In memoriam Miskei László

Miskei László festőművész, a Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetségének alelnöke, az eddigi – évenként megrendezett – vizuális környezetalakítási szimpóziumok mindenkori szervezője, levezető elnöke, és „spiritus rector”-a, 2015. 09. 20-án rövid betegség után, Budapesten, életének 79. évében váratlanul elhunyt, amit a családra hivatkozva, Simonffy Márta textilművész, a Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetségének elnöke jelentette be.

Végső nyugalomra helyezése, temetése a család, a kollégák és a barátok részvételével 2015. október 13-án, kedden, 11,30 órakor volt az Újköztemetőben.

Miskei László festőművész Somogyváron, 1937-ben született. 1956–61 között a Magyar Képzőművészeti Főiskolán tanult. Alkotói munkásságát a táblakép, az épített környezettel kapcsolatos műfajok, a muráliák, a színes környezet és információs rendszerek tervezése területén fejtette ki. Művészeti szemlélete az évek során változásokon ment keresztül, a konstruktív tárgyszerűből, az elvont geometrikus szemlélet irányába. Táblakép-festészete 1960-tól a Fiatal Képzőművészek Stúdiója és a Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetsége kiállításain volt követhető. Az 1980-as évektől az építészettel összefüggő képzőművészeti műfajok foglalkoztatják. Számos köztéri mozaikot, burkolatot, tűzzománc képet tervezett. 1992 óta részt vett a Budapesti Műszaki Egyetem Építészmérnöki Karának Rajzi és Formaismereti Tanszékén, a színdinamikai szakmérnökök képzésében. Miskei László munkásságát a művészeti ágak együttgondolkodása határozta meg.

Válogatott csoportos megjelenései voltak 1993-ban a Szín és építészet című, a Budapest Galériában megrendezett kiállításon, valamint az 1996-ban a Budapest vizuális arca a múltban, jelenben és a jövőben című, és szintén a Budapest Galériában megnyílt kiállításon.
Írásai jelentek meg „A képzőművészet iskolája” címmel a Budapest folyóiratban, 1976-ban, és Zugló vizuális rendszere címmel a Budapesti Újságban, 1996-ban, míg a szakirodalom munkásságáról a Muralia Hungarica című kiadványban említi, mely Budapesten, 1978-ban jelent meg a Helikon kiadónál.

Első nagyobb középületben elhelyezett alkotásai a három egyforma Siófoki szállodában (Balaton, Lídó, Hungária) az emeletek pihenőinek falait díszítik, elkészültük, 1964 óta. A Lídó szálló hat emeletes, és mindegyik emelet pihenőjében, társalgójában más murália díszíti a falat. A második emeleti modern kompozíción egy női alak, madarak és napkorong látható. Sajnos a mozaik kis mértékben sérült, mert alul kivésték egy dugaszoló aljzat helyét, amit viszont később visszafalaztak, az alkotás restaurálása nélkül. A mozaikok színvilágukban azonos harmóniarendszerbe illeszkedők.
Az akkori Vörös Csillag Traktorgyárban – korábbi nevén Hoffer Traktorgyár – 1968-ban Kispesten, az Üllői úton (akkori neve: Vöröshadsereg útja) szintén mozaikot készített.
Az 1971-ben átadott Kohó- és Gépipari Minisztérium (KGM) Margit körúti (korabeli neve: Mártírok útja) irodaházának előterében állt egy acélplasztika, mely szintén Miskei László alkotás. Az irodaházat 2014 márciusát követően lebontották, a műalkotás sorsa ismeretlen.
A Blaski Jánossal tervezett porcelánburkolat kompozíciót 1975-ben a budapesti Déli pályaudvaron helyezték el.
Többször dolgozott a Borsodi Sörgyárban is. 1982-ben műanyag secco-t, 1986-ban tűzzománc kompozíciót, míg 1986-1987-ben a komplex arculat- és színdinamikai tervét készítette el a sörgyárnak.
1987-ben készült el a Dunai Vasmű komplex színdinamikai terve.
1990-ben a budapesti XIII. kerületben, a Gyöngyösi úti 3-as metró megállójának északi – Újpest irányába eső – közlekedőjében a pálya alatti összekötő lépcsőrendszer, valamint a Duna Plaza tőszomszédságában ma is látható a „Színlépcső” című tűzzománc képe. A „Színlépcső” szervesen kapcsolódik a 3-as metrószakasz további képzőművészeti alkotásához, és az e metróvonal mindenre kiterjedő harmonikus színkoncepciójához. Valóban lépcsősen helyezi el a coloritokat. A zománcképen több szín jelenik meg, mint társain, de az összhang, a harmónia megvalósult, a színek harmóniáját a tervezői koncepció határozta meg.
Műanyag seccot készített 1991-ben Nagykállón.
1993-94-ben az Expo '96 információs rendszerének, és térburkolatának terveit társtervezőkkel munkálta ki.
1995-ben Balatonfüred információs rendszerének terve került jóváhagyásra, míg 1995-97 között készült el Budapest XIII. és XIV. kerületének információs rendszere és arculatának koncepcióterve.
1998-ban a régi és új tervezésű Megyei Könyvtár színdinamikai tervét csinálta meg, Veszprémben.
A Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetségének alelnökeként számos kiállítást szervezett, rendezett és nyitott meg a szövetség tagjainak.

Miskei László tevékenysége azért volt kimagasló, mert az interdiszciplináris gondolkodás képviselője volt. Fontos volt számára a művészet–építészet– környezet összhangzattana, a különböző szakterületek együttgondolkodása, együttes megszólaltatása. Egész munkásságát ez határozta meg. Ezt a gondolkodást képviselte a festészetben, a környezetesztétikában, és a Budapesti Műszaki Egyetem oktatójaként is. Fáradhatatlanul szervezte, és rendezte, vezette az évenkénti szimpóziumokat, melyek a vizuális környezettervezés, alakítás szinte egyedüli fórumaivá váltak. Reményeink szerint e szimpóziumok – az Ő ki nem mondott végrendelete szerint is – tovább fejlődnek, mindannyiunk, és az egész társadalom javára.

Ő volt az igazi önzetlen kolléga, tanár, barát. Igen sokszor szorult háttérbe – idő hiányában – saját, szuverén alkotó munkája, az általa képviselt művészeti, esztétikai elvek, művészcsoportok harcos védelmezésének, az érdekek és igaz elvek érvényre juttatásának oltárán. Saját személyét egyáltalán nem tartotta fontosnak, képet sem lehetett róla találni.
Azon kevesek közé tartozott, akinek fontos volt a többi hivatásrenddel történő kapcsolatfelvétel. Különösen jó kapcsolatokat tartott fenn az építészekkel, akiket mindig meghívott előadást tartani és kiállításokon való részvételre. Mai világunkban ismét, és egyre inkább szükség lenne a képzőművészek, az iparművészek és az építészek, urbanisták összefogására, a vizuális környezet jobbításának, szépítésének érdekében.

Búcsúzunk hát Tőle mindannyian, remélve, hogy onnan föntről gyakorta gondol ránk és munkáinkra, kieszközölve jobbáválásunkat, és ezzel munkáink jószolgálatát társadalmunk számára. Kedves Laci, nyugodj a megérdemelt békében.