Katona Vilmos | 2015.04.28
„Kabemado. Felnyíló fal. Erős és áttetsző. Ottlétem kezdete. Árnyék a fában.” Várjuk a szerencsés megfejtőt, akinek elsőre sikerül objektíven értelmeznie a japán építész tömör műleírását. Segítünk: a ház archetípusáról van szó.

A tervező leírásából kisebb kiegészítésekkel

Egy mindössze 3 méter széles és két közút által szegélyezett telken biztonságos és lakható ház épült. Az épület Shibuyában, Tokió egyik magaslati pontján áll.

A többszintes lakhely födémjeit folytonos lépcsősor fűzi össze. A felfelé haladás élménye a fáramászáshoz hasonlít. Az ég felé törve előbb-utóbb elérjük a „lombkoronaszintet”, ahonnan körbetekinthetünk.

Elsőként egy vékony de erős falat vázoltunk fel, amely az építészet, a személyes tér, az anyagi lényeg és a fenomenológiai jelenség határán egyensúlyoz. A mélységnek a szerkezet karcsúságában, az anyagi erőnek a határoló köpeny gyengeségében kell valahogy megnyilvánulnia. A fal tehát egyszerre két dolgot képvisel: az erőt és az áttetszőséget, a tömeget és az érzéki jelenséget.

A vasbeton nyerseségét a zsaluzatként alkalmazott cédrusfenyő lenyomata fokozza. A felületbarázdák természetes árnyékhatása kiemeli a textúráját. A szabálytalan nyílásokkal átlyuggatott fal parazitamód táplálkozik a buja növényzettől tarka lakókörnyezet benyomásaiból.

A keskeny telken álló, két úttal szegélyezett házat nehéz volt úgy kialakítani, hogy megfeleljen a lakóházak alapvető követelményeinek.  A megoldásra a kabemado (felnyíló fal) segítségével találtunk rá. Ez a szerkezet minden irányból védelmet biztosít, de közbülső médium is a privát élettér és a környezet határán.

A lakóhelyet a külvilágtól elválasztó vékony fal gazdag felületi mintázata kint és bent egyaránt érvényesül. A betonfalba nyomott kicsiny ablakok az okusei (belső mélység) és a yami (sötétség) érzetét keltik. Ez ugyanaz a hatás, amit egy fa is felkelthet az emberben. A párhuzam nem véletlen, hiszen az ember első hajléka a fa volt, amelynek szerkezetét és „enteriőrjét” megpróbálta lemásolni. A ház archetípusa ezek szerint a fák által felkínált árnyékos hajlék. [Bár a japán építész angolul közzétett fogalmazása a műleírásban ezen a ponton nehezen érthető, hasonlót állított az építészetteoretikusként ismertté vált 18. századi francia jezsuita, Marc-Antoine Laugier is – a szerk.]

Következésképpen, bár kívülről a lakótér meglehetősen zártnak tűnik, valójában összeköti a lakót a várossal. A trükk az építészet lehetséges eredetének feltárása, a fa-hajlék megidézése. Az enteriőr tágasságát a felület nyersesége és a belső térmélysége, árnyékhatása eredményezi.

Építészet: SabaoArch
Statika: Matou Hayata

Forrás: ArchDaily
Fotók: Ohno Shigeru, Yuji Nishijima , SabaoArch

A szerző legújabb cikkei




Hírlevél feliratkozás >>>>


Konferencianaptár




Építési megoldások