A Károlyi-Csekonics palotát Csekonics Margit (1848-1936) és férje, Károlyi István (1845-1907) építtették 1881-1885 között, a bécsi színházépítő építészpáros Ferdinand Fellner (1847-1916) és Herman Helmer (1849-1919) tervei szerint.
A II.Világháborúban komoly sérüléseket szenvedett a palota, az épület átalakítási terveit a KÖZTI készítette 1956-ban Béla Antal építész vezetésével, az Országos Műszaki Könyvtár elhelyezésére céljából. Az átalakítás során megváltoztatták az épület eredeti közlekedőrendszerét, az egykori táncteremben többszintes könyvraktárat alakítottak ki. 1965-1966-ban az épület Reviczky utcai épületszárnyát két szint ráépítésével bővítették. A következő nagyobb átalakításra 2001-2006 között került sor. Az épület 2004-ben került műemléki védelem alá.
A jelenlegi, kutatómunkával összekötött felújítás nagy kihívást jelentett a szakembereknek. A rekonstrukció kivitelezése 2017 végén kezdődött meg. A ráépített két szinttel túlterhelt épületszárnyak nem bizonyultak alkalmasnak az új funkció befogadására. A Reviczky utcai épületrészben jelentős falbontások és -építések történtek, a Múzeum utcai épületrészben pedig a meglévő értékek restaurálása mellett helyreállítják az eredeti térszerkezetet és közlekedőrendszert, illetve egyes enteriőrök belsőépítészeti elemeit. A bontás során a keleti épületszárny alatt egy korábbi épület maradványai kerültek elő, amelyek nagy valószínűséggel a Csekonics család 19. századi majorságépületének részletei lehetnek. A korábbi épület falait már a palota építésének idején megsemmisítették, de az 1880-as évekbeli épületszerkezet kontúrján kívül eső falak egy része megmaradt.
A bontás során három öntöttvas oszlop került elő az egykori istállóhelyiségen belül kialakított falakból. Az 1950-es évekbeli átalakítás óta takart helyzetben lévő öntöttvas oszlopokra egykor rendkívül gazdagon díszített spiáter fejezetet rögzítettek.
A Múzeum utcai épületrészben számos olyan tartozék került elő, amelyek a palota eddig megismert építészettörténetét pontosítják. A korábbi közgyűjteményi és helyszíni kutatások során az épület látható értékeit rögzítették, de történtek roncsolásos kutatások is.
A kivitelezés során talán a legérdekesebb felfedezés a Múzeum utcai keleti épületszárny alagsorában található egykori konyha és szomszédos sütőhelyiség eredeti gépészeti rendszerének maradványai voltak. A helyiség padlójának bontása közben a beton alól előkerült egy korábbi polcmozgató szerkezet is abból az időből, amikor az Országos Műszaki Könyvtár raktáraként működött. Az egykori konyha és sütöde padlófeltöltéséből kőagyag csatornák töredékei is előkerültek. A kör keresztmetszetű csövek a helyiségek különféle pontjaira, illetve a falban lévő falazott kürtőkhöz vezettek, és valószínűleg a helyiség szellőztetését látták el. Az eredeti szellőzőrendszer pontos működését nem lehetett rekonstruálni, de nagy valószínűséggel az egyes tüzelőberendezéseket látta el friss levegővel, és a konyhában keletkező ételszag elvezetését is szolgálhatta.
A grófkisasszony egykori szalonjában jó minőségű parketta került elő, azonban a korábbi átalakítás során a teljes felületet végigszegelték, hogy az aljzatkiegyenlítés jobban tapadjon a felületre. A beruházó döntése alapján végül a helyiséget korhűen újragyártott parkettával burkolták, viszont az előtérben megtartják az eredeti parkettát.
Az egykori grófnői fürdőszobában van egy teljes egészében eredeti ablak, ennek oka, hogy az idők során nem történt funkcióváltás, mindvégig vizesblokk működött itt. A helyiség falfestésének eredeti színét célzó feltárás során neorokokó díszítőfestés került elő, amelyet a restaurátor dokumentált, majd szakszerű levédést követően letakarta. A fürdőszoba egy másik érdekes részlete is előkerült egy elbontott előtétfal takarásából. A Múzeum utcai épületrészben sok helyen megtalálható az eredeti hőlégfűtési rendszer aknáihoz tartozó légbeeresztő rács, mögötte a szabályozó lamellákkal, néhol a teljes szabályozó szerkezettel. A fürdőszoba fűtésére nyilván nem volt szükség állandó jelleggel, ezért rács helyett itt egy olyan felnyitható sárgaréz ajtóval látták el a fűtőjáratot, amelyet szükség esetén kinyitottak, használaton kívül pedig zárva tartottak.
A farestaurátori munkálatok során több ablakon, illetve a grófnő lakosztályának előterében a faburkolaton is gazdag aranyozást sikerült feltárni.
A palota legreprezentatívabb helyisége a bálterem. Már a korábbi kutatások során kerültek elő töredékek a bálterem betonaljzata alól az egykori műmárvány burkolatából és stukkóiból. A kivitelezés során lehetőség volt a terem teljes járószint alatti feltöltését átvizsgálni, és az építési törmelék között egyes helyeken további elemek kerültek elő. Pontosítani lehetett ezekből a műmárvány egykori színeit, a stukkódísz plaszticitását és aranyozásának módját, de még az egykori intarziás parketta apró maradványai is fontos információval szolgáltak az újragyártáshoz.
A befalazás ellenére meglepő épségben megmaradt, bonyolult geometriájú ablakok rekonstrukciója óriási feladat. A bálterem mennyezetén lévő Lotz-kép színesben kerül helyreállításra a fellelhető vázlatok alapján.
A rekonstrukciós munkák javában folynak, várhatóan a patinás palota jövő évtől áll a Károli Gáspár Református egyetem szolgálatába.
Forrás: Magyar Építők
Üzenet a szerzőnek
Nyomtatás
Vissza a lap tetejére