Junya Ishigami, aki a SANAA irodában kezdte pályáját, az „Architecture as Air” projekttel szerzett szélesebb körű hírnevet: az anyagszerűség, láthatóság, tektonika, a vonal, az építészet határait vizsgáló installációval 2010-ben elnyerte a Velencei Építészeti Biennálé Arany Oroszlán díját, majd átdolgozva a londoni Barbican-ban is bemutatta 2011-ben.
Nem csak installációiban, de épületeiben is tetten érhető a könnyedség iránti törekvés, ez nyilvánvaló a Kanagawa Technológiai Intézet épületén, vagy a koppenhágai „Béke háza” (House of Peace) projektben. Oliver Wainwright a Guardian-ben megjelent cikkében „az anyagok mágusának” nevezte Ishigamit.
A Kensington Gardenben lepelként fog megjelenni a palából épült, rendkívül keskeny lábakon álló, sőt, inkább lebegő tető, amely a tervező szándéka szerint az elmélkedés helye lesz, és olyan hatást fog kelteni, mintha a galéria parkjának pázsitjából nőtt volna ki.
A terv Ishigami szerint arra tesz kísérletet, hogy a tradicionális építészetet modern megközelítésekkel és koncepciókkal egészítse ki, hogy egy eddig sosem látott tájképet hozzon létre. A palatető a nehézség képzetét kelti az ismert előképek folytán, miközben úgy jelenik meg, mint amit a legkisebb szellő is el tudna fújni. A tető egyszerre tűnik szétszóródott, súlyos kövek összességének, és textilként libbenő könnyű fátyolnak.
A pavilon június 20-án nyílik meg a közönség számára és október 6-ig látogatható. Ishigami sorrendben a 19. építész, aki elfogadta a felkérést a Serpentine nyári pavilonjának tervezésére, és a negyedik japán építész Toyo Ito, Kazuyo Sejima és Sou Fujimoto után.
A pavilonok létrehozását Cecil Balmond koordinálja és segíti.
A tavalyi pavilont a mexikói Frida Escobedo, a 2017-est a burkina fasói születésű, Berlinben tanult Diébédo Francis Kéré tervezte, a korábbi évek tervezői névsorában pedig olyan világhírű építészek szerepelnek, mint Zaha Hadid (2000), Peter Zumthor (2011), vagy Bjarke Ingels (2016). De valójában a teljes listát érdemes tanulmányozni; a linkek korábbi tudósításainkra irányítanak át:
- 2000: Zaha Hadid
- 2001: Daniel Libeskind és Cecil Balmond
- 2002: Toyo Ito és Cecil Balmond
- 2003: Oscar Niemeyer
- 2005: Álvaro Siza, Eduardo Souto de Moura és Cecil Balmond
- 2006: Rem Koolhaas, Cecil Balmond és az Arup
- 2007: Zaha Hadid és Patrik Schumacher
- 2007: Olafur Eliasson, Cecil Balmond és Kjetil Thorsen
- 2008: Frank Gehry
- 2009: SANAA
- 2010: Jean Nouvel
- 2011: Peter Zumthor és Piet Oudolf
- 2012: Ai Weiwei és Herzog & de Meuron
- 2013: Sou Fujimoto
- 2014: Smiljan Radic
- 2015: Selgas Cano
- 2016: Bjarke Ingels
- 2017: Diébédo Francis Kéré
- 2018: Frida Escobedo
Forrás: Archinect.com
Junya Ishigami március 8-án élőben látható és hallható a Nemzetközi Építészkongresszuson. Itt lehet jelentkezni.
Üzenet a szerzőnek
Nyomtatás
Vissza a lap tetejére