacher aggasztónak tartja, hogy a "woke" kultúra* hatására a hallgatók és oktatók egyaránt kerülik a vitás vagy provokatív témákat. Ez a jelenség a kreativitás és az innováció korlátozásához vezet, mivel a diákok nem mernek kockázatot vállalni vagy új ötleteket kidolgozni. Az oktatási intézményekben tapasztalható túlzott politikai korrektség és az ideológiai megfelelés kényszere gátolja a szabad gondolkodást és a diszciplína fejlődését. Schumacher hangsúlyozza, hogy az építészeti oktatásnak ösztönöznie kell a kritikai gondolkodást és a kreatív kísérletezést, hogy a jövő építészei képesek legyenek innovatív megoldásokat kínálni a társadalom számára.

Schumacher a parametricizmust javasolja az építészet megújulásának eszközeként. Ez az irányzat a digitális technológiák és a parametrikus tervezés alkalmazásával lehetővé teszi a komplex és rugalmas formák létrehozását, amelyek jobban illeszkednek a mai társadalom igényeihez. A parametricizmus elősegíti az építészet autonómiájának visszaállítását, mivel a diszciplína saját belső logikájára és eszköztárára támaszkodik, nem pedig külső ideológiákra. Ez a megközelítés lehetővé teszi az építészek számára, hogy innovatív és releváns megoldásokat kínáljanak a társadalom kihívásaira, miközben megőrzik a diszciplína autonómiáját és kreativitását.

Schumacher értekezésében arra hívja fel a figyelmet, hogy az építészet jövője szorosan összefügg a szakma autonómiájának megőrzésével és a kreativitás támogatásával. Az építészeknek ellen kell állniuk a külső ideológiai nyomásnak, és saját belső értékrendjük és logikájuk alapján kell alakítaniuk munkájukat. Csak így biztosítható, hogy az építészet továbbra is értékes és releváns hozzájárulást nyújtson a társadalom számára. A parametricizmus és a digitális technológiák alkalmazása kulcsfontosságú lehet ebben a folyamatban, mivel ezek az eszközök lehetővé teszik az építészek számára, hogy rugalmasan és innovatívan reagáljanak a változó társadalmi és gazdasági körülményekre.

Az építészet autonómiájának és kreativitásának megőrzése érdekében elengedhetetlen, hogy a szakma a jövőben is saját belső logikájára és értékrendjére támaszkodjon, miközben nyitott marad a társadalmi és technológiai változásokra. Patrik Schumacher szerint a parametrikus építészet és a digitális technológiák alkalmazása lehet a megoldás.

Nem titok, hogy az általa vezetett Zaha Hadid Architects már ma is él ezekkel a módszerekkel az néhai alapító által híressé tett, szabadon formált épületek tervezése során. És az is kétségtelen tény, hogy a mai kor információ rengetegében és az egyre összetettebbé váló előírások, közösségi és műszaki elvárások az építész kevésbé hagyatkozhat saját maga tudására, tapasztalataira, megérzéseire mint akár tehette akár 20-30 évvel ezelőtt. Az információk és igények összehangolásához néhány éven belül minden bizonnyal elkerülhetetlenné válik majd a mesterséges intelligencia igénybe vétele. Az alkotók remélhetőleg kontrolljuk alatt tudják majd tartani annyira a gépi gondolkodást, hogy átlássák a felhasznált információ valós tartalmát és annak projektre vetített megoldásait. 

Ugyanakkor az is látható, hogy ma a világban tömegek kerülik az összetett gondolkodás fáradságos feladatát. Az ő hétköznapjaikat próbálják gondtalanabbá tenni könnyen emészthető üzenetekkel különböző szervezetek, akár népszerűségüket minden fölé helyező politikusok. Gondoljunk csak Donald Trump első elnöki ciklusában tett és néhány hete megismételt utasítására, mellyel a klasszikus stílust tette kötelezővé a kormányzati építkezések tervezésésekor, vagy a londoni amerikai nagykövetség épületéről tett megjegyzéseire. A hagyományos épületeket visszavágyó tendencia számos országban fellehető, Boris Johnson londoni főpolgármesterként belecsempészte az akkoriban újraírt fővárosi kerettervbe, hogy az új épületek homlokzata téglaburkolattal illeszkedik legjobban a tradicionális városképhez, ezért alig találni olyan ingatlanfejlesztőt, aki ne alapból ellenezne más megoldást. De valójában külföldre sem kell mennünk vitatható építészeti beavatkozások kedvéért.

Az ilyen törekvések az építész képzés műhelyeit sem kerülik el minden esetben, a jelentősebb, nagyobb függetlenséget élvező iskolák azonban minden bizonnyal ellenállnak az ilyen törekvéseknek. A Harvard képzése például kifejezetten az építészeti elképzelés megalkotására tette a hangsúlyt. Az is igaz ugyanakkor, hogy egy adott kor stílusához, az elérhető technológiai lehetőségekhez való igazodás gyakran voltak városaink utcaképének meghatározói, elég a budapesti Nagykörútra, vagy London viktoriánus utcáira gondolni. Mindkét esetre igaz hogy tömeges építésre volt szükség, ami napjainkban is igaz.

Patrik Schumacher értekezése az építészet önpusztításáról és a gyakorta megalkuvást jelentő "woke" kultúra hatásairól átfogó elemzés a szakma  kihívásairól. Érdekessége, hogy ezek a kihívások jelenleg kevésbé érintik Zaha Hadid Architects-hez hasonló nagy nemzetközi irodákat, bár bizonyos esetekben az ilyen irodák is szembekerülhetnek a kommersz vagy hagyományos stílust preferáló elvárásokkal. A kisebb irodák számára fontos jelzés lehet a korunk építészeti tervezési elvárásainak irányiról. Segíthet megérteni, miért fordulnak sokan a könnyebb ellenállásirányába, segíthet felvenni a kesztyűt azok számára akik meg akarják tartani egyéniségüket.

Patrik Schumacher írásának rövidített változata itt olvasható angol nyelven: 

Címlapkép: Készült a szerző instrukciói alapján mesterséges intelligencia használatával.

Kép: Monotony (London) a szerző felvétele

*A woke kultúra egy olyan társadalmi és politikai mozgalmat jelöl, amely az egyenlőség, az igazságosság és a társadalmi tudatosság előmozdítására törekszik, különös tekintettel a faji, nemi, szexuális orientációval kapcsolatos és más társadalmi igazságtalanságokra.

A woke kultúrát sokan támogatják, mert segít a társadalmi egyenlőség elérésében, de ellenzői szerint túlzásba eshet, és korlátozhatja a szólásszabadságot. Egyesek úgy vélik, hogy a "cancel culture" (megbélyegzés és kizárás) részeként működik, ahol azokat, akik nem értenek egyet bizonyos nézetekkel, elhallgattatják vagy ellehetetlenítik.