PhD, építész, teoretikus, szakíró
A tervező leírásából kisebb kiegészítésekkel
Egy mindössze 3 méter széles és két közút által szegélyezett telken biztonságos és lakható ház épült. Az épület Shibuyában, Tokió egyik magaslati pontján áll.
A többszintes lakhely födémjeit folytonos lépcsősor fűzi össze. A felfelé haladás élménye a fáramászáshoz hasonlít. Az ég felé törve előbb-utóbb elérjük a „lombkoronaszintet”, ahonnan körbetekinthetünk.
Elsőként egy vékony de erős falat vázoltunk fel, amely az építészet, a személyes tér, az anyagi lényeg és a fenomenológiai jelenség határán egyensúlyoz. A mélységnek a szerkezet karcsúságában, az anyagi erőnek a határoló köpeny gyengeségében kell valahogy megnyilvánulnia. A fal tehát egyszerre két dolgot képvisel: az erőt és az áttetszőséget, a tömeget és az érzéki jelenséget.
A vasbeton nyerseségét a zsaluzatként alkalmazott cédrusfenyő lenyomata fokozza. A felületbarázdák természetes árnyékhatása kiemeli a textúráját. A szabálytalan nyílásokkal átlyuggatott fal parazitamód táplálkozik a buja növényzettől tarka lakókörnyezet benyomásaiból.
A keskeny telken álló, két úttal szegélyezett házat nehéz volt úgy kialakítani, hogy megfeleljen a lakóházak alapvető követelményeinek. A megoldásra a kabemado (felnyíló fal) segítségével találtunk rá. Ez a szerkezet minden irányból védelmet biztosít, de közbülső médium is a privát élettér és a környezet határán.
A lakóhelyet a külvilágtól elválasztó vékony fal gazdag felületi mintázata kint és bent egyaránt érvényesül. A betonfalba nyomott kicsiny ablakok az okusei (belső mélység) és a yami (sötétség) érzetét keltik. Ez ugyanaz a hatás, amit egy fa is felkelthet az emberben. A párhuzam nem véletlen, hiszen az ember első hajléka a fa volt, amelynek szerkezetét és „enteriőrjét” megpróbálta lemásolni. A ház archetípusa ezek szerint a fák által felkínált árnyékos hajlék. [Bár a japán építész angolul közzétett fogalmazása a műleírásban ezen a ponton nehezen érthető, hasonlót állított az építészetteoretikusként ismertté vált 18. századi francia jezsuita, Marc-Antoine Laugier is – a szerk.]
Következésképpen, bár kívülről a lakótér meglehetősen zártnak tűnik, valójában összeköti a lakót a várossal. A trükk az építészet lehetséges eredetének feltárása, a fa-hajlék megidézése. Az enteriőr tágasságát a felület nyersesége és a belső térmélysége, árnyékhatása eredményezi.
Építészet: SabaoArch
Statika: Matou Hayata
Forrás: ArchDaily
Fotók: Ohno Shigeru, Yuji Nishijima , SabaoArch
Üzenet a szerzőnek
Nyomtatás
Vissza a lap tetejére
