Nagy élmény volt számomra a "Budai Vár építészeti konferencia a Nemzeti Hauszmann Tervről". A Várkert Bazárt két napon keresztül a hely szelleme töltötte meg.
Dr. Mezős Tamás kitűnő expozéjában érdekesen mutatta, hogy az építészeti múltat vállalni kell, függetlenül a történelmi múltban esetleg előfordulható negatív emlékeitől. Amint mondta, tudományos előkészítés, tudományos háttér szükséges az újraértékesítés sikeres megvalósításához.
Többen mondták, hogy az újrahasznosítási munkák városfejlesztési és építészeti elképzeléseinek megvalósításához Budapestnek is hozzá kell járulnia. Dr. Nagy Gábor Tamás polgármester mondta: a vár olyan, mint egy falu a városban, melynek ékessége a királyi palota. A kerületnek nincs és nem is volt királya, a király az egész Kárpát-medencéé volt. A Budai Várban a kolozsvári Mátyás király hagyta a legjelentősebb nyomokat, kit román testvéreink sajátjuknak tartanak. Ennek ellensúlyozásához nemcsak Budapest, hanem a Kárpát-medence összmagyarságának, sőt minden magyar szellemiséget érző embernek a világon hozzá kellene járulnia.
Többen több várat, rezidenciális központokat bemutattak, összehasonlításokat végeztek. Zoboki Gábor szerint: Akármennyi külföldi témát nézünk, észre kell vennünk, hogy mindegyik egészen más. Ez így igaz. Többen is említették az Akropoliszt. Az Akropoliszt mindenütt a világon, minden építészeti egyetemen tanítják. Az Akropolisz az európai építészet és városfejlesztés bölcsője. Nem tudom, hogy öntudatból, vagy érzésből, de mindazok, akik a Budai Vár építésével, restaurálásával, újraépítésével, fejlesztésével foglalkoztak, szinte minden előírást, ami az Akropoliszon keresztül fogalmazódott meg – alkalmaztak.
A város észak-dél irányú hossztengelyét a Duna hangsúlyozza. A hossztengely bármelyik pontjából rálátásunk van a város lelkére, a Budai Várra. A hossztengelyre szinte merőleges a kereszttengely, keletről nyugatra, a Hősök terétől a Várig, mely körül felsorakoznak a pezsgő város jellegzetes alkotóelemei. Ez világviszonylatban páratlan urbanizációs kompozíció. Bemutatták hol, kik, mit fényképeznek a várban, de arról nem láttunk felmérést, hányan, honnét láthatják a Várat. Kis Péter Ybl-díjas építész egy színházzal hasonlította össze Budapestet, ahol a Vár a színpad, és hangsúlyozta, hogy a Várat Budapesttel összhangba kell elemezni, elsősorban geomorfológiai szempontból.
Dr. Buzinkay Géza megemlítette, hogy az 1948-as városfejlesztési törvény még említésre se méltatta a Budai Várat. A konferencia előtt több szakkönyvet átlapoztam, és szomorúan állapítottam meg, hogy több jeles szakember könyvében nem találunk rá a Budai Várra. Például Dr. Zádor Mihály: "Műemlékek konzerválásának új módszerei" 1983; Pogány Frigyes: "Szobrászat és festészet az építőművészetben" 1965 stb. Honnét tudnának a magyarországi iskolásgyermekek a Budai Vár kulturális identitásteremtő szerepéről, kárpát-medencei és európai sajátosságairól, ha sokan még a legjobbak közül se merték sokáig említeni. A kommunista hatalom a lebombázott várnegyedet a munkásosztály fellegvárává akarta tenni, ahol szovjet típusú tömbházakba kaptak volna elszállásolást az élmunkások. Az építészeknek, városfejlesztőknek mindig sikerült a szakmát a politika fölé emelni. "Rákosi elvtárs" néha a helyszínen személyesen adta ki az utasításokat. Amikor meglátta az alagút bejárata mellett az angyalok által tartott királyi koronával ékesített címert, kiadta az utasítást a "feudális csökevény" azonnali lekalapálására. Ahogy mesélik, Vákár Tibor, a Gyergyóból származó örmény, az 1919-es erdélyi módszert alkalmazta. Falat huzatott a címer elé, levakolta, szárította, leverette az új vakolatot, és másnap bemutatta a levert vakolatról készített fényképeket. Megdicsérték. 1990 után lebontatták a falat, és így minden nap a Várbazár felé menet és jövet megcsodálhattam ezt a csodálatos történelmi, képzőművészeti alkotást. Köszönet a hálás utókortól!
Dragonits Tamás személyes közreműködéséről beszélt. Nagy élmény volt egy olyan építészt hallgatni, aki a háború utáni újrakezdéstől a mai napig nem sajnálja a fáradságot, hogy a vár lerombolt épületeinek újrateremtésén munkálkodjon.
Dr. Puczkó László kiemelte Budapest kulturális alulértékeltségét. Ezen a helyzeten az építészek is javíthatnak. A várnak organikus fejlesztése mellett kéne egy olyan szakkönyvet írni, mely a Budai Várnak nem csak a városra való, hanem az egész Kárpát-medencére való kisugárzását elemzi, ahogyan az Akropolisznak sem csak Athénra, hanem gyakorlatilag egész Európára, de talán azt sem túlzás állítani, hogy az egész világra van kisugárzása.
