Évszázadokkal később, 1964-ben Zolnay László régész véletlenül talált rá a romos zsinagógára. Az épület feltárását Amerikából támogatták volna, de politikai megfontolásból az Állami Egyházügyi Hivatal visszautasította a felkínált anyagi segítséget. Zolnay László és munkatársa, Budai Aurél építészmérnök, műemléki tervező ezért kellő szakszerűséggel visszaállította az eredeti állapotot, sőt betonfödémmel óvta a további sérüléstől.
Az 1461-ben épült kéthajós csarnoktemplom boltozatát 5 középpillér tartotta, alapterülete 26×11 méter volt, belmagassága
A tekintélyes zsinagóga az akkori Európa legnagyobb zsidó templomai közé tartozott, építői nagy valószínűség szerint Mátyás király udvarában dolgozó mesterek lehettek. A zsinagóga 1526-ig változatlan formában rendeltetésszerűen működött. Az 1541 után újonnan Budára betelepült zsidó lakosság a zsinagógát megrongált állapotban, beszakadt boltozattal találta. Az újjáépítéskor a teret nem boltozták vissza, hanem szakszerűtlenül, csak vízszintes fafödémmel fedték le. Buda 1686-os visszafoglalásakor az épület leégett, a födém bedőlt és mindent maga alá temetett. Később a megszűnt zsidónegyed házaiba keresztények kerültek, akik a romokat betemették. A zsinagóga padlószintje 5 méterrel van mélyebben a jelenlegi terepszintnél, a falak és középpillérek pedig 4-
A helyszíni szemle során a födémet először is megtisztítják az azóta rárakódott földtől és megemelik, hogy felmérhessék az oszlopok és falak állapotát. A vizsgálat után visszazárják a romokat, és az elvégzett felmérések alapján elkezdődik a feltárás részletekbe menő megtervezése. A hosszú távú cél az állagmegóváson és a feltáráson túl a zsinagóga látogathatóságának biztonságos megoldása. A zsinagóga az I. kerület tulajdonában lévő telken van, tehát az I. kerületi önkormányzat a tulajdonosa, a feltárás szakmai részéért pedig a Budapesti Történeti Múzeum (BTM) felel.
Forrás: Papageno.hu