Építész, a Metszet főszerkesztőjeA harmadgenerációs magyar Andrew Batay-Csorba irodájának már több épületét közöltük, egy torontói ikerházat, és egy szintén torontói érdekes házfelújítást.
A Shuck Shuck új étteremkoncepciót valósít meg, fenntartható forrásból származó, nemes ételt kínál – kagylóhéj tálakon, ráadásul új társas térben. A városi „abrakoltatónak” nevezett (urban grazing stop) talponálló átmeneti időkre (munka után, vacsora előtt, vacsora után) kínál harapnivalót kagyló formájában. Az étteremben nemcsak az osztrigaszeretőkre számítanak, de azoknak is szeretnék megmutatni ezt az ételt, akik tartanak tőle.
Az építésziroda. mely 2010-ben költözött Los Angelesből Torontóba, egészen minimalista belsőt tervezett. A csupasz betonig visszabontott padló, a látszóbeton oszlopok, betonmennyezet, látszó szellőzőcsövek, durva felületű akusztikus panelek. Az egyetlen látványos elem a 17 méter hosszan kanyargó betonasztal. A szálerősítéses finombeton asztal egyszerre nyújtja egy bárpult laza, kötetlen miliőjét és egy-egy öbölben a boxos elrendezés intimitását. A fogyasztók azzal, hogy ide vagy oda állnak a pult mentén, más és más társas kapcsolatba kerülnek más fogyasztókkal, társaikkal, ismerőseikkel.
A finombeton asztal minősége is utal a kagylóra: felül finom, sima, mint a kagyló belseje, míg alul szándékoltan durva, rücskös a beton felülete. A szín egyenetlensége a kézműves munkát mutatja be.
Végül a finom, melegfényű és véletlenszerűen elhelyezett lámpák teremtenek meleg és vonzó belső teret.
Építész: Jodi és Andrew Batay-Csorba
Fotó: SilentSama Architectural Photography (V2com)
Üzenet a szerzőnek
Nyomtatás
Vissza a lap tetejére