A Várnegyed egy háromdimenziós városrész: a föld alatt, a föld szintjén, és a föld felett. Többen is beszéltek a közlekedés korszerűsítésének fontosságáról. Előbb volt az út, és utána épült az első ház. Mindenekelőtt a közlekedés problémáit kell megoldani, és minden más építkezés csak utána következik. Dr. Hajnal Géza tudományos pontossággal mutatta be, hogy mi van a föld alatt. Nem elég feltérképezni a még figyelmen kívül hagyott földalatti üregeket, nemcsak kijavítani, konszolidálni kell az egészet, hanem használatba is kell venni. Mert ahol mozgalmas élet van, minden meghibásodás nemcsak automatizáltan észrevehető, mint az elektronikus jelzőberendezéssel felszerelt helyeken, hanem azonnal, a szükségnek megfelelően kijavítható. Nem akarok funkciókat javasolni, de szerintem is jobb hely különböző történelmi múzeumoknak, emlékhelyeknek vagy működő borozóknak a megfelelő kiegészítő funkciókkal (mint raktárok, gépházak, borpincék), amilyen nem is létezik a Nagy-Budapesten, és amit el kell dugni, mint a garázsokat is: ilyenek a föld alatt nagyon jól elférnek. A felszíni funkciókra kiváló javaslatok hangzottak el. Nálam sokkal jobban ismerik a szükségleteket a helyi szakemberek, én csak csodálni tudom a javaslatok ésszerűségét. A vita alatt álló lovasiskola, parádé-terem, vagy hasonló lovas emlék újraélesztését elégséges, ha egy szobor formájában oldják meg, mert Béccsel vagy Párizzsal konkurálni nem racionális, viszont értékes terület vesztené el az aktuális felhasználási lehetőséget.
Ami az építkezési formát illeti, többen is az új épületek modern stílusát képzelik el. Minden történelmi korszak a saját formanyelvén tud leghitelesebben közvetíteni, mind a jelennek, mind az utókornak. Prof. Franco Stella felhívta a figyelmet a térfogatok arányának összhangba hozására a régi és az új között, kihangsúlyozva, hogy mit jelent a "spatii eterna de magiore valore", ami nem egyéb, mint a halhatatlan, örök építészeti érték.
Többen beszéltek az életről a várban. Igazi értéke csak az élő városnak van. A múzeumok is, ha nem tartja fenn egy élő közösség, idővel a leértékelődés, az elporlás áldozatává válnak. Sok szó esett a turistákról, valamivel kevesebb a helyi lakosokról, és még kevesebb azokról, akiknek a várban van a munkahelyük. A városfejlesztésben, az építkezésben fordított a sorrend.
Egyesek, mint például Kis Péter Ybl-díjas építész, vagy Dr. Nagy Gábor Tamás, azt vázolták fel, hogy kik laknak a várban. Török Ferenc Kossuth-díjas építész felhívta a figyelmet, hogy az ottan játszó gyermekek töltik meg élettel a várat. A vár csak azoké lehet, akik otthon érzik magukat a várban.
A lakás egy fizikai termék, ami a pihenést, regenerálódást, bizniszt szolgál, míg az otthon, a hely szellemi kisugárzásán keresztül az odatartozás mágikus erejével való azonosulás. Király se lehetett akárki, várlakó is csak az lehessen, aki megérdemli. Csodálatos felszólalása volt egy tanárnőnek, aki azt is javasolta, hogy minden iskolás gyermeket rendszeresen hozzanak a várba tanulni. Valamikor a 60-as évek végén a marosvásárhelyi vár újrahasznosítására kiírt pályázat egyik nyertese voltam (a másik díjat Burhardt Árpád nyerte). Az én tervemben óramutatóval ellentétesen, a kis gyermekektől a nyugdíjasokig, minden korkategóriánák javasoltunk egy érdeklődési központot. A Budai Várban csodálatos gyermekközpontot lehetne létrehozni, ahol játszva tanulnának a gyermekek, a nyugdíjasoknak pedig vitafórum-kaszinót, ahol nem a kávé ára határozná meg, hogy ki vehet részt. Török Ferenc tanár úrral elbeszélgettem a diákbentlakások fontosságáról. Művészeteket, építészetet tanuló egyetemisták, ha diákéveikben a vár lakói, minden követ megismerhetnek, talán életük legszebb emlékei is a Budai Várhoz fogják kötni őket. Valamikor az 50-es, 60-es években volt egy diákbentlakás a Várban. Egy vietnámi ott lakó még haza is járt Török professzorhoz. Most autóbusznyi turistákat hoz, megmutatni nekik, hol töltötte életének legszebb éveit, ahogy Kádár Bálint fogalmazta: "ez a magyarság szimbolikus központja".
L. Simon László emlékezett, emlékeztetett és ígért. Adja Isten, hogy be tudja tartani ígéreteit. Mindnyájan azt kell, hogy érezzük, amit L. Simon László mondott: "Közünk van hozzá, felelősek vagyunk érte", mert ahogy Zoboki Gábor fogalmazott: "A Budai Vár és a Hősök tere szerves egység, nem egy halálos csók, hanem a megtermékenyítő csók."
Üzenet a szerzőnek
Nyomtatás
Vissza a lap tetejére
