Kossuth-díjat kapott Nagy Ervin, Szegő György Kiváló Művész

Nagy Ervin, aki a Magyar Művészeti Akadémia ren­des tag­ja, a ma­gyar né­pi épí­té­szet for­ma- és mo­tívum­vi­lá­gát to­vább­örö­kí­tő, or­ga­ni­kus stí­lu­sú iko­ni­kus al­ko­tá­so­kat ki­ér­le­lő épí­tő­mű­vé­sze­te, il­let­ve a nem­ze­ti épí­té­szet­po­li­ti­ka és épí­té­sze­ti ér­dek­kép­vi­se­let te­rü­le­tén vég­zett ér­ték­őr­ző mun­ká­ja el­is­me­ré­se­ként kap­ta a dí­jat.

"Szerencsésnek tar­tom ma­gam, hogy a Kossuth-díjat most ve­he­tem át, ami­kor olyan ideo­ló­gia, olyan em­be­ri tar­tás van az or­szág po­li­ti­kai ve­ze­té­sé­ben", amely­nek kö­szön­he­tő­en nagy meg­tisz­tel­te­tés meg­kap­ni az ál­la­mi el­is­me­rést – fo­gal­ma­zott Nagy Ervin.

Mint mond­ta, "jó itt­hon len­ni egy olyan or­szág­ban", ami­kor ez a ki­tün­te­tés a leg­na­gyobb mű­vé­szek­től ka­pott díj­jal egyen­ér­té­kű, "na­gyon há­lás va­gyok a so­rs­nak ezért". Ezzel utalt ar­ra is, hogy 2006-ban ve­het­te át az al­ter­na­tív Kossuth-díjat, ame­lyet ak­kor a Gyurkovics Tibor író, Jankovics Marcell film­ren­de­ző, Makovecz Imre épí­tész, Melocco Miklós szob­rász­mű­vész és Schrammel Imre ke­ra­mi­kus al­kot­ta bi­zott­ság ado­má­nyo­zott olyan mű­vé­szek­nek, akik mun­kás­sá­gát vé­le­mé­nyük sze­rint az ak­ko­ri po­li­ti­kai ve­ze­tés nem mél­tá­nyol­ta meg­fe­le­lő­en.

Nagy Ervin mun­kás­sá­gá­ról úgy fo­gal­ma­zott: hosszú, de egye­nes irány­ba mu­ta­tó szak­mai pá­lya­fu­tás áll mö­göt­te, hi­szen gyer­mek­ko­rá­tól kezd­ve épí­tész­nek ké­szült. Felidézte, hogy már rög­tön az egye­tem el­vég­zé­se után Makovecz Imréhez ke­rült, ame­lyet pá­lyá­ja so­rán az egyik leg­na­gyobb meg­mé­ret­te­tés­nek ér­zett.

"Amikor oda­ke­rül­tem, már az el­ső nap azt mond­ta Imre: «kis­apám ezt raj­zold to­vább!», és amit a ke­zem­be adott, az a sá­ros­pa­ta­ki mű­ve­lő­dé­si ház hom­lok­za­tá­nak ter­ve volt" – em­lé­ke­zett vissza pá­lyá­ja in­du­lá­sá­ra. Mint mond­ta, a "két szem" fö­löt­ti ív meg­raj­zo­lá­sa ha­tal­mas geo­met­ri­ai ki­hí­vást je­len­tett szá­má­ra, ugyan­ak­kor nagy bi­za­lom is volt mes­te­re ré­szé­ről, aki "egy tak­nyos gye­re­ket a sa­ját ak­ko­ri fő­mű­vé­nek a kö­ze­pé­vel tett pró­bá­ra". Ezt kö­vet­ték az ön­ál­ló mun­kák, ame­lyek­ben Makovecz Imre min­dig tá­mo­gat­ta, mint mond­ta, szak­ma­i­lag és em­be­ri­leg egy­aránt so­kat ka­pott tő­le.

A na­gyobb mun­ká­kat ki­ne­ve­zé­sek is kö­vet­ték: elő­ször Balatonakarattyán, majd Budapest XII. ke­rü­le­té­ben lett fő­épí­tész. "Balatonon nya­ra­lónk volt, a XII. ke­rü­let­ben a csa­lá­dunk él és ez a mo­ti­vá­ció vitt to­vább ar­ra a kor­mány­za­ti sze­rep­re is, hogy az or­szág fő­épí­té­sze le­gyek. Mindhárom eset­ben ha­son­ló volt az am­bí­ci­óm, hogy va­la­mit ten­ni kell ezért az or­szá­gért" – fo­gal­ma­zott. Hozzátette: ezek­ben a po­zí­ci­ók­ban a köz­íz­lést igye­ke­zett for­mál­ni és pró­bált hig­gadt­sá­got, ren­det te­rem­te­ni a szak­má­ban.

Nagy Ervin je­len­leg Makovecz Imre ed­dig meg­va­ló­sí­tat­lan fő­mű­vé­vel, a XII. ke­rü­let­be ter­ve­zett fel­ső-krisz­ti­na­vá­ro­si Szent Mihály-templom ter­vé­vel fog­lal­ko­zik. "Hihetetlen ne­héz ki­hí­vás, mert mi­vel ez a terv nem a sa­já­tom, ha­nem a leg­ked­ve­sebb mes­te­re­mé, ezért eb­ben a gya­kor­la­ti­lag mű­em­lé­ki fel­adat­ban ma­ga­mat ma­xi­má­li­san pró­bá­lom vissza­fog­ni, és amennyi­re le­het, igyek­szem Imre ke­ze vo­ná­sát, jel­le­mét vé­gig­vin­ni". Úgy ér­zi, ez egy olyan épü­let, amely­nek fel­tét­le­nül meg kel­le­ne épül­nie, ezért igyek­szik min­dent meg­ten­ni mint épí­tész és mint egy­ko­ri pan­non­hal­mi di­ák egy­aránt.

A díjátadó gálán a magyar irodalom területén nyújtott kiemelkedő teljesítménye elismeréseként Magyarország Kiváló Művésze díjban részesült Szegő György, Jászai Mari-díjas látvány- és díszlettervező, Ybl Miklós-díjas építész, művészeti író, érdemes művész, a Műcsarnok ügyvezető igazgatója is.

Forrás: MTI